Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

• 48 . Az országgyűlés képviselőházának 4M lesztő telepeket és az összes elektromos vezetékeket, (Jánossy Gábor: Pénze sincs rá!) átengedheti az összes elektromos müvek megépítését a magánvállalkozásnak, de anyagilag támogatja a magánvállalatokat azok létesítésében. Harmadszor társulhat az állam magánvállalkozásokkal az elektromos müvek létesítésére és végül átengedheti az elektromos müvek létesítését, -egészen a magánvállalatoknak és semmi közvetlen anyagi támogatást nem nyújt ezeknek. (Felkiáltások jobb/elől: Ez a helyes!) A mi kormányunk ezt az utóbbi módot választotta — igénytelen nézetem szerint egészen helyesen. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Mert attól eltekintve, hogy a magyar^ állam úgy sincsen ma abban a helyzetben, hogy ezeknek az elektromosműveknek létrejöttét komolyabb anyagi eszközökkel támogassa^ úgy érzem, hogy egy ilyen erős, mondhatnám lázas fejlődésben levő ipar gyakorlása talán nem is egészen állami feladat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a felfogás dominál körülbelül az egész világon, mert az egész világon levő elektromosműveknek igen túlnyomó százaléka -magánvállalatnak kezében van és magánvállalatok látják el külföldön legnagyobbrészben elektromos energiával az országokat. (Jánossy Gábor: Ellenőrzés mellett!) Erre rátérek, rögtön fogok erről beszélni. — Talán abból az elgondolásból kifolyólag történik ez, amit a modern gyáripar apostola, Ford így fejez ki: «Progress is personal effect, personelly applied for personal good.» Magyarul szabadon fordítva körülbeiül így hangzanék: A haladás egyéni érdekből fakadó egyéni tevékenység. — Igénytelen nézetem szerint azonban nem is az a fontos, hogy ki csinálja meg ezeket az elektromosmüveket, a fontos az, hogy ezek az elektromosművek létesüljenek, elégítsék ki a fogyasztót és egyúttal elégítsék ki az ország elektromosgazdálkodásáiiiaik érdekeit. (Erdélyi Aladár: Minél olcsóbban!) Amikor a kormány arra az útra tért, hogy magánvállalatoknak engedi át az elektromosművek létesítését, r a vasutaknál szerzett kedvezőtlen tapasztalások alapján r egyúttal gondoskodlni kívánt arról is, hogy idővel az állam esetleg tevékenyebben vehessen részt az elektromosgazdálkodásban. E célból gondoskodott az állam ebben a törvényjavaslatban arról, hogy az elektromosvezetékek 30 esztendő múlva megválthatók legyenek, ötven esztendő múlva pedig ingyen az állam birtokába jussanak. Természetesen úgy kellett ezeket a megváltási és h áramlási feltételeket megállapítani, hogy ezek a feltételek ne nyugtalanítsák azt a tőkét, amelyre ez_ a javaslat éppen serkentőleg kíván hatni. En úgy érzem, hogy a megváltási és háramlási idők, amint ebben a javaslatban meg vannak állapítva, talán nem is olyanok, amelyek e szempontból aggályosak volnának. Inkább a megváltási és háramlási egyéb feltételek azok, amelyeknek precízebb szövegezése, illetőleg összhangba hozatala a megváltásra kimondott 50 esztendővel, azzal az elvvel tudniillik, hogy minden 'berendezés 50 esztendő múlva háramlik; kívánatos volna annál is inkább, mert- a bizottsági tárgyalások folyamán e tekintetben két egészen eltérő magyarázatot kaptunk. A megváltással és háramlással kapcsolatban felmerült több ízben az az aggodalom, vájjon van-e valami értelme annak, hogy a kormány gondoskodik bizonyos idő multán az öszszes távvezetékek és elosztó vezetékek megváltásáról is, nem gondoskodik azonban egyúttal az áramfejlesztő telepek megváltásáról. Egy . ülése, 19BÔ. november 26-án, szerdán. ideig magám is abban a felfogásban voltam, — meg is írtam és el is mondtam több ízben — hogy ez olyan félintézkedés. A bizottságban kifejlődött vita és még inkább a miniszter úr felvilágosítása azonban meggyőzött arról, hogy ez egy céltudatos, helyes intézkedése volt a kormánynak és hogy tulajdonképpen hiba lett volna, ha már ma igyekeznék a kormány az áramfejlesztő telepek megváltásáról is gondoskodni. Eltekintve attól, hogy meglehetős komplikációt okozna, bizonyos magánjogi kérdéseket kellene megoldani, ha ezeket az áramfejlesztő telepeket, amelyek ma egyes bányaés ipari vállalatok tulajdonában vannak, a kormány megváltani akarná. De ezeken a nehézségeken lehetne végre segíteni. A legfontosabb ok azonban az, hogy energiagazdálkodás nézőpontjából volna egyenesen elhibázott ezen áramfejlesztő telepek megváltásával már ma foglalkozni. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy talán a legmodernebb elektromos telepeknél is, alig 20%-át lehet kihasználni a szénenergiának elektromos energia alakjában. Ez a 20% is csak igen modern, nagy telepekre vonatkozik, kisebb telepek, aminő a magyar telepek jórész is, talán 10%-át sem használja ki. ., A legmodernebb telep is, amilyen talán csak néhány van a világon, csak 25—26% erejéig tudja a szenet kihasználni, annak ellenére, hogy a hőtehnika az utóbbi időben szédületes fejlődést mutat fel. A szénenergia többi része elvész melegmennyiség, hőenergia alakjában. Tehát körülbelül 80% vész el. Ha ezek az áramfejlesztő telepek kapcsolatosak valami megfelelő iparteleppel, akkor ez a különben elvesző melegenergia, amely az országos energiamérlegben rendkívül nagy fontosságú, majdnem egészében felhasználható. Mondjuk, ha az az áramfejlesztő telep kapcsolatos például egy cementgyárral, egy szénszárító vagy szénbrikettező berendezéssel, avagy valamely mezőgazdasági termények feldolgozására szolgáló iparvállalattal,

t például cukorgyárral, szeszgyárral, enyvgyárral, konzervgyárral, vajgyárral és hasonlókkal, akkor az a melegenergia, amely különben elveszne, majdnem a maga teljes egészében kihasználható. Ez az oka például annak, — hogy egy cukorgyárról mondjak példát — hogy a cukorgyárban azt a gőzt, amivel munkát fejlesztenek, azután még felhasználják főzési és egyéb cukorgyári célokra. A baj azonban az, hogy a főzéshez és hasonló célokra jóval több gőz kell, mint amenynyi ugyan^abból a gőzből előállított munkát az a cukorgyár a maga céljaira fel tud használni. Ez az oka annak, hogy az ilyen cukorgyárak a kampány ideje alatt termelt és részükre ^ felesleges munkát, amelyet <SL szüksé'ges hőmennyiség céljából termelni kell, beküldik a cukorgyárak mellett elhúzódó elektromosvezetékbe, a kampány megszűntével, amikor munkaszükségletük sokkal kisebb és nem érdemli meg, hogy nagy berendezésüket üzembehelyezzék, veszik azt a kisebb munkát nagy 'elektromoshálózatból. Szóval kooperálnak. De körülbelül ugyanaz a helyzet a többi említett iparágaknál is. Ha mármost a kormány úgy határozott Volna, hogy megváltani óhajtja ezeket a telepeket, vagy legalább is már ma gondoskodnék 'arról, hogy ezeknek a nagy ipartelepeknek 'áramfejlesztő telepeit is megválthassa, nagy 'hibát követett volna el energiagazdálkodás 'nézőpontból.^ Elválasztotta volna ezeket az 'áramfejlesztőtelepeket az ipartelepektől, amelyeknek azután egyébként kellett volna melegszükségletükről gondoskodni, de elrontotta