Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának í+kO. nagy elektromos ihálózat, amelyet a kormány idővel t megválthasson, vagy háramlás útján birtokába vegyen. Ma úgy érzem, hogy a bizottság minden részletre kiterjedő, szakszerű munkájával, amelyet nagyban elősegített a kormánynak a bizottság minden alapos aggodalmát honoráló megértése, sikerült ezt a keresett középutat kijelölni. Nem merném egészen határozottan állítani, hogy ezen a nagy körültekintéssel kijelölt középúton nincsenek még mindig olyan kitérők, amelyeket szívesebben szerettem volna kiküszöbölve látni erről az egyenes középútról. Leszek bátor előadásom folyamán ezekre a még létező kerülőkre rámutatni, de ha a t Ház nem is honorálná e tekintetben előadandó aggodalmaimat, meg vagyok róla győződve, hogy energiával, kitartással és fanatikus bizalommal országunk fejlődése iránt ezen a most kijelölt úton is el lehet a célt érni, legfeljebb talán kissé több költséggel, nagyobb fáradsággal és talán valamivel lassabban. Ezek előrebocsátása után rátérek a javaslat egyes főbb intézkedéseinek ismertetésére és vázolni akarom a javaslat várható hatását gazdasági eletünkre. (Halljuk! Haltjuk!) Önkéntelenül eszembe jut, amikor ezzel a javaslattal foglalkozni óhajtok, kiváló püspökünknek, Ravasz Lászlónak néhány mondata, amelyek önkéntelenül kitörtek lelkéből amaz impressziók hatása alatt, amelyeket amerikai útja során egy nagy clevelandi acélgyárban folyó éjjel-nappali munka láttán szerzett. Ravasz László ezt mondotta (olvassa): «A munka nem véletlen, hanem legbelsőbb lénye a világnak. Egy nemzet halálát jelenti, amikor nem tud dolgozni. A jövő hőskölteménye: a magyar munka megorganizálása.» Ennek a javaslatnak célja tényleg a magyar munka megorganizálása, mert ahhoz, hogy^ az ország minden részében megorganizáltassék a magyar munka, szükséges az, hogy gondoskodjunk arról, hogy az ország minden részében mindenütt rendelkezésre álljon a magyar munkához szükséges energia. A tudományos tehnika rohamos fejlődése az utolsó félszáz esztendőben arra tanított, hogy az orsízág minden részében szükséges energiamennyiségeket csak úgy tudjuk mindenki számára hozzáférhetővé tenni, ha gondoskodunk arról, hogy azok a nyers energiakészletek, amelyeket a természet bölcs előrelátással felhalmozott a föld belsejében, vagy amelyeket megtalálunk a leeső vizekben és a szél erejében, átalakítjuk elektromos energiává és azután a vékony drótokon elvisszük oda, ahol munkára* energiára szükség van. Ez a magyarázata annak, hogy ma mindenütt a világon foglalkoznak az elektromos energiagazdálkodással. Még nem sikerült ugyan az emberiség egész energiaszükségletét elektromos energia alakjában juttatni a fogyasztóhoz, de már ma is igen számottevő, körülbelül 30—35%-a az emberiség összienergiaszükségletének elektromos energia alakjában jut a fogyasztóhoz. Természetes, hfOgy foglalkozik a tudomány a más alakban szolgáltatott energiák racionalizálásával is, de a legintenzívebb módon éppen az elektromos energiagazdálkodással foglalkozik. Egyrészről azért, mert mint az előbb említeni bátor voltam, ma már az emberiség szükségletének mintegy 30—35%-át elégítik ki elektromos energia alakjában, másrészről pedig azért, mert a tehnikai tudományok kijelölték már azt a csapást, amelyen ez az elektromos energiagazdálkodás racionalizálható. Ez a csapás, ez az út pedig az: építeni lehetőleg az Ősenerülése, 1930. november £6-án, szerdán. 47 gia lelőhelyén nagy elektromos centrálékat, ezekből drótokon átvinni az energiát lehetőleg nagy távolságra, szétosztani ott lehetőleg nagy vidékeken vagy egész országrészeken és felhasználni aaokon a vidékeken, az illető vidék lehetőleg mindennemű energiaszükségletének kielégítésére, T. Ház! Ilyen telepek keletkeztek nálunk már a múltban is és a szükséglet fokozásával, meg az elektromos gépek és szerkezetek tökéletesítésével ezek a telepek folyton növekedtek. Növekedtek a telepből kiinduló drótok is, amíg ezek a drótok összeértek és telepek minden tervszerűség, minden kényszer nélkül lassanként létrehozták egyes országrészekben vagy egyes vidékeken ezt az összefüggő elektromos hálózatot. Ezt a feladatot, amely tehnikai és egyúttal gazdasági feladat is, 'óhajtja ez a törvényjavaslat meggyorsítani, illetőleg elősegíteni. .' Amerikában, ahol mialatt mi verekedtünk és pusztítottuk szellemi és anvagi értékeinket, az alatt dolgoztak és termelték az értékeket, ez a nagy energiahálózat már nagyjában 'elkészült. Németországban a háborús gazdálkodás likvidálása, Franciaországban az elpusztított területek felújítása, Svájcban a háború alatt és különösen a háború után tapasztalt nagy széninség folytán ezek az országos elektromos hálózatok már javarészt elkészültek és lényegesen hozzájárultak a illető országok gazdasági életének fejlődéséhez. (Jánossy Gábor: Az alatt meg minket feldaraboltak és kifosztottak!) 1 Nálunk is megindult a fejlődés körülbelül 8—10 esztendeje modern irányban. Ertem ezt úgy, hogy r a háború előtt, az akkori tehnikai tudásnak és az akkori gazdasági szükségletnek megfelelően épült apró kis telepek, amelyek a maguk idejében jók és korszerűek voltak, de ma elavultak, kezdenek lassanként egy nagy hálózatban egybesülni. A kis telepek táplálta városi és községi elosztó hálózatok csatlakoznak azokhoz az országos jellegű nagy Vezetékekhez, amelyeket rendszerint egy bánya Vagy más ipartelepek fejlesztő telepei látnak 'el a szükséges elektromos energiával. A fejlődésnek ebben a kezdeti stádiumá'ban, amikor a modern elektromos energiagazdálkodás nálunk még gyermekéveit éli. nyújtja be a kormány ezt a javaslatot, egyrészt azért, hogy meggyorsítsa, elősegítse ezt a fejlődést, másrészt azért, hogy amíg nem késő, gondoskodjék arról, hogy ez a fejlődés 'olyan irányt vehessen, amely megfelel az ország egyetemes gazdasági érdekeinek, és számol egyúttal az energiagazdálkodás ma már Világszerte kijegecesedett törvényeivel és végül abból az okból is, hogygondoskodhassék 'a kormány most, amikor még kevesebb szerzett joggal kell számolni arról is, hogy ezek 'az elektramos művek idővel az állam birtokába juthassanak, illetőleg, hogy az állam Valamikor későbben az elektromos-energiagazdálkodásban tevékenyebb részt vehessen. A javaslatnak előbb említettem két alapgondolatán kívül ezeket a most említett célokat igyekszik ez a javaslat megoldani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől-) Ismertetni fogom most a javaslat főbb intézkedéseit, körülbelül 'abban a csoportosításban, amint ezeket az említettem célokat megoldani óhajtja. (Halljuk! 'Halljuk! jobbfelől.) Első főcélja a javaslatnak — mint említet! tem — meggyorsítani ezt a fejlődést. Ennek a | célnak elérésére több út kínálkozik. MegépítI heti például maga az állam az összes áramfej-