Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
46 Az országgyűlés képviselőházának kU A múltban több precedens volt arra» hogy az előadó nemcsak a részletkérdések tekintetében, hanem általában szembehelyezkedett a bizottság határozatával (Gaal Gaston: Csak a közelmultbain. Régen erről szó sem. lehetett!) és az előadói székből is képviselte a saját álláspontját. Csak-egy precedenst vagyok bátor itt errevonatkozólag felolvasni. A nemzetgyűlés 1921. évi december hó 13-iiki ülésén (Rassay Károly: Kubinek István előadó!) Rubinok István, msint a mentelmi bizottság előadója, kijelentette, hogy: • «nem azonosítom magamat ma seam a bizottság véleményével, mert véleményeim az, hogy minden nemzetgyűlési képviselőnek jogában van a nemzetgyűlésen indítványokat beterjeszteni.» Éppen Rassay Károly igen t. képviselőtársam szólott közbe, hogy jelentett volna be kisebbségi véleményt (Rassay Károly: Akkor is azt mondottam!)' Rassay t. képviselőtársaim tehát elismerte ezzel a 'közbeszólásával az^ előadónak azt a jogát, hogy a bizottság álláspontjával szemben (Rajssay Károly: Kisebbségi vélemény és előadó öisszeféríhetlen!) kisebbségi véleményt jelentsen be. (Zaj.) Szilágyi Lajos képvtisielőtánsaim közbeszólt, n hogy tesisék leszállani ' az előadói emelvényről, ha nem azonosítja magát a bizottság álláspontjával. (F. Szabó Géza: Nagyon helyes! Igaza van! En is ezen az állásponton vagyok!) Az elnök, aki történetesen Gaal Gaston képviselőtársaim volt, az előadó álláspontjának, adott igazat. (Gaal Gaston szólásra jelentkezik!) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólani? (Gaal Gaston: Részben a házszabályokhoz, részben személyes megtámadtatás címén.) A képviselő úrnak megadom a felszólalás jogát. Gaal Gastom T. Képviselőház! En az előadó úr felszólalásával nagyon röviden fogok végezni. Nem azt mondtam, hogy nem voltak precedensek, mert sajnos sokkal több volt, mint amennyi kívánatos lett volna, azonban csak azokban az időkben, araidkor '•' az alkotmányos és jogérzék tökéletesen elhomályosodott a képviselőkben az új rezsim alatt. Térjen azonban vissza a képviselő úr a régi Képviselőház üléseire, hogy talál-e egyetlenegy olyan előadót is, aiki mást mert volna abból a székből képviselni, mint a bizottság álláspontját, (Sándor Pál: Ügy van! Igaza vari!) amely őt odaküldte. (Halljuk! Halljuk!) Nem azt mondtam, hogy a képviselő úrnak forma szerint ehhez nem volt joga. Azlt nagyon jól tudom, hogy ezek a házszabályoknak nevezett nem tudom milyen intézkedések, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) ez a házszabály igen sok mindent megenged és tilt, amit a régi, józan bölcs házszabályok soha nem engedtek meg és soha nem tiltottak. De a házszabályokon túl, t. képviselő úr, vannak bizonyos ^érzésbeli felelősségek és a magam részéről^ úgy érzem, hogyha engem egy testület előadójává megválaszt és én ezzel a testülettel bármily kérdésben, különösen ilyen, nagy kérdésiben, mint az adóztatás kérdése, ellentétbe kerülök, én sem mondok le fel fogás omrólj szabadon fogom képviselni, de hogy ezt megtehessem, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy az előadói tisztről lemondjaík. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Elemi dolog!) Ezt az egyet kifogásoltam, hogy a képviselő úr ezt nem tette. (Mozgás és zaj. — Fábián Béla: Miért éppen az előadó mondjon le 1 ?) Elnök: Szólásra következik? '. ülése, 1930. november %6-án, szerdán. Perlaki György jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A lényeges különbség Gaal Gaston t. képviselőtársam és az én felszólalásom között — természetesen az energiajavaslatnál „maradva — az, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam az elektromos energiagazdálkodást nem tekinti közszükségletnek és közérdeknek, én pedig — és azt hiszem, ebben nem állok egyedül a világon — az elektromos energiagazdálkodást elsőrangúan fontos, égető közszükségletnek, közérdekű ügynek tekintem. (Helyeslés a jobboldalon. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ügy van! Ez a helyes!) Ebből a felfogásbeli különbségből származik az, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam más szemmel nézi ezt a törvényjavaslatot, mint nézem én. Meg fog bocsátani t. képviselőtársam, ha az ő igen érdekes megjegyzéseire — természetesen amennyire magára a javaslatra vonatkoznak — nem most, beszédem bevezetéseképpen, hanem beszédem során fogok rátérni, amikor az ő megjegyzéseihez hasonló dolgokkal fogok foglalkozni. Teszem ezt majd abban a meggyőződésben, hogyha sikerül Gaal Gaston képviselőtársamat meggyőzni arról, — ami beszédemnek egyik főcélja — hogy az elektromos energiagazdálkodás tényleg közszükségleti kérdés, revideálni fogja álláspontját legalább abban a részében, ami ebbeli ellenkező felfogásából következik. T. Ház! E körül a javaslat körül, mint méltóztatnak emlékezni, a bizottságban rendkívül hosszas és részletes vita folyt. Ha nem hallottam volna éppen most Gaal Gaston t. képviselőtársam felszólalását, talán nem tartottam volna szükségesnek magyarázatát adni, ihogy miért volt oly hosszú és részletes a vita erről a javaslatról a bizottságban. ÍAz elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezek után azonban ennek magyarázatát kell adnom és megadom abban, hogy ez a javaslat két meglehetősen ellentétes célt. kíván megoldani. A kormány a javaslattal elsősorban azt célozza, hogy az elektromos energiagazdálkodás fejlesztessék ki ebben az országban a lehető leggyorsabb tempóban és lehetőleg nagy arányban tisztán azáltal, hogy ez a törvényjavaslat serkentően kíván hatni a magángazdálkodásra. A másik ezzel ellentétes célja a javaslatnak az, hogy a kormány gondoskodni óhajt egyúttal arról is, hogy majd idővel, amikor a magánvállalkozás tőkéjével és rizikójával í( megépült vállalatok kifejlődnek és remélhetőleg már jó üzletek lesznek, ezeket a vállalatokat megválthassa és azután bizonyos idő múlva ingyen háramlás útján az állam birtokába vegye. Ezt a két meglehetősen ellentétes feladatot kétségtelenül rendkívül nehéz egy törvényjavaslatba egyesíteni, illetőleg egy törvényjavaslatban olyan intézkedéseket provideálni, amelyek ezt a két, homlokegyenest ellenkező célt egyaránt szolgálják. Éppen ezért a bizottsági tárgyalások során kerestünk egy olyan középutat, amely iha nem is minden tekintetben elégíti ki ezt a két meglehetősen ellentétes feladatot, de legalább a lehetőség határain belül biztosítja mindkettőt. Tettük ezt tudatában annak, hogyha nem sikerül a javaslat első célját megoldani, tudniillik ha nem sikerül a magánvállalkozásra serkentőleg hatni elektromos müvek kiépítése érdekében, akkor önmagától öszszepmlik a javaslat másik célja is:, nem lesz
