Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
44 Az országgyűlés képviselőházának Uh rendreutasítom. (Nagy zaj.) Csendet kérek, kép viselő urak, minden oldalon ! A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások jobbfelől: Meghosszabbítjuk! — Zaj.) Gaal Gaston: Tisztelettel kérek félórai meghosszabbítást. (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk! — Malasits Géza: Kellemesen bizsergeti a máimelukok idegeit, megadják a meghosszabbítást! — Reischl Richárd: Ne zavarják!} Elnök: Nem értettem, képviselő úr; méltóztatik meghosszabbítást kérni 1 ? Gaal Gaston: Félórai meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Mondom, eltekintve ennek a kérdésnek ezektől a szomorú részleteiből, — mert ilyenek is fognak adódni, amint adódtak a múltban, adódni fognak ezentúl is és minél több alkalmat nyújtunk arra, hogy a tisztviselői hatalmaskodás, a tisztviselői mindenhatóság esetleg ilyen levezetést találjon, természetesen annál inkább aláássuk azt az erkölcsi nívót, amelyre pedig egy országnak feltétlenül szüksége van — őszintén megvallom, hogy engem azoknak a köröknek komolysága sem nyugtat meg mindenben és mindig. Fel fogok most olvasni egy szemelvényt, hogy lássa a t. Képviselőház, mit várhatunk mi bizonyos 'köröktől, ha azok a maguk kis elfogult érdekeit kívánják szolgálni, amely körök ezen a téren még attól sem riadnak vissza, hogy a nevetségességig menő tapnyalással és a nevetségességig menő gyerekes indokolással H iparkodjanak megteremteni annak lehetőségét, hogy például egy dunai híd építésénél 5 esztendőn keresztül lehetséges legyen busás napidíjak mellett felügyeleteket, ellenőrzéseket stb.. stb. gyakorolni. Méltóztatnak tudni, hogy elhatároztatott a lágymányosi híd megépítése. Erre magánvállalkozók is adtak be ajánlatokat annak a pénzösszegnek keretén belül, amelyet a kormány a pályázat kiírásánál megszabott. Amikor a magánvállalkozók beadták pályázataikat, a kebelbéli szakembereknek egyszerre eszükbe jutott, 'hogy ezt a hidat mi fogjuk ^megtervezni, s a magánvállalatok félretételével csináltak egy tervet, amely tervről az összes arra hivatott független szakértők a lehető legítélőbben nyilatkoztak. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: A lehető legjobb !) Ez az általuk készített tudniillik egy neves építészek ^ bői és hozzáértő szakértőkből álló tanács elé terjesztették, azt várva, hogy azok majd szó nélkül jóvá fogják hagyni azt a tervet és akkor maid lehet arra hivatkozni: hiszen nem a minisztérium, 'hanem az a tanács tartotta szükségesnek ezt így. Miután azonban ez a tanács véletlenül a terv^ ellen foglalt állást, «A Boráros-téri tervpályázatának enilógusa» címen a Vállalkozók Lapjában egy hivatalos kommüniké jelent meg, amelynek én csak pár mondatát . oWasora fel a t. Képviselőháznak, (Halljuk! Halljuk!) hogy jellemezzem azoknak a köröknek felfogását, gondolkozásmódját és dokumentáljam ezzel azt, hogy bízhatunk-e mi ezeknek a köröknek komolyságában, pártatlanságában, s általában abban, hogy hivatásuk teljes tudatában vannak, amely körök ilyent produkálnak egy hivatalos kommünikében. Előre kell bocsátanom, hogy erre a hídra rá terveztek egy sereg mindenféle tornyot, cifraságot stb., és énpen ezt kifogásolta leginkább az a szakértőkből álló testület, amely elé terjesztették a tervet. A hivatalos kommüniké azután erre vonatkozólag a következőket . ülése, 1930. november 26-án, szerdán. mondja (olvassa): «Az így kikristályosodott terv a parti hídpillérekre négy hatalmas köteges pillért állít, melyeket egy-egy díszes világító laterna koronáz.» — Tehát világító lámpaféle koronáz. — «A lámpák szimbolikus jelentőségűek.» — (Rassay Károly: Ezért^ építik az egész hidat!) — «Jelképezik a kormányzat, illetve a kormányzó őrködő gondoskodását, mely virraszt a nemzet jóléte felett.» — (Malasits Géza: Amilyen jólét itt van!) — «A lámpák koronáját 12 zömök oszlopocska támasztja alá.» (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: ZÖmökf!) Méltóztassanak meghallgatni. Ez korkép, méltóztassanak figyelemmel meghallgatni. (Gál Jenő: Kórkép! — Halljuk! Halljuk!) Szóval «... zömök oszlopocska támasztja alá, a közbeesíő réseken keresztül szűrődik a fény. A réseknek a nap 12 órájával megegyező száma a gondoskodás állandóságát jelképzi (Rassay Károly: És a kormány állandóságát! — Jánossy Gábor: Költői gondolat, igen szép! — Baracs Marcell: A másik 12 óra alatt alusznak!) és azt, hogy a kormányzat lelke a nap minden órájában őrködik a nemzet felett.» (Élénk derültség. — Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Úgyis van! Költői gondolat!) Ezen tényleg csak nevetni lehetne, ha nem volna olyan végtelenül szomorú, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Egy hang a baloldalon: Tizenkét zömök oszlop!) ;hogy mi már a talpnyalásnak ennél a fokánál tartunk azokban a magas tisztviselői régiókban, amelyek ilyen 'ügyeket intéznek. Nem indokolt-e tehát az én álláspontom, amikor azt mondom, hogy az 'ilyen mentalitású tisztviselői karnak pártatlanságában, komolyságában, józanságában, hazafiasságában megbízni nem tudok. (F. Szabó Géza: Ha egy bolond van köztük, nem kell még az egészet elítélni! — Egy hang a jobboldalon: Azt talán még sem lehet mondani, hogy nem hazafias!) A hazafisághoz tartozik az, hogy ennek a nyomorult országnak zsebéből, kilopjunk milliókat ilyen oélokra^ mert ezeknek a tornyocskáknak és 12 órán át világító laternáknak elkészítése pénzbe kerül, t. képviselő úr, amit a mi zsebünkből vesznek elő, az adózók zsebéből. (Kun Béla: A rokkantak, a hadiárvák meg nyomorognak!) Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy nem vét a hazafiság ellen, aki ilyet tervez akkor, amikor az ország nyomorban van. Miután — mondom — magából a javaslatból is és mindabból, amit kísérőjelenségnek előadtam, azt hiszem, bőven megindokoltam 'azt az álláspontomat, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatom el,_ még hozzá, kell tennem azt, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy már abban is abnormális veszedelmet látok, hogy amikor ez az ország gazdasági szempontból a pusztulás szélén áll, amikor itt a gazdasági egyedek millióit fenyegeti a földönfutás, ha nem történik a kormányzat részéről valami komoly kísérlet a megsegítésre, akkor ml ilyen javaslatokkal foglalkozunk, amely javaslatoknak a nagyközönség szempontjából abszolúte r semmi haszna és semmi célja. A villamosítás, ahol annak előfeltételei megvannak, ha nem lett volna minisztérium, — amint az előbb felolvastam — már sok helyen meg is történt volna, csak a minisztérium akadályozta meg késedelmeskedésével. Ez a javaslat nem jelent egyebet, mint előnyt bizonyos kiválasztott vállalatoknak, előnyt annak a bürokrata társaságnak, amely tezt a kérdést intézni fogja, amely minden úton-módon bő alkalmat szerez ezzel a javaslattal magának arra, hogy megfelelő elhelyez-
