Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
40 Az országgyűlés képviselőházának UkO adófizető rabszolgájává degradálódik itt a jól szituált vállalatoknak és mindazoknak, akik ezektől a vállalatoktól zsoldot fognak húzni, T. Képviselőház! Ha valaki, úgy én minden körülmények között a községi autonómia pártján vagyok s mindig hangoztattam, hogy Magyarország szerencsétlenségének egyik, talán legnagyobb és legfőbb oka az, hogy a kormányzat apránként mindent centralizált, mindent központosított, (Fábián Béla: Kommunizált!) a kisebb kommünitásoktól, a községektől, városoktól és vármegyéktől minden hatáskört elvett; minden a világon egv centrumban könnyen megközelíthető s amint a legutóbbi példák mutatják, erkölcsileg nem is egészen és téliesen intakt centrumokban koncentrálódik, (Fábián Béla: A dugsegélyek centruma^ ban!) innen intézik az egész ország gazdasági sorsát. (Szűcs István: Nagy kivételek azok!) Ez okozta azután azt, hogy ennek a részben vak, részben elkötelezett, részben nem is egészen megbízható centrális 'hatalomnak intézkedéseiben olyan állapotot tapasztalunk, hogy Magyarország őstermelőinek milliói a tönk szélén állanak. (Ügy van a balközépen.) En egyébként sem vagyok semmiféle ilyen monopolize lásnak semmiféle tekintetben barátja és pártolója, annál inkább perhorreszkálom azt, hogy egy jól megszervezett gyáripari és tőkés érdekeltség felhasználva azt a befolyást, amelyet magának mindenféle igazgatósági tagságok és javadalmazások adományozásával bizonyos bürokrata és politikai körök között szerzett, egyszerűen birtokbavehesse az egész országot s adófizetőjévé tegye. Ez a javaslat tipikus példája ennek a helyzetnek, nem is beszélve arról, amire később még kitérek, hogy vájjon az ország közkormányzata szempontjából s a fennálló nagy pénzügyi bajok szempontjából mennyire kívánatos a hatáskörök ilyen újabb kiterjesztése s ezzel a központi, bürokráciának számbelileg is növekedései Erről majd később beszélek, most csak egysze-rűen rá kell mutatnom arra a veszedelemre, hogy itt 500 ember és másik 500 ember, akit az első 500 zsebrevágott, egyszerűen kizsákmányolhassa az országot.. T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom véerkonklúziójára mennék, kötelességem még kettőről beszélnem. Az egyik nem nagyon nagy jelentőségű és megszoktuk, hogy a törvényjavaslatokban, amelyeket elejbénk adnak, a stílusnak valami olyan csodálatos észvesztő megnyilatkozását látjuk, hogy az ember kénytelen kételkedni abban, vájjon azok az urak, akik ezeket a törvényjavaslatokat előkészítik, megőrizték-e a józan eszüket 1 ? (Reischl Richárd: Olyan nagy kultúra mellett, mint amilyen nálunk van!) Méltóztassék ezt a szakaszt meghallgatni. Nekem negyedóráig kellett rajta törnöm a fejemet, amíg kiihámoztaim. Méltóztassék meghallgatni, felolvasom. Ez az 56. § 4. pontjának első mondata (olvassa): «A háramlás időpontjának beállta után a közhasználatú villamosmű háramlás alá eső berendezéseit, ingatlanait és ezek tartozékait a háramlás időpontjában terhelő zálogjogok alapján kielégítést keresni nem lehet». Meg méltóztatott ezt érteni? (Jánossy Gábor: Nem! Rövidebb mondatokban kellene felolvastatni. — Derültség és 4 zaj.) Amikor ezt a mondatot először elolvastam, azon gondolkoztam, hogy itt talán valami sajtóhiba van, mert- ennek a mondatnak se füle, se farka, se eleje, se vége nincs. De azután elővettem azt az észt, amelyet úgy hívnak, hogy jogi ész; ha a józan ülése, 1930. november 26-án, szerdán. ész nem elég a megítéléshez, akkor jogi ésszel kell ezt a szakaszt kibogozni. (Erdélyi Aladár: Ez ellen tiltakozunk, mi jogászok.) Most már értem, hogy ez a szakasz mit akar. (Derültség.) De kérdem, nem sokkal egyszerűbb volna-e magyarul a következőképpen megfogalmazni azt a mondatot: «A háramlás időpontjának beállta után azokat a zálogjogokat, amelyek: a háramlás időpontjáig terhelték a közhasználatú villamosmű háramlás alá eső berendezéseit, ingatlanait és ezek tartozékait, érvényesíteni nem lehet». Megmondom ugyanazt, megmondom magyarul, megmondom úgy, hogy minden józaneszű ember megértse. (Erdélyi Aladár: Akkor nem adnak rá kölcsönt, ha ilyen értelmesen megszerkeszti!) E helyett nem lehet ilyen mondatot ideszerkeszteni, amely mellett még az intelligens ember is megáll, mintha fejbeütötték volna és gondolkozni kénytelen, vájjon hogyan bontsa fel ezt a mondattani rettenetességet úgy, hogy füle is, farka is, eleje is, hátulja is legyen. De még egy dologról kell szólanom, amit a javaslat egyik legnagyobb hibájának tartok és ami e javaslat iránt a bizalomnak még atomjait is kiirtja szívemből, ez pedig a bíráskodás kérdése. Kérdezem, mi igazság van abban, hogy a tisztviselő nem bíróság elé, hanem fegyelmi eljárás alá kerül. Ha én, Gaal Gaston, vagy ne vegye rossz néven kedves Pali bátyám, Sándor Pál t, képviselőtársam, lopok vagy sikkasztok, minket az ügyészség egyszerűen hoppon vesz, bíróság elé állít. letárgyalják a dolgunkat; ha tudjuk bizonyítani, hogy ártatlanok vagyunk, akkor eleresztenek, ha nem tudjuk bizonyítani, becsuknak annak rendje és módja szerint. Mi szükség van arra, hogy a tisztviselői karnak külön fegyelmi bírósága legyen? Mi szükség van arra, hogy olyan emberek ítélkezzenek és legyenek kénytelenek lefolytatni fegyelmi vizsgálatokat társuk ellen, akik esetleg évtizedekig dolgoztak egy szobában és akik közt a legintimebb belső barátság fejlődött ki? (Reischl Richárd: Ez így van!) Igazságos embernek tartom magamat, de azért merem állítani, hogyha közvetlen baráti köröm fegyelmi ügyében kellene, mint bírónak eljárnom, engem az a meleg baráti érzés, amely az illetőhöz évtizedeken keresztül fűzött, bírói igazságosságomban feltétlenül, ha nem is korlátozna, de legalább is nagyon feszélyezne. Kérdezem, t. Képviselőház, miért van az, hogyha én, egyszerű polgár, aki nem tettem esküt a törvények megtartására és az igazságszolgáltatásra, még osiak a közigazgatásra sem, vétek a törvények ellen, akkor nekem megvan a rendes bíróságom, ha pedig az a köztisztviselő vétkezik, aki minősített helyzetben van, mert hiiszen aszal a nagy közjogi előnnyel szemben, amelyet neki tisztviselői léte nyújt, minősítetten köteles^ megtartaná és másokkal megtartatni a törvényt, annál^ inkább megtartani önmagának, nem a, bíróság, hanem fegyelmi tanács elé kerül? Micsoda jogi és micsoda egyéb érv hozható fel a mellett, hogyha ilyen tisztviselő vét a- törvény ellen, akikor nem a bíróság elé kerül, hanem a barátok és pajtások r fegyelmi ^tanácsia elé és osaik amikor másfél évig, két évig húzták, voltak a fegyelmit és a fegyelmi révén azután nagy keservesen kisütik, hogy az, illető mégis tett valamit, akkor kerül az elé a bíróság elé. amely elé engeni és Sándor Pál t. képviselőtársamat rögtön odahuroolnak?! íme, ez is a fegyelmi bíráskodásnak olyan módja és általában az igazságszolgáltatásnak
