Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-453

Az országgyűlés képviselőházának 453. azt lehetőleg november hó 30-áig be kellett fejezni, imert a megállapított új járadékokat 1928. évi december hó 1-étől kellett folyóvá tenni. Fontos állami érdekek szinte paranesolólag írták elő azt, hogy a hadigondozási ügyosztályba érkező több mint 150.000 darab ügyirat a leggyorsabban felülvizsgáltassák, hogy a járadékoknak kellő időiben való folyósítása megtörténhessék, nehogy a késedelmes intézkedés az igényjogosultak között elégedetlenséget váltson ki. Már 1928 novemberében és decemberében naponta a hadirokkantak százai keresték fel a minisztériumot és nem megfelelő hangon követelték ügyirataiknak azonnali elintézését. A hadij gondozási ügyosztályban mindössze öt előadó teljesített szolgálatot, akik ezzel a rendkívüli munkaanyaggal a kellő időre nem tudtak volna elkészülni. Ennélfogva Vass miniszter úr elrendelte, hogy ebben a munkában a hadigondozási ügyosztály tagjain kívül ezt az ügykört ismerő több miniszteriális tisztviselő is résztvegyen, és ezek a hivatalos órán kívül, saját otthonukban, legtöbbször a késő esti órák alatt feldolgozott ügydarabokért ügydarabonként 40 fillér díjazást kaptak. Ezekbe a munkálatokfba be volt vonva az utalványok elkészítése céljából a számvevőség, a kezelési és másolási munkák végzésére a kezelőnők és a gépírónők szintén megállapított munkadíjjal.» (Györki Imre: Nincs itt ebben az országban semmi baj! — Zaj a jobboldalon. — Dabasi Halász Móric: Valakinek mégis csak el kellett intézni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök (tovább olvassa): «Itt kell megemlítenem, hogy az otthoni munkát végző tisztviselők a manuális munkák végzésénél családtagjaikat is igénybevették, a nélkül azonban természetesen, hogy a darabonkénti 40^ fillér munkadíjon kívül akár a maguk személyére, akár családjukra nézve külön díjazásban részesültek volna. (Rothenstein Mór: Igazán nagyon nemes!) Az 1928/29. évi költségvetési év végén Vass miniszter kiutalt rendkívüli munkadíjakra ezen a címen 9070 pengőt, amely összegből a feldolgozott ügyiratok revízióját végző és a munkálatokat irányító hadigondozási ügyosztály főnöke 2000 pengő munkadíjban részesült, a töblbi pedis a végzett munka arányában ebből az összegből kapta díjazását. Egyébként a fenti összeg 19 főnyi érdekelt között osztatott ímeg. Ezen összegből kapott Ertl János dr. is 1000 pengő munkadíjat, aki a rokkantfelülvizsgálatok^ során a rokkantsági százalékok megállapításának vitás eseteiben az utólagos felülvizsgálatok orvosi teendőit látta el. Egyébként Ertl János, aki maga is tényleg hadirokkant, több, mint 10 éve vezette díjtalanul a hadirokkantak sebészeti osztályát és végezte a szükséges műtéteket, amelyek eredményeképpen számtalan hadirokkant munkaképességét sikerült fokozni. Ertl 1929. évi december havában neveztetett ki a művégtaggyár igazgatójává a VII. fizetési osztályba. A tisztviselők tehát nem dugsegélyeket, — amint ez mondatott — hanem a rokkantak érdekében a hivatalos órán túl végzett, a késő esti órákiba is belenyúló rendkívüli munkájukért munkadíjakat kaptak.» (Pakots József: Nagy érdekük voll a rokkantaknak a százalékok leszállítása! — Zaj.) Erre semmi befolyásuk nem volt. Csak olyanok előtt lehet ilyet állítani, akik teljesen tudatlanok ebben a kérdésben. (Eri Márton: Nem lehet ferdíteni! — Br. Podmaniczky Endre: Kortesfogás! -~ Pakots József: Leszállították ' a/százalékokat! ' Ez a tény ! — Zaj. — Elnök csenget) 'ilése 1930 december 19-én, pénteken. 451 (Tovább olvassa): «A tendenciózus beállítás valótlanságát igazolja azon körülmény is, hogy az ipari kiképzésben részesült hadirokkantak szerszámsegélyére az említett tárgyévben 6396 pengő volt felvéve, ennek megtakarításából tehát nyilvánvalóan mégsem lehetett 9070 pengő rendkívüli munkadíjat utalványozni. Különben is a felszólalásiban említett szerszámsegély azt a célt szolgálja, hogy a minisztérium hadigondozó- és hadiárva-intézeteiben ipari pályára képesített rokkantak új mesterségük folytatásához legszükségesebb szerszámokkal láttassanak el egyszersmindenkorra. Ma már ilyen átképzés alatt levő hadirokkant alig akad, s aki akad, az minden egyes esetben megkapta és megkapja a mestersége elindulásához szükséges szerszámok beszerzésére a segélyt A kiutalt munkadíj pedig egyáltalán nem befolyásolhatta és nem is befolyásolta a hadirokkantak százalékának és ez alapon az ellátási díjaknak megállapítását, mert a felülvizsgálat folyamán jelentkező járadéktöbblet félévi összegére 1,099 000 pengőt kellett igénybe venni. A felülvizsgálat alkalmával a hadirokkantak járadékára évi 10 millió fordíttatott, ma erre a célra 13 millión felüli Összeg utaltatott ki.» így áll a hadirokkantak ügye. Következik a negyedik tárgy;: a népjóléti és munkaügyi minisztérium gépjárművei beszerzésének ügye. A Fiat-gépkocsik ügyében az iratokból a következő tényállás volt megállapítható: (Olvassa): «Az 1929. évi június hó 15-én tartott minisztertanács engedélyt adott a népjóléti »miniszternek arra, hogy két elhasznált állapotban levő miniszteriális gépkocsit újakra cseréljen be. Mivel az erre a célra a megtakarításokból engedélyezett 9000 pengő a költségek fedezésére elegendő nem volt, a még szükséges 18.400 pengő az Országos Tisztviselői Betegápolási Alan hiteléből kölcsön vétetett, és az 1929/30. költségvetési év végén az Alánnak visszatéríttetett a do1 )gfi kiadások rovatánál elért megtakarításokból. Ez a 18.000 pengő nyilván azonos azzal az összeggel, amely a képviselő úr állítása szerint az Országos Tisztviselői Betegápolási Alapból hiányzik. Valótlan tehát az az állítás is, hogy a vizsgálattal kapcsolatban most azon gondolkoznak, hogyan lehetne ezt az ügyet úgy elintézni, hogy abból kifolyólag senkinek baja ne legyen.» (Fábián Béla: Akkor Pettkó-Szandtner miért kért a Tisztviselői Betegápolási Alaptól levelet? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Menjünk tovább. (Olvassa): «A t. képviselő úr felszólalásában a rokkant-alappál kapcsolatban említett 70.000 pengős, helyesebben 72.500 pengős tétel minden valószínűség szerint azonos az Országos Tisztviselői Betegápolási Alapból történt előlegezés esetével. Ugyanis^a háztulajdonos Kerpely-alapítvány az 1929. év tavaszán a minisztérium székházának építkezéséből kifolyólag a vállalkozókkal szemben pénzügyi kötelezettségeinek nem tudott teljes mértékben eleset tenni. Miután a vállalkozók járandóságaik behajtását bírói úton kívánták érvényesíteni, fontos állami érdek volt. hogy az alapítvány ezirányú kötelezettségeiért készfizető kezességet vállalt államkincstár a fenti összegét az alapítvány rendelkezésére bocsássa. Ez úgy történt, hogy a minisztérium egy félévi házbérét, 72.500 pengőt az alapítványnak az Országos Tisztviselői Betegápolási Alapból előlegezte, ahová azután a fenti összeg a minisztérium ajtai az 1929- évi május—augusztus^ havában esedékessé vált házbéréből visszatéríttetett Az az állítás' tehát, hogy a rokkant-alapból, 63*