Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-453

450 Az országgyűlés képviselőházának A53 (Zaj a szélsőbaloldalon. — Eri Márton: Miért türelmetlenkednek? — ez nem fővárosi választás! — Graefl Jenő: Örökké azt hiszik, hogy ott vannak!) «jelentékeny munkabérpótlékban és ezenfelül magas élelmezési pótlékban kellett részesíteni. Az építkezési költségek a vízművel, csatornázással, szennyvízderítővel és 'az összes melléképületekkel együtt 6,600.000 pengőre, a felszere- .' lési tárgyak beszerzése pedig kerek összegben 1 millió pengőre van előirányozva, A szanatórium előreláthatóan az 1931. év nyarán lesz megnyitható. Az építkezés hivatalos felülvizsgálatát a kereskedelemügyi és^ a népjóléti miniszter úr által közösen delegált felülvizsgáló szakértőbizottság a leközelebbi időiben kezdi meg. Jendrassik Alfréd helyettes államtitkár nem a szanatórium építésének elvállalása végett, hanem egészségi okokból ment annakidején nyugdíjba.» En ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy magam tudomással bírok arról, hogy Vass József miniszter úr személyesen, szólította . fel Jendrassik államtitkár urat e munkálatok elvállalására, illetőleg e munkálatok vezetésének elvállalására, mert annyira bízott személyében, hogy egyedül és kizárólag rá kívánta ezt a munkát ruházni. Jendrassik államtitkár úr nem kívánta vállalni, de Vass József miniszter úr felszólításának engedett. Áttérek a második ügyre: a kórház-ellátási üzemek ügyére. A minisztérium ügyköréhez tartozó két vállalat dolgában a tényállás »a következő (olvassa): «Mindkét vállalat : -— az egyik a kórházélelmezési üzem, a másik az egészségügyi anyagraktár néven — a háborút követő években alakult <a kórházak és más gyógyintézetek szükségleteinek biztosítása céljából, és mind a kettő évekig a minisztérium közvetlen kezelésében álló üzem gyanánt működött. A kórházélelmezési üzem 1924-ben, az egészségügyi anyagraktár 1927-ben részvénytársasággá alakíttatott át. Mindkét részvénytársaság összes részvényei az államkincstár birtokában vannak. Ebből a körülményből kifolyóan a két érdekelt miniszter, úgymint a pénzügyminiszter és népjóléti miniszter az állami érdekek megvédése végett szükségesnek tartotta, hogy az igazgatóságban a két minisztérium kellően képviseltessék. Vass József miniszter úr annakidején maga állapította meg, hogy minisztériumának tisztviselői közül kik foglaljanak helyet az igazgató-tanácsban és az idevonatkozó szabályok értelmében, minisztertanácsi határozattal engedtetett meg, hogy »az igazgatóságba beválasztott tisztviselők ezt <a tisztüket elvállalhassák.» (Rothenstein Mór: Vass József ezeket nem tudja megcáfolni! — Zaj a jobboldalon. — Eri Márton: Minisztertanácsi határozat! — Br. Podmaniczkv Endre: Ilyet csak Móric mondhat!) En hivatalos helyről, felelősségem tudatában nyilatkozom és nem nyilatkozhatom másképpen, mint a!hogy a legjobb tudomásom szerint tudok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Követelnem kell, hogy szavaimnak, •amennyiben, itt elhangzanak, hitel is adassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) (Tovább olvassa): «A pénzügyminisztérium képviselőinek az államkincstár érdekeinek a védelme, a népjóléti ês> munkaügyi minisztérium képviselőinek pedig az a rendeltetésük, hogy a vállalatok működésének olyan irányú vitelét szorgalmazzák, amely a kórházak és gyógyintézetek érdekeinek megfelel. Az utóbbi években ismételten felmerült az a kérdés, hogy ezekre :a vállalatokra a ;-ielén . ülése 1930 december 19-én, pénteken. legi viszonyok között is szükség van-e % f Vass József miniszter úr úgy a Képviselőházban, mint legutóbb a Felsőházban a kérdés beható tanulmányozása után a leghatározottabban kijelentette, hogy a gondozására bízott érdekek szempontjából mindkét vállalat fenntartását okvetlenül szükségesnek tartja, azért, mert ezek a kitűnően vezetett vállalatok a magánvállalatokkal szemben kifejtett _ versenyük révén erős árszabályozó hatást, fejtenek ki ós ezzel a ténykedésükkel a betegápolási költségek viselésében legelsősorban érdekelt minisztérium tárcája részére jelentékeny megtakarítást eredményeznek. Csak példaképpen említendő meg, hogy míg néhány évvel ezelőtt a kórházak élelmi'szerszükségletének biztosítására tartott versenytárgyalásokon az árak olykor 20—30, sőt 40—50%-os eltérést is mutattak, ezek a különbözetek az altruista vállalat versenye folytán 3—4%-ra redukáltattak. Az említett vállalatok semmiféle állami kedvezményben nem részesülnek és a szabadkereskedelmi verseny szabályai alapján pályáznak a szállítások elnyeréséért a közszállítási szabályzat alapján kiírt nyilvános versenytárgyalásokon. Téves az az állítás, hogy ezek a vállalatok minden kórházi szállításnál külön az Összes kórházaknak figyelmébe vannak ajánlva (Fábián Béla: Itt van nálam a miniszteri átirat!) az igazgatóságban helyet foglaló államtitkár által. A valóság az, hogy azok a kórházak, amelyeknek fenntartásában az államkincstár az őt terhelő betegápolási költségek révén érdekelve van, több év előtt kiadott miniszteri rendelettel köteleztettek arra, hogy szükségleteik beszerzésekor a versenytárgyalásban részvételre az említett vállalatoknak is imódot adjanak. Az ajánlatok elbírálásában és a szállítások odaítélésében a kórházat fenntartó hatóság vagy testület intézkedik, az ilyen kérdések a minisztérium döntése elé csak kivételesen, fellebezések vagy szabálytalanságok esetén kerülnek. Az állami kórházak szállításaiban az intézet igazgatója javaslatot tesz és azt csak jóváhagyás végett terjeszti fel a miniszterhez. Tévedés az a beállítás, amely szerint a népjóléti és munkaügyi minisztérium egyes tisztviselőinek igazgatósági tagsága súlyos összeférhetlenséget jelent azért, mert ugyanők lennének hivatva arra, hogy a vállalatok miniszteriális ellenőrzését gyakorolják. Az igazgatósági tagok évi tiszteletdíja az elmúlt években a következő volt: a közélelmezési részvénytársaságnál 1927-ben 350 pengő, 1928-ban 500 pengő, 1929ben 600 pengő, 1930-ban 600 pengő; az egészségügyi anyagraktárnál, az úgynevezett Rico, részvénytársaságnál a korreszpondeáló években 500— 600 pengő, az utolsó évben pedig 1000 pengő. Az elnök tiszteletdíja ezeknek kétszerese. Scholtz Kornél államtitkár a Rico, részvénytársaságnak nem elnöke, hanem alelnöke, mert elnöke Fáy Aladár nyugalmazott államtitkár. (Fábián Béla: így is olvastam fel!) Scholtz Kornél államtitkár a szóbanlevő üzemek ellen a magánvállalatok részéről hivatalos helyen és a sajtóban legutóbb újból megindított támadások alkalmával a jelenlegi népjóléti miniszter úr előtt ismételten készségét nyilvánította arra, hogy az igazgatóságban viselt tisztéről lemond. A miniszter úr azonban a fentebb jelzett okok alapján ezt eddigelé nem tartotta szükségesnek. Áttérek most a harmadik tárgyra, a hadirokkantak felülvizsgálati kérdésére és az ezzel kapcsolatos ügyekre. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A hadirokkantak általános felülvizsgálata 1928. év október hó 15-én vette kezdetét és