Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

444 Az országgyűlés képviselőházának 4-52. állítja, hogy szegény, nyomorult tömegeket kiradírozzon és kiirtson a választók közül. (Malasits Géza: Ezrével irtják!) Ha őt a főispán és a Választási biztos behívja, nem azért hívja be, hogy instruálja, hogy személy, név Vagy foglalkozási ágak szerint kit hagyjon ki, hanem megismerteti vele azokat a rendeleteket és utasításokat, amelyekhez alkalmazkodnia kell. (Propper Sándor: Szelíd nyomás!) Ne tessék feltételezni esküt tett tisztviselőről, hogy ilyen visszaélésekre kapható legyen. Ezt az általános vádat és ezt a rágalmazó megbélyegzést tehát ismételten visszautasítom. (Maasits Géza: Nem rágalmaztam! Azt mondottam: a tanítókat ilyen célra felhasználni nem szabad! Ezt mondottam! — Elnök csenget) Árstatisztikái törvényjavaslat tárgyalásánál bátor voltam rámutatni arra, hogy a magyar tanítóságnak sok olyan közjogi funkciót, pedagógiai és iskolaigazgatási kérdést kell elintéznie, amely kellemetlen az ő pedagógiai hivatása számára. A Választójogi törvény végrehajtását nem tartom olyan kellemetlennek, mint az iskolai mulasztások kiírását, amelyben szintén csak eszköz a tanító és a nép, amelyet e miatt büntetnek, a tanítóban látja az ő ellenségét. Amikor valakit azért nem vesznek r fel a választói névjegyzékbe, mert végzettsége, családi körülményei vagy életkora nem felel meg a választójogi törvénynek, akkor ne tessék úgy szembeállítani innen a tanítót magával a néppel, hogy az a választójogától elesett ember a tanítóban lássa az ő jogfosztóját. Igen t. Képviselőház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban voltam bátor a tanítóság jogos védelmében ezt a pár kijelentést tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) En a miniszter úrhoz még " azt a kérést intézem, amelyet annakidején a statisztikai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is felhoztam; bár igaz, hogy itt takarékoskodunk, mert elég tekintélyes summát fogunk a^ két munka egyesített végzése által megtakarítani, mégis méltóztassék odahatni, hogy azta^ nehéz és kellemetlen munkát, amelyet a tanítóság és az idekapcsolódó egyéb tisztviselők végeznek a népszámlálással és a választók összeírásával kapcsolatban, jobban honorálják; méltóztassék tehát a számlálólap ok kiállítasd díját oly tisztességes összegben megállapítani, amely ' annak a kellemetlen munkának méltó honorálása lesz. Annál indokoltabb ez a szerény kérésem, mert az előbb tárgyalt törvényjavaslatban újabb adóval sújtjuk ezeket a tisztviselőket, tehát egy más munka elvégzése után legalább némi kárpótlást kaphatna a magyar tanítóság. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Szabó Zoltán jegyző: Felírva nincs senki! • Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Bármennyire csábító volna is részemre, hogy ebben a vitában, amelyet ennél a törvényjavaslatnál felidézni méltóztattak, (Propper Sándor: Azt hiszem, jogunk volt hozzá!) én is részt vegyek és a felhozott argumentumokra a magam ellenargumentumaiít is felsorakoztassam, mégis azt tartom helyesnek. — és remélem, ezt koncedálni is méltóztatik — ha szorosan csak a törvényjavaslat keretében maradok és a felvetett általános választójog kérdésével ebben a pillanatban nem foglalkozom. Midőn választói törvényünkhöz hozzányúlok, ülése 1930 december 18-án, csütörtökön. bár előre sejtettem, hogy az ellenzék fel fogja vetni a választójog kérdését, mégis kijelentem, hogy téliesen elvonatkoztatva minden választójogi problémától, csak egy szükségességnek teszek eleget, amely szükségesség nem az én szándékomból és nem az én intencióm következtében állt elő, hanem a törvényhozás bölcsesége idézte elő, amennyiben megalkotta az 1930 : XXV. tc.-t, amelyről bölcsen méltóztatik tudná, hogy ez a ' törvény

< rendeli el a folyó évben, azaz a jövő év elsejei állapotnak megfelelően^ az országban a népszámlálást. Ez tette szükségessé ezt a törvényjavaslatot, és nem az, amit Farkas Tibor képviselőtársaim említett, hogy ő azt hitte, hogy ez a választójogi törvényünk noli me tangere és így ebben első lépést lát a többi kérdésiek és problémák megoldásához. •Mint említettem, nem egyéni elhatározásból és nem abból a célból nyúltam hozzá az 1925 : XXVI. tc.-hez, mert a választási problémához kívántam volna . hozzányúlni, f

hanem szükségessé tették ezt rám nézve a célszerűségi szempontok, az, hogy a polgárság zaklatását elkerüljük, továbbmenőleg pedig a takarékossági szempontok voltak kizárólagos indokaim, amelyek arra indítottak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Háznak benyújtsam. Malasits igen t. képviselőtársam azzal gyanúsít, — megszoktaim már ezeket a gvanusításokat — hogy azért terjesztettem be ezt a-törvényjavaslatot, (Propper Sándor: Tapasztalati alapon beszélt.) —- erre nem lehet a képviselő úrnak tapasztalata, mert nem szolgáltattam rá okot — (Propper Sándor: Láttuk Budaoesten!) hogy az én révemen ilven tapasztalatokat szerezzen, (Propper Sándor: Láttuk a terminussal való akadékoskodásnál!) mondom, Malasits t képviselőtársam azzal^ gyanúsít, hogy ennek a törvényjavaslatnak hátsó indokai és intenciói vaunak, mégpedig az az intenciója. (Malasits Géza: Választók kiirtása!) — itt hallottam először, mert a magam érzésében és elgondolásában ezt nem találtam — hogy ezáltal a választók létszámát csökkenteni kívánjuk. En erre közbeszólás alakjában kértem kép viselőtársamat, hogy legalább ^egy argumentummal legyen szíves engem tájékoztatni, hogy én mégis hogyan gondolom ezt a dolgot. Mert méltóztassék elhinni, nekem egyetlenegy gondolatom sem volt erre vonatkozólag, - amikor ennek a törvényjavaslatnak szerkesztésével és benyújtásával foglalkoztam. Ha pedig nekem, mint benyújtónak ilyen intencióim nincsenek, a szerkesztőknek sem voltak ilyen intencióik, hiszen egyáltalában nem politikai természetű javaslat ez, a legtávolabb áll mindenféle politikai vonatkozástól, kizárólag célszerűségi és takarékossági szempont volt iaz, amely engem ennek a törvényjavaslatnak benyújtására indított. Ezt ki méltóztattak emelni azok a képviselőtársaim is, akik a törvényjavaslatot elfogadták, de viszont azok sem emeltek lényegileg kifogást a törvényjavaslat tartalma ellen, akik a törvényjavaslatot nem fogadták el, mert hiszen nem annyira ezzel a törvényjavaslattal foglalkoztak. hanem inkább a benyújtott kisebbségi javaslattal. A. kisebbségi javaslat felöleli az egész választójog problémáját. En a magam részéről ez alkalommal csak arra érzem magamat kötelezettnek, hogy kijelentsem, amint nem egyszer maga ia kormányelnök úr, de magam is kijelentettem, hogy ezidőszerint a kormány nem kíván foglalkozni a választási törvényjavaslat módosításával. Ezt ismét kijelentem. (Kabók Lajos: Elég baj az!) Nyomatékkal mondom, hogy ezidőszerint, mert, hogy a közel-