Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

442 Az országgyűlés képviselőházának £52. csolatosan történt Somogyi- és Bacsó-gyilkosság-, amelyre éppen 'most borították az utolsó fátyolt a táblai végzéssel; mi reméliük és hiszszük, hogy nem véglegesen, mert ezt a fátyolt, igenis, fel fogjuk lebbenteni. Ehhez a népies politikához, amely .akkor az általános választójoggal és a nők számára is széleskörű választói joggal jött, hozzátartoztak a kisgadák, hozzátartozott a rokkantak kérdésének megigért 'rendezése; mert annak a választójognak alapján kellett volna egy olyan népies parlamentnek kialakulnia, amelv azután ezeket a kérdéseket valóban a szívén viselte volna. Ez a választójog eltűnt, az esztendők a népies politika frázisait nem igazolták á népies politika tetteivel. A kisgazdák elfogytak a parlamentből, a rokkantkérdést nem rendezték, a rokkantak éheznek, mert a rokkantadóból cilindert és asakettet kellett vásárolni, a választójogot is megnyirbálták. Az ellenforradalmi frázisok csak arra voltak jók, hogy a háborús szenvedések által felzaklatott és 'magukat közjogi jogosítványokra megéretteknek tartó népi tömegeknek indulatát levezessék és midőn ez készen volt, midon^ viszonylagos megnyugvást tudtak ezzel az

f első választójoggal teremteni, amikor azután ezek a tömegek megtették .kötelességüket, a mór elvégezte kötelességét, a mór elmehet, és jött ezeknek a tömegeknek kisemmizése, a kijátszása a választójogból. A reakció ezt először a második nemzetgyűlés előtt &jz előkelő idegenek által alkotott rendeletek alapján végezte el, mert csak előkelő idegeneknek nevezhetem azokat az urakat, akiknek a nemzetgyűléshez akkor semmi közük nem volt. A ^második nemzetgyűlés megszülte azután a példátlan szigorúságú megnyirbált választójogot, mert ez a nemzetgyűlés olyan közigazgatási terrorral és nyiltszavazással fabrikáltatott, hogy kész eszköz volt mindenféle választói megszorítás megteremtésére. Ez által az új választójogi törvény által a legsúlyosabban vannak érintve és ennek legjobban áldozatul estek természetesen a nők. A. jogok elkobzása elsősorban a nőket érintette, akik elé az új választójogi törvény olyan gátakat emelt, amelyeknek átugrása elsősorban a munkás- és földmívesasszonyok számár;* csaknem teljesen lehetetlenné vált. Hat elemi osztály elvégzését kívánják meg a női választói jogosultsághoz akkor, amikor a nyomorúság ilyen óriási, amikor a nyomorúság olyan pusztítást visz végbe a munkáscsaládokban, hogy a leánygyermekekkel még a négy elemit is alig tudják elvégeztetni. Ennél a kérdésnél még erőteljesebben kidomborodik a városnak és a falunak ellentéte. A városi ioarosmunkás tudniillik sokkal inkább tudja iskoláztatni leánygyermekeit, mint a falusi lakosság, mivel a városok vezetősége a beiskoláztatási kötelezettséget is szigorúbban veszi, mint a falusi vezetőség, a falusi közigazgatás, úgyhogy a hat elemi osztály elvégzésének választójogi feltételeként való felállítása .sokkal erősebben sújtja a falu lakosságát, mint a városi lakosságot. A munkásasszony számára látszólag bizonyos előnyt akartak nyújtani, amikor a hat elemi elvégzését négy elemi elvégzésére csökkentették, de felállították mellette a három gyermeket, mint választójogi feltételt. Aki azonban ismeri a magyar csecsemőhalandóság megdöbbentő és fáió arányszámait, az tudja, hogy ezzel se nyújtottak enyhülést ez alól a szigorú választóiogi feltétel alól. Mármost kereshetjük, — aminthogy kerestük is — mi lehet ennek az oka, mi van a háttérben és megtaláljuk a választ abban, hogy a ülése 1930 december 18-án, csütörtökön. hat elemi és a négy elemi a három gyermekkel mint választójogi feltétel nem egyéb, mint egy pluralitás biztosítása a vagyonososztályok felé, a proletárférfiak választójogának ellensúlyozása ama rétegeik asszonyainak választójogával, akiknél a hat elemi vagy a magasabb iskoláztatás nem probléma, akik tehát e mellett a feltétel mellett nem esnek el a választói jogosultságtól. A proletárférfiak választójogát kellett tehát ellensúlyozni azon osztályok asszonyainak szavazatával, amely osztályokban, amint mondottam, nem probléma, nem gazdasági lehetetlenség az iskoláztatás kérdése. Az a. reakció, amelynek minden eszköz jó arra, hogy a közjogokat, a közjogi jogosítványokat az állampolgárok minél kisebb csoportjára korlátozza, a női válásztójoignak ilyen korlátozásában, a női választói jogosultságnak ilyen feltételekhez való kötésében eszközt lát a választójoggal felruházott rétegeknek minél szűkebb területre való szorításával. Ezzel azután bőségesen is él nemcsak az országos választójog terén, hanem a közigazgatási reform női választójogi paragrafusaiban is, amelyek részben az egész ország női lakosságára megszégyenítőek, amennyiben kizárják őket mindenütt a passzív választói jogosultságból, részben pedig ahol a passzív választójog révén bejutást engedélyeznek a közéleti munka területére, ott csak a főiskolákat végzett nők számára állítanak ki belépőjegyeket, egészen nyíltan, egészen brutálisan rávilágítva arra a tendenciára, hogy itt a kevésbbé vagyonos nőknek, a munkásosztályok nőinek kisemmizéséről van szó. Ez a pluralitás tehát a vagyonos osztályok asszonyainak, a vagyonos osztályoknak juttatott többes szavazat egyik módja a választójogi törvényben, amikor az országos választójognál például a főiskolát végzett nőnek biztosítja a 24 éves életkort, mint választójogi korhatárt. amit a többinek, a kisebb iskolai végzettséggel bíró nőnek egyáltalában nem juttat. Nincsen választási, választójogi statisztikánk, ezt szükségtelennek tartják mindig a törvényalkotásoknál a Képviselőházzal megismertetni, nem tudjuk tehát megállapítani, hogy az egyes foglalkozási ágakban hogyan alakul a férfi- és nó'ijogositottak aránya. De azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy alapos az a feltevés, hogy ez az arányszám a munkásosztályban jelentékenyen, sokkal rosszabb, mint a jobban szituá-lt rétegekben. Az 1925-ös -statisztikák szerint Magyarországon 2,141.000 nagykorú nő él. az 1925-Ös választójogi névjegyzékekben foglalt összes választók száma pedig 2.243.000. Tehát majdnem teljesen egyforma a szám. Ebből következtetni lehet arra, hány nagykorú érett nő maradt ki a választói névjegyzékekből a választójogi feltételek hiánya miatt, és mivel a.z 1925-ös választói névjegyzékek óta ezekben a névjegyzékekben újabb irtások történtek éppen a munkás szavazók sorából, megállapítható. hogy az összes választók száma ma már kevesebb, mint a Magyarországon élő nagykorú nők száma. Hosszadalmas volna vitába szállani azokkal, akik a nők érettségét, hozzáértését, speciális képességeit kifogásolják és hiányolják mint a közéleti munkának alapfeltételeit. Kár volna ezekkel vitába, szállani, mert ezek a konok ellenzők minden érv elől elzárkóznak, semmiféle érv számára nem hozzáférhetők. Csak annyit kell még hozzátennem, hogy a női- választójog kiszélesítését, ezeknek a szörnyűséges feltételeknek lebontását nemcsak mi, a közvetlenül érdekeltek követeljük, hanem követelik elsősorban — amint a különvélemény-