Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Az országgyűlés képviselőházának 452. Lehetősen nagy erkölcsi tekintélyt ad a tanító­nak, hogy ő 'az úriosztály tagja. (Jánossy Gá­bor: Mindig is az volt!) A tanítót, aki a nem­zet virágát tanítja, a jövő reménységét tanítja és aki a jövő reménysége előtt mint erkölcsi példa áll, használják ki az urak jogfosztásra, használják ki az urak arra, hogy becsületesen dolgozó honpolgárokat megfosszon legelemibb joguktól, választójoguktól. Mert a tanítók a legutóbbi összeírásnál is utasítást kaptak a fő­ispántól arra, hogy minél több zsidót és minél több munkást hagyjanak ki a választójogi jegyzékből. (Jánossy Gábor: Bizonyítsa be ezt! Eseteket hozzon!) Majd bizonyltok. (Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Sérti a tanítókat és sérti a főispánokat is ezzel! A tanítót' nem lehet ma csak úgy utasítani! — Jánossy Gábor: Törvény elenségre!) Csendet kérek! Malasits Géza: Majd be fogom bizony ítaaii. Már Farkas István t. képviselőtársain rámuta­tott arra, hogy a választók összeírásánál Buda­pesten nemcsak házakat, hanem egész utcákat is kihagytak. Ezeket egyszerűen nem írták be a választók névjegyzékébe, kimaradtak. Ahol pedig nem kerülhették el a beírást, ott hamis házszámokat írtak be és így tették lehetetlenné egész utcák munkásainak azt, hogy felvétessék magukat a választók névjegyzékébe. Ezeket a dolgokat Budapesten felhozták az igazolóválasztmányban és súlyos -bizonyítéko­kat szolgáltattak arra nézve, hogy ezek a ta­nítók hogyan jártak el a jogfosztás terén. A hajuk szála sem görbült meg ezeknek a taní­tóknak. Senki ezeknek -a tanítóknak még szemrehányást sem tett. azért, hogy ezer és ezer dolgozó magyar honpolgárt megfosztottak vá­Lasztójoguktól. Senki ezért szemrehányást nem tett és ha az urak bizonyítékokat kívánnak erre nézve, erre azt mondom, hogy tessék el­menni Budapest székesfőváros igazolóválaszt­mányához, ott vannak azok a súlyos adatok... (Erdélyi Aladár: Ott nincs főispán! Először is! Mi a főispáni utasítást kérjük!) Rátérek. A főpolgármester sem más, mint a főispán, csak a neve más. (Rothenstein Mór: Csak rös­telték, hogy Budapestnek is főispánja legyen!) Itt nem akartak főispánt állítani, elnevezték hát főpolgármesternek, lényegileg azonban nem sok különbség van a kettőnek a funkciója kö­zött. r (Jánossy Gábor: Nincs befolyása a fő­polgármesternek az igazoló választmányraj) Ne tessék ilyet mondani, tanulja meg legalább a választójogi törvényt, (Jánossy Gábor: Tu­dom!) hogy ne volna befolyása, hogyan lehet ilyen naivitást mondani?! (Rothenstein Mór: Hát a kormány fizeti!) Egyszóval Budapesten tehát nemcsak házakat, hanem utcákat is ki­hagytak, amelyeknek lakóit nem vették fel a névjegyzékbe. Ez Budapesten történt és panasz is tétetett ellene; az igazolóválasztmány tár­gyalta ezt a kérdést és (beigazolódott, (Kocsau Károly: Nem szándékosan történt!) hogy a ta­nítók azok, akik ezt nem írták be és ezt az­zal enyhítették, hogy nem szándékosan történt. Hát bocsánatot kérek, ha én valakinek ello­pom az óráját, hiába hivatkozom a bíróság előtt arra, hogy ez nem szándékosan történt. Lopásért be fognak engem csukni és az, aki egy magyar állampolgárnak a választójogát elsikkaszt ja, ugyanolyan gaztettet : követ el, mint az, aki valakinek ellopja az óráját. Ilyen gaztettre a tanítókat nem szabad felhasználni. (Kocsán Károly: Nem is volt minden tanító Összeíró!) Tessék különbséget tenni! A vidéki állapotok sem különbek, mint azok az állapo­KÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. XXXII. ülése 1930 decemßer 18-án, csütörtökön. 439 , tok, amelyek a fővárosiban vannak. Mi már itt a Képviselőházban panaszt^ emeltünk azért, 1 hogy Magyarországon a választók nem szü­letnek, Magyarországon a választók csak ki­halnak. Aimikor a választójogi törvényt meg­alkottuk, a rákövetkező esztendőben történt meg, hogy a választójogi összeírásokkal nép­j tanítókat bíztak meg, a vidéki városokban ez­zel az összeírással ezeket a ^néptanítókat bíz­ták meg és akkor a főispánok informálták őket, nem mondom most, hogy utasították, — nyelvbotlás volt az előbb tőlem — de informál­ták. Méltóztatik tudni, ez egy kellemetlen szó, a szegény ember ha lop, hát tolvaj, ha a gaz­dag ember véletlenül elcsen valamit, akkor kleptomanias. Ugyanígy van itt is: itt nem utasították, hanem informálták a tanítókat. (Jánossy Gábor: Ezek viccek!) Méltóztatik tudná, mit jelent az, ha a főispán úr infor­málja a tanítókat arra nézve, hogy mit kell tenniük ? A szegény tanító ina is remeg, amikor a méltóságos főispán úr emelt hangon magya­rázza, hogy milyen hazafias' kötelesség azo­kat a vörös betyárokat kiirtani. (Felkiáltások a középen és a jobboldalon: Ez nincs így!) Ez így van, kérem. (Kocsán Károly: Nincs függő viszonyban a tanító a főispántól! — Jánossy Gábor: Méltóztatott tapasztalni?) Ettől kezdve megkezdődött a választók részéről az a ke­mény harc, amely a választói jogosultak közé való bejutásért a vidéki városokban folyt, s ez a harc nagyrészt onnan ered, mert a taní­tók az úri osztályhoz tartoznak, mert felülről informálják őket és ezért becsületbeli köteles­ségüknek tartják a választóknak minél na­gyobb mértékben való kiirtását. (Kocsán Ká­roly: Ez nem áll! Rágalmazás! — Jánossy Gábor: A tanítók megköszönik ezt a rágal­mazást!) Ez a kiirtás sohasem történt olyan területeken, ahol a lakosságnak jobbmódú ré­sze helyezkedett el, hanem a választók kiir­tása rendesen a külvárosokban történt, rende­sen ott történt, ahol a szegénység húzódik össze, de annál elvetendőbb és megvetendőbb az ilyen eljárás, mert engedelmet kérek, ha már f nem tudnak annak a szegény embernek megélhetést biztosítani, ha már nem tudnak annak a szegény munkásnak külföldi példa szerint mnkanélküli segélyt biztosítani, ha a szeretetadományokból csak pötyögtetnek szá­mukra valamit, akkor legalább azt hagyják meg nekik, amit 30—40 évi nehéz küzdelemmel, nagy keservesen ki tudtak maguknak vívni: a jogcímet ahhoz, hogyha minden drótakadá­lyon és spanyol lovason keresztülhágtak és keresztülmásztak s^ végre az urnához tudtak jutni, akkor legalább szavazatukat ott érvé­nyesíthessék. Es ehhez az ilyen összeírási el­járáshoz szerintem nem volna szabad a taní­tókat felhasználni, mert sokkal magasabban áll'ennél a tanítói kar és igazuk van azoknak . a tanítóknak, akik tiltakoznak az ellen, hogy őket bármilyen módon azzal gyanúsítsák, hogy az ifjúságnak nem szolgálnak minta­képül. De engedelmet kérek, az az ifjúság, amely a szülők társaságában él és amely végighall­gatja a szülők beszélgetését, már elég felvilá­gosult s az a tíz-tizenkétéves fiúcska, amikor az apja odahaza azon panaszkodik, hogy ki­hagyták őket a névjegyzékből és a tanító úr hagyta ki, mint gyerek is átérzi a dolgot és lassan-lassan átszűrődik agyán, hogy íme az a tanító, aki neki erkölcsöt prédikál, az a ta­nító, aki neki azt prédikálja, hogy a törvény I előtt mindenki egyenlő, amikor kimegy az is­61

Next

/
Thumbnails
Contents