Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

440 Az országgyűlés képviselőházának 4-52. kólából és átalakul társadalmi lénnyé, közjogi funkciójában egészen könnyen túlteszi magát azon, hogy 300 vagy 400 munkásszavazót kihagy a névjegyzékből, hiszen büntetés ezért úgysem jár, legfeljebb dicséret. Mondom, bennem erős aggályokat támaszt ez a törvénytervezet, mert ismerem a multat és ebből a múltból jogosan következtetek arra, hogy a jövőben sem lesz a dolog másképpen. Ennek az összeírásnak, amely itt történik nem az a célja, hogy az ország pénzével takarékoskodjék, hanem az, hogy választások előtt állunk és ilyenkor illik a ' választókat irtani, mert minél kevesebb a választó, annál több esélye van az egységespártnak és a vele szövetkezett kereszténypártnak arra, hogy mégis többségben kerül be a Képviselőházba. (Jánossy Gábor: Rémlátások!) Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy rémlátások. r (Jánossy Gábor: Úgy is van!) T. képviselőtársam, ön már jó ideje járt az iskolába és az egyetemre is, jobiban ismeri a törvényeket, tudja mi van itt a Kúria épületének homlokzatára felírva, hogy az igazság az államok alapja. Ha ez rémlátás, akkor engedje meg hogy mondjak önnek valamit. TJgy-e az nem rémlátás, hogy a választásoknál minden ellenzéki jelölt, főképpen és elsősorban a szociáldemokrata jelölt, erősen hendikepelve indul neki a választásnak 1 Hiába van jogegyenlőség, a gyülekezési jog kezelése tekintetében rögtön különbséget tesznek; az egységespárt szakadatlanul tarthat gyűlést, annyit mennyit jól esik; a szociáldemokratáknak vagy más ellenzékinek csak nagy kegyesen engednek egy-egy gyűlést, azt is olyan időpontban, amikor a választók egész biztosan nem lehetnek ott. Ez az egyik, ami dicséri a jogegyenlőséget; a másik a gyönyörű plakátharc. Ugyanez a törvény előírja, hogy mikor és meddig szabad plakátokat ragasztani;^ előírja azt, hogy mit' szabad a plakátokra rátenni, de ez a törvényes intézkedés esek ellenzékire és szociáldemokratára vonatkozik. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz beszélni. Malasits Géza: Azonnal visszatérek. Köszönöm a figyelmeztetést. Be akarom még fejezni. A plakáttilalom réges-régen életbelépett, de a t. Wolff-párt vidáman ragasztotta ki a legrágalinazóbb plakátokat! Három új plakátot bocsátottak ki, s egyik látzítóbb és aljasabb, mint a másik. Es egyáltalán nem éreztek lelkiismereti furdalást. Kérdem önöket: hol a törvény őre, aki azt mondja, hogy hohó, ebben az országban jogegyenlőség van, amit nem szabad az egyiknek, nem engedem meg a másiknak sem! Itt a munkásember, mindenki azt látja, hogy a jogegyenlőséget úgy érvényesítik, hogy annak az egynek mindent szabad, a többinek pedig semmit. JEzt nevezik jogegyenlőségnek. (Zaj.) Visszatérek a, törvényjavaslat intézkedéseire. Az összeírásnál az • fog történni, hogy megtörténik a népszámlálás, de a választójog alapjául szolgáló összeírások úgy lesznek megfabrikálva, hogy minél több választó maradjon ki. A valóságos névjegyzék összeállításánál, amelynek összeállítására ezek az adatok szolgálnak, már az urak készenlétben tartják a lavórt, a (vízzel telt vízmedencét és a törülközőt, s ünnepélyesen a tömeg előtt mossák kezeiket, mondván, hogy mi nem vehetünk be olyan egyént a választók névjegyzékébe, aki nem választó, aki nem íbír a választói jogosultság kriülése 1930 december 18-án, csütörtökön. téri urnával, már pedig az összeíróívben ez áll benne. Bennünket ne vádoljanak, itt van az öszszeirás. Az összeírásnál megint ismétlődni fog az, ami Pesten ismétlődött, hogy véletlenül, tévedésből, nem rosszakaratból, kerülnek hamis adatok, amelyeknek alapján a választók ezreit fogják megfosztani a választójogtól. Ez lesz a következmény. Sokkal nyíltabb lett volna, ha" a miniszter úr a törvényjavaslat címének nem azt veszi, hogy «az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925 : XXVI. tc.-ben foglalt rendelkezésének módosításáról», hanem «az országgyűlési képviselőválasztók számának redukálásáról». Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a miniszter úr ideállott volna és azt mondta volna, (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem lett volna igaz!) hogy közelednek a választások, vége a farsangnak, most jön a keserves böjt s hogy ez elviselhető legyen, (Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úr tart farsangot!) tehát redukáljuk a létszámot. A gyakorlatban ezt fogja jelenteni. (Meskó Zoltán: Honnan tudják előre, hogy ki az ellenzéki? — Zaj a szélsőbaloldalon") Az a választójog, amelyet Magyarországon titkos választójognak neveznek, pietus masculus, a valóságban nincs titkos választójog, mert az a tanító, aki elmegy a munkásnegyedbe, egészen biztosan tudja, hogy ebben a munkásnegyedben szocialisták laknak, ha tehát olyan .adatokat ír be, amelyek alapján ezek nem kapják meg a választójogot, annál kevesebb választó lesz ebben a kerületben. Abban a fertályban pedig, ahol az úriközönség lakik, minél többet vesz be, annál több lesz a választók száma. (Farkas István: így csinálja Meskó is! Tudja! — Meskó Zoltán: En mindig a tiszta választásnak voltam egyik bajnoka! — Propper Sándor: A titkosnak is? — Meskó Zoltán: Igen, a titkosnak is! Meg is szavaztam. — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: A titkos választójog mellett szavaztam, mást nem tehetek! — Bárdos Ferenc: Lépjen ki az egységespártból, akkor elhisszük, hogy őszinte! — Propper Sándor: Már egyszer kilépett! — Jánossy Gábor: Azt is megbánta! — Zaj.) Elsősorban tehát arra kérem a Házat, emelkedjék arra az erkölcsi magaslatra, amelyre ilyen kérdésben emelkedni kell és mondjuk ki e törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy sem a választók összeírásánál, sem semminemű összeíró munkánál a tanítószemélyzetet erre a célra felhasználni nem szabad. Nem szabad a tanítót sem a választók előtt, sera a gyerekek előtt, sem senki^ előtt abba a kínos szituációba hozni, hogy kénytelen legyen felső parancsra, vagy ha úgy tetszik, felső információra olyan adatokat beírni, amelyek alapján a becsületes polgárok ezreit megfosztják választójoguktól. Ez nem méltó a tanítókhoz s ha a tanítókban volna elég erős szervezettség és elég erős bátorság, akkor a leghatározottabban visszautasítanák az ilyen követelést, és a leghatározottabban tiltakoznának az ellen, hogy őket olyan munkával bízzák meg, amely végeredményben jogfosztást, sőt nem átallom kimondani: jograblást jelent. (Meskó Zoltán: Tisztességes tanító nem adja oda magát erre! — Gál Jenő: Pesti igazgató miért adta oda magát arra, hogy verbuváljon? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) A másik dolog, amire e törvényjavaslat kapcsán a többségi pártot figyelmeztetni akarom: ma, ameddig még 80—100—120 pengőért havonta lehet valakit kapni, aki fegy-