Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

436 Az országgyűlés képviselőházának U5%, Ez tehát olyan fontos szempont, amelyre tekintettel kell lenni, és ha nem lesznek erre tekintettel, .bizonyos, hogy megint az lesz a nelyzet, hogy egy csomó igényjogosult, akinek a törvény jogot ad, az összeírás »alkalmával nem jut választójogához. Én tehát osak azt kérem ennél a kérdésnél, hogy igenis ne reakciósán, ne retrográd irány alapján kezelje a belügyminisztérium ezt a kérdést, hanem kezelje ezt liberálisan, úgy, ahogy mindenhol kezelik ezeket a közjogi kérdéseket. Ha így kezelik ezeket a kérdéseket, akkor nyilvánvalóan el fogjuk érni vagy legalább is meg fogjuk közelíteni azt a célt, hogy mindenki választójoghoz juthasson, akinek erre jogosultsága van. Ez az ellenvélemény tényleg felhozza itt az egész választójogi komplexum kérdését, és 'bizony szükséges volna, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk! Itt annyi panasz hangzott el az elmúlt napokban ebben a Házban, s olyan kevés végkonklúziót hallottunk, amely rámutatott volna a bajok okára. Annyi panasz, annyi ^ jaj hangzik el, tényleg siralom ma ez az ország, és ugyanekkor rajtunk kívül senki sem keresi, senki sem mondja, hogy a kormányzatban is kellene keresni a hibákat. Ereznie kell ma mindenkinek, még annak is, aki nagyon konzervatív ember, hogy valaminek történnie kell az állami organizmusban, hogy valami forrong, valami dübörög a mélyben, az élet mélysége forr, forr, és itt valami történni fog, valaminek történie kell, mert máskép egy lehetetlen állapot alakul ki, egy nagy erupció történik, amely nagyon könnyen bekövetkezhetik. Aki vizsgálja a társadalmi és gazdasági viszonyokat, annak rá kell jönnie arra, hogy ez a lehetőség megvan, itt van, hogy forrongó állapotban élünk, az egész világ is abban él ma, de mindenhol iparkodnak az állami organizmust ehhez alakítani, ehhez asszimilálni, vagy pedig a tömegeket közelebb hozni az állami organizmushoz, jobban összekapcsolni őket, és így azután erőssé teszik önmagukat. A választójog kérdése, a választójog körüli eljárás problémái azok a kérdések, amelyek legelsősorban ezen a területen, Magyarországon rendezést kívánnak. Hiszen az az eljárási mód, amely nálunk van, magának a választójognak a terjedelme, a nyiltszavazási rendszer túlélte magát. Hallottuk itt a Házban ma, hogy a titkos szavazás benne van az egységes párt programmjában, de a párt tagjai hívei a nyiltszavazásos rendszernek (Jánossy Gábor: Nem mind, csak egyesek!) és ellenségei a titkosszavazási rendszernek. Hallottuk, hogy a kereszténypárt jelentkezett ma itt, hogy ő hirdeti ugyan a titkos szavazást, de híve a nyiltszavazási rendszernek, és Isten mentse meg az országot a titkos szavazás rendszerétől. (Gáspárdy Elemér: Ezt nem a párt mondotta, hanem egy képviselő! — Malasits Géza: Már megint hivatlan-prókátorkodik!) Egy képviselő, vagy két képviselő, az mindegy, hiszen .az urak jól tudják, hogy áll a helyzet, ha szétnéznek saját soraikban. Önök azt mondják, hogy benne van a programmjukban a titkos választójog és amikor beszélünk róla, akkor úgy dühbe gurulnak, hogy majdnem átszaladnak ide, és azt kiáltják felénk, hogy a saját programmjukat hogy merjük felemlegetni, hogy merjük emlegetni, hogy önöknek Programmjuk van, (Propper Sándor: Hogy merjük követelni!) hogy merünk arra hivatkozni* hogy mi vau az önök programmiere 19S0 december 18-án, csütörtökön. jában. (Gáspárdy Elemér: Mi csak azt mondjuk, hogy ráérünk! — Propper Sándor: Könynyű volna megvalósítani, ha egy plattformra kerülhetnénk! — Jánossy Gábor: Előbb a kenyérgondokat kell leküzdeni. — Kabók Lajos: Tegnap elintézitek a kenyérgondokat! — Zaj. — Elnök csenget.) Én éppen azt magyarázom, hogy csak a titkos választójog hozhat létre egy egészséges parlamentáris életet, a titkos választójog teremthet egy olyan parlamenti többséget, amiely tud majd kenyeret adni, (Propper Sándor: Amelynek van felelősségérzete!) s amely majd olyan politikát folytat és olyan kormányt támogat, amely kormánypolitikán át az ország közgazdasági élete boldogulni tud. Az urak azt mondják, hogy függetlenek a néptől. Büszkén hivatkoznak arra, hogy függetlenek. Ez pedig azt bizonyítja, hogy elszakadtak a néptől, mert hiszen a nyilt szavazás rendszere mellett függetlenek lehetnek a néptől, önökhöz nem mernek menni az emberek, önök nem mernek gyűlésekre menni, (Jánossy Gábor: Ugyan ne mondjon ilyeneket, maga sem hiszi el!) és ha kimennek vidéki igyűlésekre, ha kimennek a publikum közé, ott önöket űzik, hajtják, követelik önöktől a titkos választójogot. (Gáspárdy Elemér: Dehogy követelik! — Rassay Károly: Ott el is fogadják!) Ott el is fogadják, (Gáspárdy Elemér: Benne van a programmban!) de itt megtagadják és a nyilt szavazás mellett foglalnak állást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Farkas István: Uraim, lássák be, hogy ez tarthatatlan állapot. (Propper Sándor: Falun a kiskocsmában elfogadják!) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Farkas István: Lássák be az urak,^ hogy ez lehetetlen állapot; hiába szeretnek képviselők lenni, hiáha tartják ezt valami nagy dicsőségnek. (Jánossy Gábor: Mondja meg, ki ne szeretne az lenni! Mindenki szeretne!) Nekem nem valami külön dicsőség, én nem tartom valami külön dicsőségnek. (Propper Sándor: Titkos szavazással választották meg, ez a differencia! Nagy különbség! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék ezektől a személyeskedésektől tartózkodni! Ez igazán nem méltó a Ház tekintélyéhez. (Rothenstein Mór: Miért szólnak közbe!) A képviselő úr miért szól közbe? A képviselő úrnak sincs joga közbeszólni. Farkas István: Ha nem fűződnék valamilyen különös egyéni érdek ahhoz, hogy az urak képviselők legyenek, akkor az urak nem ragaszkodnának ahhoz a felfogásukhoz, hogy nyilt szavazás mellett válasszák be önöket a parlamentbe, (Rassay Károly: Megmutatták, hogyan kell korrumpálni a titkos szavazást a fővárosi választásnál! Büszke lehet a belügyminiszter úr a fővárosi választásra!) Elnök: Kérem Rassay Károly képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Még mindig a helyén van ez után a nagy fclamázs után! — Rassay Károly: Majd a közigazgatási bíróság ítélete után lemond! — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter közbeszól. — Rassay Károly: Tudjuk, hogy a kúriai ítélet után sem tetszett lemondani! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem is! — Rassay Károly: En lemondtam volna az ön helyében! — Zaj.) Kérem Rassay, Károly képviselő urat, méltóztassék csendben manadni. Farkas István: Éppen a választási eljárás,