Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Az országgyűlés képviselőházának 452. ülése 19S0 december 18-án, csütörtökön. 437 az ajánlási rendszer, a szelvényrendszer az... (Állandó zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urak ezekkel a folytonos közbeszólásokkal a tárgyalást egészen lehetetlenné teszik. Méltóztassanak a személyeskedéseket mellőzni. Farkas István: En tényeket hozok fel. (Zaj. — Rassay Károly közbeszól.) Elnök: Kérem ismételten Rassay képviselő urat, tessék csendben maradni. Farkas István: T. Képviselőház! Sokszor szokták azt imondani, hogy vannak izgatók és izgatnak. A kormány és a kormánypárt, valamint a kereszténypárt emberei, amikor mi a kormány ténykedéseit kritizáljuk, rámutatunk a gazdasági bajokra, azt mondják, hogy izgatunk. Ha önök átélték az elmúlt napokat, a múlt vasárnapot Budapesten, akkor tudják, hogy milyen nagymérvű izgatás volt itt kormányzati ténykedés alapján, milyen nagymérvű izgatás volt itt egy rossz törvény alapján alakított szervezeteken át, s milyen nagy mérvben izgatták nemcsak a fővárost, hanem az egész országot. Mert az a tény, amelyet elkövettek, az a visszaélés, az a brutalitás... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a fővárosi választásokkal foglalkozni ezzel a kétszakaszos törvényjavaslattal kapcsolatban. Farkas István: En a mi ellenvéleményünkről beszélek, ahhoz fűzöm kommentárjaimat Elnök: Abban sincs benne ez. Méltóztassék elolvasni a különvéleményt: a fővárosi választásokat nem is érinti. Más a törvényhatósági és más az országgyűlési választás. (Ügy van! a jobboldalon.) Farkas István: Az eljárás a fővárosi választásoknál ugyanaz, mint az országgyűlési választásoknál. Mind a kettőnél ajánlási rendszer van. Az ajánlási rendszerről is iszó van a különvéleményben, én tehát ehhez ibeszélek. Elnök: A képviselő úr beszélhet az ajánlási rendszerről, de nem; a fővárosi választásokról. Farkas István: Ha az ajánlási rendszerről beszélek, nem hallgathatom el azt, ami tegnap vagy tegnapelőtt történt Budapesten, nem hallgathatom el azt a sok piszkos visszaélést, amelyet az ajánlási rendszerrel itt elkövettek. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom és kérem, hogy a tárgyalás nyugodtsága érdekében méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Ez a képviselő úrra éppen úgy kötelező, mint mindnyájunkra. Farkas István: En a házszabályokhoz alkalmazkodom, mert a tárgyról beszélek, a választói jogróL a választási eljárásról beszélek. Elnök: Figyelmeztetem képviselő urat, hogy a házszabályok szerint az elnök vezeti a tárgyalást, (méltóztassék tehát az elnöki utasításokhoz alkalmazkodni. Farkas István: En alkalmazkodom. (Kabók Lajos: Ki a szónok: Farkas István vagy az elnök?) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben. Nekem elég kellemetlen, hogy közbe kell szólnom. (Ügy van! a jobboldalon.) Tessék a képviselő úrnak nyugodtnak lenni a tekintetben, hogy ez nekem nem okoz semmiféle örömet. (Rothenstein Mór: Méltóztassék inkább türelemmel lenni!) Az nálam megvan a legnagyobb mértékben. Tessék szintén csendben maradni. (Jánossy Gábor: Ez igen jó vicc volt!) Farkas István: A dolog nagyon komoly és nagyon komolyan kellene foglalkozni vele. Ha ebben a Házban volna az élet iránt érzék, akkor most megragadná az alkalmat minden miniszter és mindenki, aki tudja, hogy mi történt itt a budapesti ajánlások körül és tisztáznák ezt <a kérdést, mert a parlamentarizmus elemi feltétele az, hogyha egy törvényt végrehajtanak és a végrehajtás során kitűnik, hogy az rossz, helytelen, kitűnik, hogy jogsérelmek történtek, akkor legelsősorban a törvényhozás illetékes arra, hogy foglalkozzék vele, mert az van hivatva intézkedést is tenni. Legyenek az urak nyugodtak, Angliában, ha ilyen választási eljárás volna és együtt ülne a parlament, mindjárt hoznának intézkedéseket és nem kapnék rendreutasítást azért, mert egy különvéleményről beszélek, amely a, törvényjavaslat keretébe nagyon belefér és rá vonatkozik. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) En tehát azt mondom: lehetetlen állapot az, hogy itt nem történik változás és hogy a választójogi törvényt, egész válaszójogi eljárásunkat nem vesszük reform alá. Lehetetlen dolog, hogy így maradjanak az állapotok. Figyelmeztetem az urakat arra, hogy 1912-ben, 1913-ban és 1914-ben is nagyon elzárkóztak az urak a nép követelései elől, a választójog kiterjesztése elől; nagyon elzárkóztak, pedig már forrott, dübörgött a világháború, nemzetiségi és szociális' szempontok kívánták, hogv az akkori magyar Képviselőház jogkiterjesztést adjon és a jogon keresztül idekösse a nemzetiségeket, idekösse a nép széles rétegeit Most is ilyen korszakot élünk, új, nagy átalakulási korszakot, amelyben dübörög a vihar. Előhangjai hangzanak ennek a viharnak és érzik az urak, hogy nagy baj van, de bíznak a csendőrökben és

1 mereven elzárkóznak a jogkiterjesztés elől, holott egyetlen megnyugvás az lenne, Iha történnék valami a jogok kiterjesztése terén. Hiszen tegnap láttuk, hogy gazdasági vonatkozásban áthárítják a terheket a legszegényebb néposztályra: a munkásosztályra, a köztisztviselőkre, a magántisztviselőkre, a kereskedelmi- és magánalkalmazottakra; a terheket ezek viselik; adópótlékot kapnak, de jogot nem adnak nekik; a kormány mereven ragaszkodik ahhoz^ a régi, egyoldalú rendszerhez, amely \ ehetővé teszi, hogy a közigazgatáson keresztül olyan többséget hozzon össze, amely kezes báránya a mindenkori kormányzatnak, ellenben elzárkózik az elől, hogy a nép vágyó kívánsága érvényesülhessen. Tisztelt uraim, ez az állapot nem tartható fenn, ez lehetetlen állapot, ez megcsúfolása a XX. századnak, a háború utáni időknek; ez kiszakítja Magyarországot az európai viszonylatból és visszalöki a Balkánra, visszalöki a maradi államok sorába, a helyett, bogy előbbrevinné. Ne beszéljenek nemzeti szempontokról, nemzeti aspirációkról, amikor itt benn a terheket áthárítják a tömegekre a gazdagok érdekében, jogot pedig nem adnak nekik, hanem olyan rendszert tartanak fenn, amely korrumpálja az egész közéletet. Mi nekünk, akik látjuk az eseményeket és akik tisztában vagyunk azzal, hogy van egy fejlődési irányzat, amely végbemegy a gazdasági életben, amely átformálja a társadalmat és amely természetesen egyrészt a pauperizmust növeli, másrészt a kapitalizmusnak ád a kizsákmányolásra lehetőséget: kötelességünk hangoztatni itt, hogy; az urak igazságtalanok és az önök igazságtalansága olyan bajokat, olyan veszélyeket teremthet, amelyeknek következményeit önök sem tudják, mi sem tudjuk, de amelyek nagyon borzasztók lehetnek. Ez a törvényjavaslat nem szolgálja azt a