Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Az országgyűlés. képviselőházának 4-52. zött programmpéldányhoz, ő tehát látta és valószínűen 'benne van a kormány programmjában« úgyhogy joggal kérdezem én, hogy az egységespárt tehát mikor akarja megvalósítani ezt a saját követelését önmagával szemben, különös tekintettel arra is, hogy ebben az esetben mint követelőnek igen könnyű helyzete van, mert hiszen önmagával szemben követelőzik és csak főin függ, hogy ezt a saját követelését az országgyűlésen keresztül igyekezzék érvényesíteni. Errenézve is várunk nyilatkozatot. Szeretném tudni, Ihogy az egységespártnak* programmpontja-e ez. Ha benne van a programmban, — errenézve is kérünk felvilágosítást, TÓ volna hitelesen agnoszkálni az egységespártnak ezt, ia pontját, meggyőződni arról, hogy benne van-e — akkor több joggal követelhetjük a kormány' tói, hogy a saját programmjának feleljen anea és

1 ha igen, akkor mikor érkezik el az az idő. amikor a kormánypárt a maga programmját végre szükségesnek tartja megvalósítani. (PeidJ Gyula: Mikor lesz érett a magyar nép a titkos szavazásra?) Azután a pragmatikus programmon kívül bizonyos Ígéretek és nyilatkozatok is történtek a miniszterelnök úr részéről is és mások részéről is, a kormányt vezető képviselő urak részéről is, népgyűléseken, a Házban is és különösen a folyosón. (Peidl Gyula: A folyosón igen.) Sokat beszéltek már arról;'tessék csak nyugodtan megvárni, a kormány bölcsesége nem nyugszik egy pillanatra sem, a kormány bölcsesége állandóan működésben van és ha elérkezik az a pszichológiai és politikai pillanat, amikor ez a kérdés esedékes, ami a közeljövő eshetősége^ akkor előáll a titkos szavazással és a. választójog demokratizálásával. Ezt ,a kérdést is tisztázni kell és fel kell vetni a kérdést, hogy vájjon ezek az Ígéretek, ezek a nyilatkozatok, amelyek részint a miniszterelnök úr, részint egyes urak részéről és — hangoztatom — vezető kormánypárti képviselő urak részéről hangzottak el, vájjon ezek kötelezők-e Yégre egyszer, vájjon azokra a közvélemény építhet-e, vájjon a közvélemény számíthat-e az adott szavak és Ígéretek betartására. Ezt is tudnunk kell egyszer és azt hiszem, legjobb alkalom karácsony előtt, a béke és szeretet ünnepe előtt, (Rothenstein Mór: Lehet egy kis karácsonyi ajándék! ) ha egy kis megnyugtatást vinnénk bele a köztudatba és a közvéleménybe. (Farkas István: Adóemelést hozott a kormány karácsonyra! — Rothenstein Mór: Mit szól ehhez a kisgazdapárt! — Zaj.— Elnök csenget.) Nemcsak a kormánypárt részéről és nemcsak a kabinet részéről, hanem más oldalról is igen súlyos szavakat hallottunk a, választójogi kérdés dolgában. Igen előkelő, neves, konstruktív politikusaink vannak, akik nyiltan leszögezitek magukat a titkos szavazás és a demokratikus választójog mellé. (Rothenstein Mór: Például Meskó Zoltán!) Nem .akarom most nevekkel felhívni ezeket a kapacitásokat és auktorokat, csak általánosságban. (Jánossy Gábor: Csak: kifelé!) Ha nagyon kíváncsi, hivatkozhatom itt Apponyii Albert grófra, (Jánossy Gábor: Nem vagyok kíváncsi, úgy is tudom!) Daruváry Gézára, Kállay Tiborra, talán Gaal Gastonra, és most nem is a baloldalról beszélek, mert a baloldal részéről egészen természetes, hogy ostromolják az álparlamentarizanus bagolyvárát, de jobboldali vagy konzervatív felfogású urak részéről történtek igen félreérthetetlen kijelentések a választójog szükséges reformja mellett. Nem tudom, milyen oknál fogva, ezek a tiszteletreméltó tekintélyek rezerváltan váselkednek; a ülése 1930 december 18-án, csütörtökön. 427 súlyos •'kijelentéseket és a súlyos elítélő megállapításokat megtették a választójog kérdésiében, tovább azonban eddig még nem mentek, úgyhogy fel kell hívnom őket is név néLkül, miután itt az én szerény felfogásom szerint országmentésről van szó, fel kell hívnom őket, hogy lépjenek ki rezerváltságukból a választójogosok s tekintélyükkel, befolyásukkal, súlyukkal segítsenek végre ezt az országot kiemelni a mai^ féldiktatórikus, álparlamentáris rendszerből és segítsék át az országot egy európai parlamentáris nívóra, amely nélkül szerintem az ország megújhodása, az ország gyógyulása még csak meg sem kezdődhetik. Ne várjanak tovább ezek a tekintélyek, ne várják be az újabb összeomlást, mert a felelősség őket is terhelni fogja, ha itt újabb bajok történnének, ami a demokratikus és parlamentáitis rendszerrel szerintem kiküszöbölhető, a nélkül azonban el nem kerülhető. A felelősség^ tehát nemosak a kormányt, nemcsak a kormánypártot, hanem azokat az elismert tekintélyes politikusokat " és csoportokat is terheli, amelyek belátják és elismerik a .választójogi reform szükségét, nyilatkoztak is ilyen irányban, cselekedni azonban eddig még nem cselekedtek semmit. Másodszor: aktuálisnak tartom a választójogi probléma felvetését gazdasági szempontból. t Azzal a gazdasági tornádóval, amely az ország felett most viharzik, s amely pusztítja az ország közgazdasági életét és az egyedeket, az exisztenciákat, ez a nyilt szavazásos parlament nem tud megbirkózni. Ezt egyszerűen és kereken ki kell mondani. Ennek a Képviselőházak 80%-a^ nyilt szavazás alapján jött össze, nem a választók akaratából, mert a választók akaratát különböző államhatalmi eszközökkel f a választók hátrányára befolyásolták: inkább elnöki tanácsi vagy miniszterelnöki döntések^alapján történik ma a mandátumok szétosztása. Ebből bizonyos elkötelezettség (Br. Podmaniczky Endre: Régi frázis!) és bizonyos függő helyzet áll elő a független népképviselő és a felelős kormány között. Ettől a parlamenttől tehát senki ne várjon olyan mélyreható gazdasági reformokat, amelyek ezt a gazdasági tornádót és ennek hatásait csökkentik, vagy megszüntetik. Gazdasági f szempontból tehát feltétlenül szükséges a választójog demokratizálása és a titkos választás behozatala. Lehetetlennek tartom azt, — hogy csak egyetlenegy példát mondjak — hogy egy titkos választás alapján összeülő, igazi népparlament olyan javaslatot^ fogadjon el, mint aminőt tegnap itt a^ kormánypárt tapsai között megszavaztak, és törvényerőre emeltek. Ez lehetetlenség. Egészen bizonyos az. hogy egy igazi népparlament komolyan és behatóan foglalkoznék a mai gazdaságig problémákkal és olyan komoly és mélyreható rendszabályokat tartana sgzükségesnek a kormány részéről, amelyek a bajokat valóban meggyógyítanák. Nem a koldustarisznya megvámolása az egyedüli célravezető eszköz, egészen másra volna szükség, amely másra azonban ennek a Képviselőháznak, sajnos, ereje, függetlensége, kompetenciája nem terjedhet ki annál a függőségi viszonynál fogva, amelyben a képviselők többsége a kormánnyal szemben van. T. Képviselőház! Ez a javaslat, amelyet itt tegnap a kormánypárt tapsai között törvényre emeltek, egymillió ember lelkét dúlja fel, egymillió emberben idéz elő hatalmas izgalmakat a nélkül, hogy magán a csődbejutott államháztartáson segítene. Itt van a bölcseségnek az a hiánya, amelyre ,én tegnap : utal-