Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

426 Àz országgyűlés képviselőházának kőt, ezt a javaslatot! —Br. Podmaniczky Endre: Mi nem vagyunk kivánosiak a szovjetre!) Hát hogy okoljam meg a különvéleményemet? (Zaj. — F. Szabó Géza előadó: A javaslat ellen! — Rothenstein Mór: Ön csak előadó és nem elnök!) Felolvasom a különvéleményt (olvassa): «Javaslom a t. Háznak, hogy az 1925. évi XXVI. t.-c. 28., 29. §-ainak módosításáról szóló 1086. számú törvényjavaslatot ne fogadja el. Utasítsa a Ház a belügyminisztert... (F. Szabó Géza előadó: Csak akkor lesz esedékes, ha a Ház a javaslatot nem fogadja el. — Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ne kiabáljon! Nem ön elnököl! Komédia ez, nevetséges dolog! — Peidl Gyula: Tiszta komédiává züllesztik a parlamentet! — Farkas István: Nevetséges, hogy a különvélemény csak akkor lesz esedékes, ha a törvényjavaslatot leszavazzuk! Ez prepotencia, terrorizálás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A t. képviselő urak láthatják, hogy a folytonos közbeszólások idevezetnek. A kép viselő urak folyton személyeskednek. (Farkas István: Az elnök úr ne akadályozza meg a szónokot!) Kérem, képviselő urak, őrizzék meg nyugalmukat. Az ülés még csak most kezdődött... (Farkas István: Karácsonyi ünnepre megyünk r és nem dolgozunk semmit !) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) ösendet kérek! Propper Sándor (olvassa): «Utasítsa a Ház a belügyminisztert, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a választójogi törvény demokratikus reformjáról a következő alapelvek figyelembevételével : 1. az országgyűlési képviselők választása részben vármegyei, ... (Farkas István: Beszélni fogunk róla! — Peidl Gyula: Miféle házszabály van!) Elnök: Olyan házszabály van, hogy egyszerre csak egy szónok beszélhet, az urak pedig egyszerre mindnyájan akarnak beszélni. Ilyen tárgyalási rend sehol a világon nincs. Propper Sándor: Üjra kezdem (olvassa): «1. Az országgyűlési képviselők választása részben vármegyei, részben országos lajstrom s aránylagos választási rendszer alapján történik. 2. A szavazás az egész országban titkos. 3. Az országgyűlési képviselők száma a választók számának arányában emelkedik, vagy csökken, mégpedig úgy, hogy minden 10.000 választó egy képviselőt választ. 4. A vármegyei lajstromokat ezer választó ajánlja. Az ajánlások elfogadása felett a pártok képviselőiből alakított választási bizottság dönt. Ez a választási bizottság csak olyan ajánlóíveket utasíthat vissza, amelyek nem felelnek meg a törvény hen előírt feltételek nek 5. A választójogi korhatár nemre való tekintet nélkül 24 év.» T. Képviselőház! Ezt a különvéleményt akarom és tartozom megindokolni, és ennek a különvéleménynek megindokolásához házszabályszerű jogomat elvitatni nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: A legelemibb parlamentáris szokás!) Mondom tehát, sokkal őszintébb a szovjet és a fasizmus rendszere, amelyek nyíltan elvetik a parlamentáris képviseletet, diktatórikus alapra helyezkednek és vállalják ezért a történelem előtt a felelősséget és vállalják érte a politikai felelősséget is. T. Képviselőház! Nagyon jól tudjuk, hogy ülése 19 80 december 18-án, csütörtökön. a világot két ilyen irányú diktatórikus törekvés gyötri: egyrészt a szovjet, másrészt a fasiszta diktatúra. Ezzel szemben azok az államok, amelyek a diktatúra mindkét nemét el akarják kerülni, természetesen a tiszta parlamentarizmushoz menekülnek, mint egyetlen célravezető védelmi eszközhöz. A diktatórikus törekvések ellen nincs más védelem és menekvés, mint a tiszta és hamisítatlan, parlamentarizmus. Ezért látjuk a nyugati országokban azt, hogy ezek az államok úgy a háborús, mint a forradalmi időket könnyen megúszták azért, mert a tiszta és. hamisítatlan demokrácia alapjára helyezkedtek s így el tudták kerülni azokat a megrázkódtatásokat, amelyek elsősorban és legsúlyosabban azokat az országokat érték, amelyek elvetettéle maguktól a tiszta demokrácia eszközeit. A diktatórikus törekvéseknek ma egyetlen és mellőzhetetlen ellenszere a titkos szavazás és a tiszta választás. Ezt a kettőt parlamentáris országban mellőzni nem lehet. Ahol tehát parlamentarizmusról beszélnek, ahol parlamentáris alapon akarnak kormányozni, ott ezt a két feltételt, a titkos szavazást és a tiszta választásokat el kell fogadni és gyakorolni kell. Ezeket a kellékeket mi sem nélkülözhetjük tovább itt Magyarországon. Teljesen kizártnak tartom, hogy Magyarországon még egyszer nyilt szavazással válaszszanak Képviselőházat a régi törvény alapján, amely szerint a kerületek 80%-ában nyilt a szavazás, a kerületek 20%-ában pedig törvény szerint ugyan titkos, de az ajánlási rendszer következtében csak részben titkos, talán 30%-ban, mert ia választási előkészületek során a választók 60—70%-ának nyíltan színt kell vallania, hogy melyik irányzat, melyik párt mellé áll a választások során. Különvéleményemet éppen azért terjesztettem be, hogy alkalmat adjak a kormánynak arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék az ország színe előtt és tájékoztassa az^ országot arról, hogy mi a szándéka ezen a téren a jövendőre vonatkozóan, hogy vájjon fenn akarja-e tartani a nyilt szavazás és a mai ajánlás rendszerét, vagy pedig idomulni akar a művelt nyugati demokráciák rendszeréhez ós át akar-e térni a tiszta demokráciára és a parlamentarizmusra. Erre szükség van. Vagy azt mondja a kormány, hogy belátta az idők követelményeit és áttér a demokráciának európai formájára, vagy nyíltan színt kell vallania az áldiktatúra, a kendőzött diktatúra mellett. Harmadik út nincs. Erre akartam én a kormánynak alkalmat adni és megkérdezem, vájjon a kormány programmjában valóban benne van-e a titkos szavazás követelése, mint önmagával szemben való követelés. (Esztergályos János: Hét lakat alatt benne van. — Derültség a szélsőbalodalon.) Es ha benne van, vájjon mikor akarja ezt a programmját önmagával szemben kikövetelni és érvényesíteni? Megvallom őszintén, — és ez nem tájékozatlanságra vall részemről, hanem annak tulajdonítható, hogy a kormány programmja nyomtatásban pragmatikusan nem igen kerül a közvélemény elé — én még nem láttam a «keresztény-keresztyén községi, földmunkás, polgári» vagy nem tudom milyen párt hivatalos programmját, de a folyosón beszélgettem egyikmásik kormánypárti képviselő úrral, aki azt mondta nekem — ezekkel a szavakkal: — «Istenbizony láttam, benne van a programmban, saját szememmel láttam.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem láttam, az illető kormánypárti úr bizonyára hozzájut az ilyen féltve Őr- '