Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

418 Az országgyűlés képviselőházának U nak utalva arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a maga államhatalmi szavával próbáljon közbelépni és próbálja megmagyarázni azt, hogy amikor az árak mind lefelé t menő irányzatot mutatnak, akkor a nyersolaj árának sem szabad rövid egy-két hónap alatt 9'2 fillérrel felmennie; annál kevésbbé szabad felmennie, mert hiszen ezt a nyersolajat a mezőgazdasági iparban is kellene használni, amikor azonban nem rentábilis már eddig sem a mezőgazdasági ipar, természetesen most még kevésibbé fogják ezt a mezőgazdák igénybevenni. Tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz odairányul, méltóztassék a Házat ebben a két irányban tájékoztatni s 'méltóztassék oly intézkedéseket életbeléptetni, hogy ezek a közhasznú magánvállalkozások tevékenységüket a jövőben is hasznosítani tudják. Interpellációm szövege ezekután a következő (olvassa): 1. Mikor szándékozik á miniszter úr az 1930 : XVI. tcikket végrehajtani? 2. Mit óhajt abban az irányban tenni, ihogy a benzinkartell árkalkulációjában és követelései érvényesítésében a tisztes kereskedelem hagyományos szokásait megtartsa. (Helyeslés ajw; zépen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház^ Ötvös Lajos igen t. képviselőtársam interpellációja két részből áll. Mindkét rész szorosan kapcsolatos egymással, mert egyrészt kérdést intéz hozzám, hogy az autóbuszforgalomra vonatkozó törvényt mikor léptetjük életbe, másrészt foglalkozik a benzin- és a nyersolajárak kérdésével. E törvény végrehajtási utasítása elkészült, de méltóztatnak emlékezni arra, hogy éppen a törvényhozás részéről az a kívánság merült fel, hogy éppúgy mint maga a törvényjavaslat, a végrehajtási utasítás is az összes érdekeltekkel való • megbeszélés alapján lásson napvilágot, hogy minél inkább alkalmazkodni tudjon az élethez. Már csak rövid idő van hátra és ezt a törvényt életbe fogjuk léptetni. Engedje meg azonban igen t. képviselőtársam, hogy igazán rendkívül objektív és nyugodt hangon tartott interpellációjáért hálás köszönetet mondjak nemcsak azért, mert azt tartom, hogy ez az a (hang, amelyen komoly gazdasági és szociális kérdéseket el lehet intézni. (Ügy van!Úgv van! a jobboldalon,) hanem azért is, mert ezzel kapcsolatban alkalmam van egy-két más kérdésben is nyilatkozni. Az autobuszforgalommal — egészen nyiltan meg kell mondanom — bizonyos fokig csínján kell 'bánni, mégpedig azért, mert amilyen nagy érdeket képviselhet bizonyos körülmények között, éppúgy nagy érdekeket sérthet^ más körülmények között. Igen t. képviselőtársam helyesen mutatott rá arra, hogy micsoda éles különbség származott az egyes vidékeken aib'ból, hogy a vasútihoz csatlakoztak-e a vidék közutai. Ebből a szempontból kell ma is a kérdéseket elbírálni. Sajnos, ma nem a vasút van e

7

őtérben, mert hiszen az élet fejlődik és a közutak képezik tulajdonképpen az élet tengelyét. Ezért én a közlekedési politikának tengelyét a közúti politikában látom. Ennek belátása késztet engem arra. hogy minél erőteljesebben kezdjem, meg az utak kiépítését. De hol történjék az utak kiépítése? Elsősorban ott. ahol egyébként forgalom nincs, ahol óriási költséggel és nagy befektetéssel kellene vasutat létesíteni, de a mai l. ülése 1930 december 17-én, szerdán. pénzviszonyok és egyéb okok miatt ezt megvalósítani nem lehet. Szerintem az autobuszf orgalomnak is csak ilyen helyeken van komoly jogosultsága, de nem lehet jogosultsága ott, ahol a vasúttal a közlekedésforgalmat jól le tudom bonyolítani és ahol az autóbusz a vasútnak indokolatlan versenyt okoz,. Nemcsak nálunk fellépő jelenség ez. Csák egy-két adatot fogok idézni. Számításokat tettem, hogy a forgalomnak a vasúti forgalomból való kikapcsolása révén milyen helyzetbe kerül a vasú-t és idézni fogcik egy külföldi adatot is. A múlt évben a jövedelemkiesést a vasútnál 21 millióra lehet becsülni: ezt az autobuszforgalom vitte el. Ez arra vall, hogy az autobuszforgalom valami túlnagy nehézséggel ezen a téren nem küzd; azonban nagyon óvatosan kell a kérdést kezelni abból a szempontból, hogy azt a nagy tőkeerőt és azt a nagy gazdasági és egyéb funkciót amely a vasutakban rejlik, ne ve, sziélyeztessük. Az egész külföld foglalkozik ezzel a problémával. A napokban láttam egy német jelentést, amely közel 500 millió márkára becsüli a vasutaknál a forgalom kiesését és a vasutak nehéz helyzetét jórészt ezzel hozzák összefüggésbe, mert nem lehet olyan vasúti tarifapolitikát követni, hogy elveszítjük a jól fizető árukat és ottmaradnak a rosszu

1 fizető tömegáruk és azután még díjkedvezményeket is követelnek. Ezért törekszik minden állam megfelelően összhangba hozni ezt a kérdést. De továbbmegyek. Nem akarok arra hivatkozni, amire az egyik képviselőtársam itt a hátam mögött hivatkozott, hogy például most óriási költséggel megnyitottuk a bécsi utat- amelynek főcélja nem a forgalomnak a vasúti forgalomtól való elvezetése, hanem tulajdonképpen az idegenforgalomnak, a személyforgalomnak növelése volt. Olyan teherautóforgalom indult meg ezen a vonalon, hogy kérdés, hogyan fogja érinteni ennek az útnak sorsát. Lehetetlenség az. hogy amikor ilyen utak kiépítésével az autóforgalom ilyen nagy előnyökhöz jut, akkor úgy bíráljuk el a dolgot, hogy helyzete kedvezőtlen. Szerintem az volna a leghelytelenebb politika, hogy ezeknek az utaknak terhét viselje a közönség, amely kevéssé veszi igénybe az utat, mert igenis azoknak kell viselniök, akik elsősorban látják ezeknek az utaknak hasznát (Gyötöroy Sándor: A mezőgazdák viselik az utak terhét! — Östör József: A megyei ^utaknál ugyanezt tapasztaljuk!) Igen, az egész vonalon így van. Ezek azok a szempontok, amelyeket enn él a kérdésnél mérlegelnem kell. Ugyanebből a szempontból kiindulva — azt hiszem, igen t. képviselőtársammal teljesen találkozni fogok fstobeii a kérdésben — én az autóbuszforgalom jelentőségét ott látom, ahol egyéb forgalom nincs. (Ügy van!) Ott kell ezt a funkciót neki teljesítenie és átvennie a vasút szerepét. Ott, a.hol ezt a funkciót teljesíti, megérdemli a kedvezményeket, de itt kijelentem, hogy semmi körülmények között sem leszek hajlandó ott kedvezményeket adni, ahol az egyik oldalon a vasúti forgalmat elvonja, a másik oldalon óriási költséggel létesített utak sorsát veszélyezteti. Szóba kerültek a nyersolaj- és a benzinárak is. Szóvátette igen t. képviselőtársam a kartellnek ezirányú működését A magam részéről csak arra akarok rámutatni, hogy ezt olyan kérdésnek tartottam és tartom, amelyet biz-o-