Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának U51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 4Í9 nyos fokig akarok megoldani, f de hozzáteszem, hogy elsősorban a mezőgazdaság érdekei^ szempontjából. Nem tudom, mennyire van tájékozva a Ház, de bizonyos tárgyalások vannak folyamatban, amelyek most már lezárás előtt^ vannak, ahol elsősorban és minden körülmények között ezeket a cikkeket olcsóbb áron törekszem a mezőgazdaság számára biztosítani. Azt tartom, hogy ez az első feladatkör, amelyet meg kell oldani, mert ez egyrészt a legfontosabb üzemanyaga a mezőgazdaságnak, másrészt a falu világítása szempontjából is figyelembe jön ez a kérdés. (Strausz István: Csak ne maradjon Ígéret!) Igen t. képviselőtársain, amikor én már így beszélek, akkor a kérdés közel áll a megvalósításhoz. Megnyugtatom, nem fog Ígéret maradni. (Kabók Lajos: Már sokat hallottunk Ígérni!) T. képviselőtársam, ha most életbe léptetem, akkor is egy perc múlva azt mondja, hogy ez is csak ígéret. Ezt én megszoktain nagyon régen, (östör József: Ök nem igérnek soha! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A kartell működését illetőleg azonban csak egy iszempontra szeretném a figyelmet felhívni. (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Itt egy helyzet adódott elő, amely ezt a kérdést nem egészen helyes világításba állítja. Tulajdonképpen az volt a szerencsés helyzet — hogy így fejezzem ki magamat — az egész gazdasági élet s a falu és a város szempontjából is továbbmenőleg^ hogy ezek a nagy vállalatok hosszú időn át nem tudtak kartellbe lépni, sőt tudjuk, hogyha van valahol éles harc, úgy az a petróleum-ipar, ahol egészen a kíméletlenségig szoktak elmenni a harcban egymással szemben. Számtalan példát idézhetnék a régi-időkből s az újabb időkből is, hogy meddig mentek a harcban ezek a vállalatok; hiszen híresek azok a példák, amelyek Németországban történtek, hogy tudniillik egyes vállalatok ingyen osztogatták a petróleumot és az anyagokat, csakhogy felvegyék a harcot. (Zaj.) Mindenesetre, ez a küzdelem megvolt nálunk is a vállalatok között, s ez hasznára vált azoknak, akik ezeket az anyagokat használták. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy ebből a szempontból teljesen méltányolom igen t. képviselőtársam interpellációjának azt a részét, amely az autobuszf

orgalomra vonatkozik, amelyet ő is megjelölt, én is megjelöltem, de másrészt^ kijelenthetem azt és megnyugtathatom a t. Házat, hogy semmi körülmények között sem fogom engedni, hogy a kartellek — s ez a kartell is — csak egy lépéssel is túllépjék azt a határt, amely méltányos és jogos. Várom ezeknek a tárgyalásoknak befejezését, hiszem is, hogy kedvező eredményekről fogok tudni beszámolni elsősorban a falu érdekében, amely legjobban rá van utalva a segítségre ebben a kérdésben. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Ötvös képviselő úr kíván szólani. Ötvös Lajos: T. Ház! A miniszter úr megnyugtató kijelentései után válaszát nagy tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e tudomásul venni a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Ötvös Lajos képviselő úr második interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Griger Miklós jegyző (olvassa): «A Nemzeti Sport folyó hó 10-én megjelent számában az «Eszmény» című vezércikk a magyar nevelési rendszerről és a magyar tanári karról sértő kifejezéseket tartalmaz. Mivel a Nemzeti Sportot az ifjúság is nagy számban olvassa, a vezércikk | kitételei az ifjúság lelkét megmételyezhetik. t Kérdezem tehát a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, mit szándékozik ezen vezércikk sértő kifejezései megtorolására tenni és mivel óhajtja .a hasonló destruálásokat a jövőben megakadályozni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ötvös Lajos: T. Ház! A Nemzeti Sport december 10-iki számában «Az eszmény» címen vezércikk jelent meg, (Strausz István: Hol van a kultuszminiszter úri) amely vezércikk alkalmas arra, hogy egyrészt a kultuszminiszter úr viselkedésmódját, másrészt a középiskolai tanárokat s az országnak e tekintetben való véleményét kellemetlen helyzetbe hozza és az ifjúságra is káros befolyást gyakoroljon. Bátor leszek ennek a vezető cikknek néhány passzusát^ felolvasni (olvassa): «Az én pedagógiai eszményem nem a rövidlátó gyerek, aki egész nap a könyv fölé görnyed, aki esetleg árulkodik, hogy a magaviseletből jó kalkulust szerezzen. Én iazt akarom, hogy tanult, de a mellett izmos, becsületes, szókimondó és igazmondó embereket neveljünk a hazának, mert csak ilyen nemzedék viheti a magyar ügyet nagy nemzeti céljai felé.» (Felkiáltások jobb felől: Eddig jó!) A kultuszminiszter úr mondotta ezeket a szavakat. Nem elkeseredett diák, nem szülő, nem disszidens pedagógus, hanem a pedagógusok legfelsőbbje, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, és ezekkel a szavakkal a Nemzeti Sport-uszoda megnyitó ünnepségén pellengérre állította, megbélyegezte a középiskolai nevelés, jellemnevelés csődjét. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Ezt a logikát nem értem!) Még csak egészen röviden egy részletet legyen szabad felolvasnom. így folytatja (olvassa): <<A.z a diák, aki a mai középiskolai szabályok és szokások szerint nyerte el a becsületes diák címét, abból az életben sohasem lesz becsületes, szókimondó, igazmondó ember, hanem meghunyászkodó, talpnyaló^sunyi, stréber, amilyennek nevelték. Ha magyarázatát keressük annak a szomorú kortünetnek, hogy közéletünk tömegszámra termeli ki magából a stréber karriereket, akiket nem a tudás, nem a rátermettség vitt felfelé a fejlődés lépcsőfokain, hanem a kaméleontermészet, a hízelgés, a' felfelé való talpnyalás, lefelé_ a gerinctelenség, ennek a kortünetnek megtalálhatjuk a magyarázatát a középiskolai neveiéiben». Itt azután még egy darabig ilyen stílusban megy és így folytatja cikkét tovább. Ha ennek a kornak a történetét majd valamikor meg akarják írni a történettudósok és a Nemzeti Sportnak ez a száma kerül kezükbe, (Erdélyi Aladár: Nem kerül, megnyugtatom!) azok igen furcsa képet fognak erről a korról rajzolni, mert hiszen ebben a vezércikkben egészen lehetetlen a kultuszminiszter úrnak imputait szerep; lehetetlen dolog az, hogy egy ország vallás- és közoktatásügyi minisztere beszéljen a nevelés csődjéről, beszéljen a jellemnevelésnek ilyen csődjéről, amelyet a Nemzeti Sport újság mond és lehetetlen^ dolog az, hogy egy ország vallás- és közoktatásügyi miniszterének — szerintem nagyon korrekt — nyilatkozatából ilyen következtetéseket lehessen levonni, (östör József: Ostobaság!) Az a tanári kar, amely méltán érezte magát sértve ettől a vezércikktől, ennek a nemzetnek