Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
414 Az országgyűlés képviselőházának 451 lehet. A jutalmakért — ismétlem — lehet engem támadni, aki a jutalmakat adtam, de nem lehet bántani a hivatalnokokat, akiknek a jutalmat kiutalványoztam. Egyébként Mészáros államtitkár úrnak óriási akciók lebonyolítása után kétsze* ajánlottam fel külön jutalmat, amelyet ő nem volt hajlandó elfogadni, utalván arra, hogy neki erre nines szüksége. Egy ilyen férfiút megtámadni súlyos felelősséggel jár, (Ügy van! Ügy van! jobbjelöl.) különösen most, amikor a tisztviselők — mert én rendet tartok portámon — majdnem úgy érzik, hogy hajtóyadaszat folyik ellenük és a hivatalnoküldözés érzése merül fel lelkükben. Büntessük meg teljes szigorúsággal azt a tisztviselőt, aki félrelép, {Helyeslés jobbfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ne tussoljunk el semmit! TTgy van!) de tiszteljük meg a magyar hivatalnokok óriási tömegeit, akik nagy áldozatok árán (becsületesen szolgálják ezt a nemzetet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Farkas Elemér: Régen hallottunk ilyen egyenes, becsületes szavakat!) t Rátérve mármost az állami színházak ügyére, mert bizonyos hátralékok mutatkoztak az állami színházak fizetésében és bizonyos deficitek lehetősége merült fel és minthogy én a pénzügyminiszter urat jobban igénybe nem vehetem a költségvetésben megállapított szubvenciónál: természetes, hogy ügyelnünk- kell arra, hogy a meglévő keretek között maradjunk meg. Arra, hogy az állami színházak szubvencióját csökkentsük, nem f onctolok, w nem is gondolhatok. Arról, hogy iváló művészek illetményei csökkentessenek, szó nincs; hiszen ezen a téren minimális öszj »zegeket lehetne elérni. Hanem igenis szó van arról, hogy mindent megtegyünk arra, hogy minden pengő gazdaságosan használtassák fel. t Azt is kérdi tőlem az igen t. képviselő úr, hajlandó vagyok-e az állami színházak gazdálkodásáról szóló kimutatásokat havonként, vagy nem tudom milyen időközökben a Ház elé terjeszteni. Erre nem vagyok hajlandó, t. Ház, mert ezt semmiféle • üzem vezetője nem teheti meg. Az állami zárszámadásokban méltóztatnak látni a gazdálkodás ekonómiai részét, a színházlátogatók pedig meggyőződhetnek az ügy művészi részéről. Hogy pedig művészi tekintetben nincs fogyatkozás, azt méltóztatnak látni abból, hogy még a mai. súlyos gazdasági viszonyok között is az állami színházak, látogatottsága a legnagyobb és én azt hiszem, akár a királyi Operaház, akár a Nemzeti Színház előadásait látogatja valaki, műértő szemmel és érdeklődéssel, csak nemzeti büszkeséggel állapíthatja meg, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy ezek a színházak olyan színvonalon állanak, hogy nálunk sokkal nagyobb nemzetek jobban dotált színházai sincsenek magasabb nívón. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen-) Bátran teszem ki magamat az igen t. képviselő úr ama szarkasztikus megjegyzésének, hogy jubilálok, mert azt hiszem, méltán hivatkozhatom arra, hogy egy immár közel tíz éves miniszterségem alatt átmentettem az állami színházakat a nagy sszanáláson, az infláció idejében, amikor igazán nehéz viszonyok voltak. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Kérem, méltóztassanak megbízni egy régi közigazgatási és kormányzati ember gyakorlatában, és méltóztassanak megbízni az én kultúraszeretetemben és abban, hogy a takarékosság nem fog ártani az állami színházaknak sem. Kérem válaszom . ütése 1930 december 17-én, szerdán. tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a 'határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter űr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Csik József képviselő úrnak a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. A képviselő úr bejelentéssel kíván élni. (Halljuk! Halljuk!) Csik József: T. Ház! Tekintettel arra, hogy részben az idő előrehaladott, részben pedig szeretném, ha interpellációm elmondásakor a miniszterelnök úr jelen lenne, kérem <a t. Házat méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam és azt a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Ternesváry Imre képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz, a földbirtokrendezés során földhöz jutottak földkárrészleteinek tárgyában. A jegyző úr felolvassa. Griger Miklós jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a földbirtokrendezés során földhöz jutottak nagy tömege^ a földárak évi törlesztő részleteivel nagy hátralékban van, s így az 1928 : XLI. te rendelkezései alapján birtokukból kimozdíthatok volnának? Kíván-e és milyen rendelkezést kíván tenni abban, az irányban, hogy a földhöz jutottak abba a helyzetbe kerülhessenek, hogy földjeiket a kincstár súlyosabb kára.nélkül megtarthassák. Dr. Ternes váry Imre s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Temesyáry Imre: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a jegyző úr által felolvasott interpellációmra vonatkozólag 'indokolásomat a következőkben adjam elő. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Abból indulok ki, hogy az a rendkívül nagymértékű gazdasági leromlás, amely ma szinte világjelenséggé fokozódott s amely nemcsak a legyőzött, de a győző államokat is egyaránt sújtja, talán egyetlen országban sem idézett elő olyan hirtelen megrázkódtatást, mint éppen Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek pedig egyedüli oka^ nézetem szerint az, hogy országunk gazdaságilag egyoldalú, vagyis hogy országunk túlnyomó részben agrárjellegű lévén, a mezőgazdasági termények árában bekövetkezett árzuhanás nemcsak közvetlenül a mezőgazdasággal foglalkozó népességnek, hanem közvetve az összes társadalma rétegeknek vá"-HÓ- és fogya'~ztóképesséeé ; t is kedvezőtlenül befolyásolja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem kívánok itt most rámutatni • azokra az okokra, amelyek ezt a helyzetet előidézték. Elegendőnek tartom, ha reámutatok a körülöttünk levő államok elzárkózó vámpolitikai törekvéseire. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt tapasztaljak ugyanis, hogy a még velünk^ szerződéses viszonyban levő államok is elzárkóznak e tekintetben velünk szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem kívánok rámutatni azokra a jelenségekre sem, - amelyeket tapasztalunk a nyugati fogva sztó-államoknak indokolatlan önellátási törekvéseiben, ame-
