Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának U51. lyek mlind és mind osak arra vezetnek, hogy a mi mezőgazdasági terményeink értékesítési lehetősége minél nagyobb mértékben megne­hezíttessék. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) T. Ház! En csak arra a szomorú helyzetre kívánok rámutatni és konstatálni kívánom, hogy a magyar mezőgazdasági népesség hely­zete — remélhetőleg csak átm en etile s? — igen nagy mértékben megromlott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) E tekintet­ben nem kívánok, de nem is tudnék különbsé­get tenni a nagybirtokos, a kisgazda, a törpe­birtokos, avagy pedig a mezőgazdasági mun­kás között sem, mert ez az árrombolás egyaránt érintette a lehető legnagyobb mértékben mind­azokat, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. De különösen súlyos azoknak a helyzete, akik­nek a mezőgazdasági 'termények értékesítése útján nemcsak megélhetésükről kell gondos­kodniuk, hanem esetleg adósságuk kamatát vagy törlesztését is abból kell fizetniök. Mai leromlott gazdasági helyzetünkben egy­fonmán áll ez a megállapítás azokra^ is, akik birtokukra voltak kénytelenek adósságot íö\­venni és azokra is, akik a normális; termény­árakban bizakodva, ezen terményárakhoz^ si­muló földárakon, hitel igénybevételével vásá­roltak földet. De még súlyosabb annak a sokezer szeren­csétlen, szegény embernek helyzete, akiket a törvényhozás bölcsesége, a háborút követő esz­tendőkben, a szociális szempontokat figyelembe­véve, az 1920 : XXXVI. te. az úgynevezett f öld­birtokreformtöryény útján földhöz juttatott. Ezeknek a szegény embereknek tudvalevőleg semmi anyagi erejük nem volt ahhoz, hogy ma­guknak öröktulajdonföldet vásárolhassanak, ennélfogva a törvényhozás az 1928 : XLL tcik­kel gondoskodni kívánt arról, hogy ezek a sze­gény földihöz jutott egyének lehetőleg kedvező és egyenlő fizetési feltételek •mellett hosszú­hosszú esztendőkön keresztül törlés zthessék a nekik juttatott föld vételárát. A juttatott földek vételárai az akkori vi­szonyokhoz mérten igen méltányosan voltak megállapítva, mert hiszen ezeknek a földeknek árai vagy a földhözjuttatottak és a megváltást szenvedők között kötött megegyezések alapján, vagy pedig az Országos Földbirtokrendező Bí­róság által kiküldött bírák helyszíni puhato­lódzása útján méltányos ítélettel állapíttattak meg. A harmadik kategóriába pedig tartoztak azok, akiknél .sem ítélet, sem pedig egyesség nem állapította meg a t vételár at. Itt a katasz­teri tiszta jövedelem vétetett alapul és minden kiosztott földnek kataszteri tiszta jövedelmét kitevő minden egyes aranykoronának hatvan­szorosában állapították meg a vételárakat. De kimondatott egyszersmind, a törvény alapján kiadott rendeletekben, hogy 240 pengőnél ala­csonyabb összegben és 1500 pengőnél magasabb összegben nem lehet a mezőgazdasági műve­lé-re alkalmas szántóföldek vételárát megálla­pítani. A legelőterületekre nézve pedig azt mondotta ki a törvény, hogy 120 pengőnél ke­vesebb és 600 pengőnél magasabb összegben nem lehet megállapítani a vételárakat. Tudjuk ugyanis, hogy 25 koronánál magasabb katasz­teri tiszta jövedelemmel is voltak egyes szántó­földek osztályozva és 25 koronánál magasabb kataszteri tiszta jövedelmet már számításba nem lehetett venni. 25 aranykorona és ennek pengőben a hatvanszorosa volt a megállapít­ható vételár maximuma, vagyis 1500 pengő. Ezt a vételárat a földhöz juttatott 5*4%-o§ ülése 1930 december 17-én, szerdán, 415 annuitással 52 esztendő alatt törleszti. A búza­értékben megállapított vételáraknál minden métermázsa búza 27"60 pengőben, minden méter­mázsa rozs 22'30 pengőben és az árpa 20'90 pengőben volt megállapítva. Ezek a megállapí­tások 1928-ban a normális terményáraknál jóval alacsonyabbak voltak. Sajnos azonban, már 1929. év végén, amidőn a ímezőgazdasági termer nyék piaci ára nagymértékben aláhanyatlott. ezek a szegény emberek kétségibeesve panasz­kodtak, hogy a földjeiken termelt mezőgazda^ sági termények értékesítési árából nem képesek az évi annuitást megfizetni. Ezen súlyos helyzet hatása alatt fordultunk még a múlt év végén pártunk részéről a kor­mányhoz, azzal a kéréssel, hogy ezen nehéz kér­dés orvoslása tekintetében kövessen el minden lehetőt. Pártunk akkor egy öt tagból álló bizott­ságot^ küldött ki és ez a bizottság a pénzügyi kormánnyal állandó kontaktusban, hónapokon keresztül vizsgálta ezt a súlyos kérdést, és töre­kedett arra, hogy azok árkülönbségek, amelyek a földek törvényileg megállapított vételára és a földek akkori forgalmi ára között mutatkoztak, bizonyos (mértékben kiküszöbölhetők legyenek. Itt meg kívánom- jegyezni, hogy úgy pár­tunk ötös bizottsága, mint pédig a kormány fel­adata ebben a kérdésben rendkívül nagy fele­lősségééi járt, mert hiszen tudjuk azt, hogy az 1928 : XLI. te. alapján megállapított vételárakat, valamint f az egyessegekkel és ítéletekkel koráb­ban megállapított vételárakat a kormány már a földibirtokrendezés pénzügyi kérdéseit lebo­nyolító szerve útján folyósítani megkezdte az úgynevezett gyufakölesönből. így tehát minden . egyes filléi% amelyet ez a bizottság a kormány­nak a földárak leszállítására javasolt, már óriási összegre rúgott és a kormánynak köte­lessége volt erről a hiányról, erről a leenge­désről más bevételi forrásaiból gondoskodni, mert hiszen a gyufakölesön annuitásaiért a kormány felelősséget vállalt. A kormány tehát elsősorban a termények­ben megállapított vételáraknál igyekezett a búzaárat, valamint a rozs és árpának árát az akkori piaci árakhoz mérten leszállítani. így még folyó év június havában a 27*60 pengőben megállapított 'búzaértéket 22 pengőre, a rozs­nak 22'30 pengős árát 15 pengőre, az árpa 20*90 pengős . árát szintén 15 pengőre mérsékelte az átszámítás alapjául. Ez a kedvezmény tőkében 7 millió pengőt tett ki, tehát a mezőgazdasági termények árában adott engedmények is ilyen hatalmas összegre rúgtak. Ezenkívül a helyszínére kiküldött bizott­ságok útján vizsgáltatta meg a kormány a beérkezett panaszokat és ezeknek a vizsgála­toknak eredményeként tekintélyes leszállítá­sokat eszközölt a kiosztott földek eredeti vé­telárán. Ezek a leszállítások 5%-tói egész 30%-ig terjednek. Ennek ellenére azonban a mezőgazdasági termények árának további süllyedése azt mutatja, hogy a rendkívül sze­gény földmunkásnép a revízió útján reá nézve már alacsonyabb értékben megállapított vé­telártörlesztést sem képes a mezőgazdasági' termények mai értéke mellett megfizetni. (Ügy van! Ügy r van! jobbfelől és a középen.) A pártunk részéről kiküldött ötös bizottság ezt a kérdést állandóan figyelemmel kísérte és a hozzá beérkezett számtalan panasz átvizsgá­lása után engem bízott meg azzal, hogy for­duljak a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz az­zal a kérdéssel, hogy vájjon szándékozik-e olyan intézkedéseket tenni, amelyek lehetővé tennék,, hogy addig is,* — amíg a mezőgazda­sági törvények áraiban emelkedés állana be — 57*

Next

/
Thumbnails
Contents