Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
392 Az országgyűlés képviselőházának hői. ülése 1930 december 17-én, szerdán. De ha nem tudnák- akkor tessék megnézni azokat a statisztikákat, amelyek a kenyérfogyasztásnak, a húsfogyasztásnak és — amit a pénzügyminiszter úr is előterjesztett — a forgalmi adónak és a fogyasztási adónak csökkenéséről szólnak. Nem beszélhetek a kilakoltatottakról, mert hiszen az ezekre nem vonatkozik valóban, mert a kilakoltatottak . már munkanélküliek, akik még abban a kivételes szerencsében sem részesülnek, hogy ezeknek az állítólag szerencsésebb és gazdaságilag jobb helyzetben levő rétegeknek kereső csoportjába tartozzanak. Ez a jobbik eset, hogy ezek az urak nem tudják és nem ismerik ezt a helyzetet. A gonoszabbik eset az, hogy frudják, de visszaélnek ennek a rétegnek tehetetlenségével, politikai befolyásmentességével, és Kartell-Magyarország összefog a kormánnyal azért, hogy ezt a réteget terhelje meg a kereseti adó pótlékolásával. Azt mondom, hogy ez a gonoszabbik eset, hiszen a hatalom a kezükben van arra, hogy megfelelően informálódhassanak ezeknek a rétegeknek valódi helyzetéről, úgyhogy nem lenne szabad azt a rózsaszínű képet idefesteni a Ház elé, amelyet a pénzügyminiszter úr és az indokolás a Ház elé adott. Bezárnak ezzel a javaslattal ezek előtt a rétegek előtt minden utat arra, hogy ezt a terhet átháríthassák. Mert nem igaz az, hogy a gazdasági helyzet ma olyan, hogy ezt a megterhelést bármi módon is r átháríthatnák a munkaadójukra. Bezárják tehát előttük még az átvállalás útját is, s nem engedik meg még a nyugdíjasnak sem, hogy munkaadója ezt a terhet átvállalja. Köszönhetik ezt Biró Pál képviselő úrnak, annak a képviselőnek, aki Magyarország leghatalmasabb kartelljének vezérigazgatója. (Propper Sándor: S egymillió pengőt keres évente! — Klein Antal: Elég baj, ha így van! —Propper Sándor: Neki nem baj! A munkásoktól irigyli a filléreket! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kéthly Anna: Nagyon érdekes a javaslat védőinek az a buzgósága is, amellyel asszisztálnak a miniszternek akkor, amikor homályban akaríák tartani a kereseti adót viselő alanyokat. Ugyancsak Lakatos képviselő úr mondotta beszédében• a következőket (olvassa): «Megjegyezni kívánom, hogy nem nagyon értem a szociáldemokrata párt izgalmát ezért a kérdésért, hiszen az^ a társadalmi osztály, amelynek hivatott képviselője, ebből az adótöbbletből ki van zárva.» (Esztergályos János: Nem olvasta el a javaslatot, nem tehet róla!) Ebben a mondatban, de nemcsak az övében, aki ennek hangot is adott, hanem a többi, a javaslatot védő felszólalásban is kifejezésre jutott egyrészt valami szörnyű tájékozatlanság, hogy nem ismerik a törvényt és nem ismerik, hogy a kereseti adót viselő alanyok kicsodák, vagy pedig, ami még szörnyűbb, bennefoglaltatik egy borzasztó beismerése annak, hogy a magyar munkásság legnagyobb részének heti keresete nem éri el a 30 pengőt sem akkor, amikor a megélhetési index, a legprimitívebb megélhetést, a legprimitívebb szükségleteket magában foglaló megélhetési index heti 73 pengőt tesz ki. (Esztergályos János: Megváltozik ez a felfogás, ha mindenütt az országban titkos le^z a választás! — Klein Antal: Mikor lesz? — Dabasi Halász Móric: Azért még a gazdasági helyzet nem lesz jobb! — Zaj.) Elnök: OendeJ; kérek, képviselő urak! (Zaj a s?élsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokolt csendben meghallgatni. (Propper Sándor: A pénzügyminiszter úr rózsásnak tartja a 30 pengőket hetenként!—. Esztergályos János: Ilyen pénzügyminiszter sem jön többé ide a Házba! — Jánossy Gábor: Selten kommt was besseres nach!) Kéthly Anna: Amikor tehát a képviselő úr beismeri azt, hogy a magyar munkásság legnagyobb tömegének 30 pengőn alul marad a heti keresete, tehát nem is éri el az adópótlékolás minimumát... (Propper Sándor: Ez elég súlyos kritika volt Jánossytól! — Györki Imre: Most azért megy oda a pénzügyminiszter úrhoz, hogy ezt megmagyarázza! — Jánossy Gábor: Nem akarom megsérteni a házszabályokat, hogy visszavágjak! — Györki f Imre: Csak jól megmagyarázza ! — Zaj a szélsőbaloldalon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Ha ezt a két számot egymás mellé állítjuk, tudniillik azt, hogy 30 pengőn aki marad a magyar mfunkásság zömének^heti keresete, és hogy 73 pengő a primitív létminimum, akikor még inkább, még kraszabbul megmutatkozik az a lelkiismeretlenség, amely a 30 pengős heti keresetet akár 10 filléres pótlékolással is sújtja. Mert még akkor is, ha ez a létminimum az utolsó években néhány százalékkal csökkent volna is. amit én nem ismerek el, akkor is olyan elérhetetlen messzeségben van ez a tényleges ^keresettől, hogy egy becsületes létminimum nélkül, ismétleim, lelkiismeretlenség 21 milliót kiszivattyúzni ebből a rétegből még akkor is,_ ha a pénzügyminiszter úr ismételten azt állítja, hogy az a 10—20—30 fillér, 1 pengo ; ami ezeknél a kereseteknél hetenként levonásba kerül, szerinte egészen minimális összeg.^ (Esztergályos János: Egy kilogramm kenyér a családnak!) Az úgynevezett in a égkenyér kilója 20 fillér, 1 pengőért teli q.t 5 ki^ó kenyeret kap egy munkáscsalád. (Kabók Lajos: Mennyi tejet vesz el a gyermekektől! — Jánossy Gábor: Egytől sem vesz el!) Ha a t. pénzügyminiszter úr érdeklődik egy munkáscsalád heti kenyérfogyasztása után, úgy rájön arra, hogy öt kilogramm kenyér elvonásával annak a családnak az éhhalálhoz való közelebbiö vételét jelenti. De lelkiismeretlenség ez avert is, mert egvrészt más teherbíró rétegeknél is megszerezhető volna ez az összeg, mert hiszen 21 millió nem olyan borzasztó nagy hozam ebből az adóból, amely mais, teherbíró rétegektől előteremthető nem volna. — az igaz, hogy nehezebben meerfop-ható és politikailag nagyobb súlyú adóterületekhez kellene akkor nyúlni, (Üpy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amire azonban a mi kormányunk nem hajlandó, — de mái«ré a zt a takarékosságnak intézményes megvalósítása ennél a 21 milliónál, ennél a jelentéktelen összegnél sokkal hatalmasabb, sokkal nagvob h összeérnek kimunkálását tenné lehetővé a költségvetésben. (Esztergályos János: Biró Pá 1 ék a mellényzsebből kiveszik ezt- az összeget! Nem kellene a nén szájától elvenni! — Propner Sándor: Azt hiszem, herceg Esterházy is elbírná!) Egy körülbelül 900 milliós költségvetésnél 21 millió miatt hozzányúlni egy ilyen rétechez. amely — ismételnem ke 7 l — az éhhalállal küzködik, (Esztergályos János: Amely ilyen címen már meg van adóztatva!) ez csak olyan sióval volna megbélyegezhető, amelyért én rendreutasítást kannék, és azért nem merem ezt megkockáztatni. A takarékoskodásnak ezer és ezer módja van. Elég rámutatnom azokra az összegekre, • azokra az elprédált, elherdált összegekre, amelyekről ma déle'őtt Fábián Béla xír beszélt itt a Házban. Elég rámutatnom az 1928.
