Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
Az országgyűlés képviselőházának 451. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr záróbeszédével beszédem végén kívánok foglalkozni, itt csak arra a bevezető mondatára akarok reflektálni, amely szerint a mi számunkra ennek a javaslatnak a tárgyalása nem volt egyéb, mint kicsinyes, átmeneti érdekből kihasználni politikailag a A^árosi választások idejét és ennek a javaslatnak a megvitatásával odakint a városi választásban a mi választóink felé megfelelő agitációt kifejteni. Hát, t. Képviselőház, lehet, hogy bennünket ez a szándék vezetett, a miniszter úr esetleg gondolatolvasó volt s kitalálta, hogy bennünket ez a szándék vezetett ennek a javaslatnak a bírálatánál, azonban akkor meg kell kérdeznem tőle, hogy miért nem ütötte ki kezünkből ezt az eszközt egyrészt azzal, hogy belügyminiszter-társával beszélt volna azért, hogy a városi választásokat idejében, korábban megcsinálják, amikor már a választások megtörténte után folytak volna le ezek a tárgyalások a parlamentben, vagy pedig megtehette volna az adóteherrel sújtandó rétegek érdekében azt, hogy a javaslat tárgyalását halasztotta volna el január utánra. Egyéb nem történt volna, mint hogy ennek a megsarcolásnak időpontja egyetlenegy hónappal elhúzódott volna (Propper Sándor: Igen, de kell a guba!) és kezünkből ez a veszedelmes agitációs eszköz ki lett volna ütve. Különben is teljesen a kormány kezében van a parlament munkarendjének megállapítása, ő tehát korlátlanul élhetett volna azzal a jogával, azzal a szerencséjével, hogy bennünket ettől az eszköztől megfosszon. Vissza kell térnünk a tárgyalásokra és azokra a felszólalásokra, amelyekajavaslattal és. a kisebbségi véleménnyel foglalkoztak. Csak néhány szóval kell ezekkel szemben állást foglalnunk, hiszen adatainkat egyetlenegy sem cáfolta meg (Ügy. van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), azokat a statisztikai adatokat, amelyekkel mi a pénzügyminiszter úr indokolásával szemben igazoltuk és bizonyítottuk, hogy ennek a néprétegnek, amelyet ezzel az adónemmel most újból megterhelnek, nem javult a helyzete, sőt ellenkezőleg, rosszabbodott. (Propper Sándor: Meg sem kísérelték cáfolni!) Ezekkel a számadatokkal szemben valóban még csak meg sem kísérelték az adatokkal, számokkal való cáfolatot. (Esztergályos János: Ingyen reklámluftballonokat ajándékozott most a pártnak a miniszter úr!) A pénzügyminiszter úr hivatkozott ugyan újból az indokolásra, az indokolás azonban csak szavakat csépel, anélkül, hogy egyetlenegy számadattal alátámasztaná azokat az állításokat, amelyeket itt megkockáztat, így tehát a javaslatot védők legtöbbje a javaslatnak a kereseti adóra vonatkozó részével egyáltalán nem is foglalkozott. (Esztergályos János: Propagandaluftbailonokat eresztett fel!) Egyetlenegy cáfolat volt a kisebbségi véleményre és a kisebbségi véleménnyel kapcsolatban előadott statisztikai adatokra. (Esztergályos János: Jó nagy luftballonokat! — Jánossy Gábor: Ne zavarja az elvbarátnőjét! — Halljuk' Halljuk) és ez a cáfolat Lakatos Gyula képviselő úr felszólalásában hangzott el, aki azt mondotta beszédében, hogy nincs igazunk, amikor a reálmunkabér csökkenéséről beszélünk. „Itt vannak előttem — mondotta szórói-szóra — az adatok, amelyekkel ezt megcáfolhatnám, de nem kívánok a Ház türelme-vei visszaélni". Hát, t. Képviselőház, ráütött a maga előtt lévő papírcsomóra, amelyről vagy ülése 1930 december 17-én, szerdán. 391 hisszük, vagy nem hisszük, hogy olyan adatok, amelyek a mi állításaink cáfolatára alkalmasak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem hisszük!) Egészen egyszerűen eltitkolta előttünk, ami inkább arra alkalmas, hogy bennünk felkeltse azt az érzést, hogy ezek az adatok a cáfolatra nem alkalmasak. De miért is ez a titkolódzás, miért van az, hogy az indokolás is csupán apodiktikus kijelentésekkel dolgozik számok nélkül? — ismétlem és hangsúlyozom. A képviselő úr akkor is, amikor a mi állításaink, a mi számadataink cáfolatába bocsátkozott, elrejtette előttünk az ő állítólagos adatait, a Ház türelmére hivatkozva. Hát, igen i Képviselőház, a Ház türelmével nem lehet visszaélni, vissza lehet élni ellenben az elítélt türelmével, azoknak az elítélteknek türelmével, akiket ennek a tehernek viselésére ítélnek el, akiknek csak a drákói szigorúságú ítéletet szabad tudomásul venni Ök, a drákói szigorúságú ítéletet, amellyel 21 millió pengő pénzbüntetésre ítélik őket. <Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek azután nincs közük ahhoz, hogy ez az indokolás milyen számokra épül fel, nincs közük ahhoz, hogy alapos és helytálló számadatokkal alátámasztott indokolás kerüljön a Ház elé, mert emellett a tény mellett egyszerűen szuverén gőggel elhalad a Képviselőház többsége. Ez igen erősen hasonlít... ÍJánossy Gábor: Semmi gőggel! — Györki Imre: Nono! — Jánossy Gábor: Hol van a gőg 1 ? Üres padok vannak itt, nem gőg! — Propoer Sándor: Ebben a javaslatban van a gőg!) , Elnök: Csendet kérek! (Eay hang a szélsőbáloldalon: A miniszter urakban van a gőg! — Esztergályos János: És az egységespártban!) f Kéthly Anna: Ez az eljárás igen hasonlít az ellenforradalom egy másik vívmányához, a gyorsított tanácsok eljárásához, amely egyszerűen, úgyszólván kihallgatás nélkül elítélte a vádlottakat. Ugyanúgy ez az adóemelési javaslat is kihallgatás nélkül, a vádlottak meghallgatása nélkül rój ja ki rájuk ezt a példátlan szigorúságú pénzbüntetést. Még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy statisztikai adatokat hozzanak a Ház elé, holott vannak a kormánynak saját statisztikai intézményei, vannak a kapitalizmusnak sajátmaga által fenntartott statisztikát gyűjtő intézményei, amelyek ugyan megszorított területről és retusált adatokat szolgáltatnak. De még ezek se voltak! alkalmasak ennek az ítéletnek alátámasztására. Még ezek is ellentmondanak annak a rettenetes merényletnek, hogy egy gazdaságilag sújtott réteget egy másik, gazdaságilag még jobban sújtott rétegnek rovására akarnak ebben az országban felsegélyezni. (tlgv van! Ügii van! a széhőbaloldalqn.) Már most felmerül a kérdés, mit jelent az hogy azt mondják, azt állítják, azt aklar ják bizonyítani számok nélkül, hogy ez a réteg, amely ezt a terhet viseli fogja, ennek a tehernek viselésére alkalmas. Nem tudjuk- hogy mit jelent ez. A johbik eset az, hogy a miniszterelnöki és a nrn'szteri bürók párnái mögül, a kartellek igazgatósági tagjainak kényelmes foteljéből, va<?y a bankügyészséerek kénvelmes ellátottságából, a nagy vagyonokba besült Herbertek biztos pozícióiból, sőt a l'tterary gentleman-ek képzelt világából is — úgy látszik — ezek nem látják és # nem tudják meglátni azt. hogy hozván küldenek ezek az elítélt rétegek ma fz éYitoálá-lal a szó s^o^n« értelmében. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 54*
