Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

390 Az országgyűlés képviselőházának 451. ülése 1930 december 17-én, szerdán. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Propper t. képviselő urat felkérem, hogy ellenvéleményét akkor mondja meg, ha már hallotta azt, amit én mondtam. (Propper Sándor: Ne tessék elnökölni! — Zaj.) -•' • Elnök: Propper képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Propper Sándor: Miniszteri megrendelésre! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselő úr, iaz a különbség köztem és ön között, hogy én a magam személye felett magam elnökölök, ön azonban nem elnököl a saját személye felett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom szóvátenni, mondom, azokat a szakszervezeti adózásokat azért, mert nekem semmi okom nincs kételkedni abban, amit a kormánnyal tartott értekezleten bizonyítottak, hogy ezeknek az adóknak túlnyomó részét a munkanélküliség enyhítésére fordítják. (Propper Sándor: Egy vasat sem, egy fityinget sem ad nekik! — Zaj-) Miután ebben nekem nincs okom kételkedni, ennek folytán nem is kívánom ezúttal kritika tárgyává tenni. (Helyeslés jobb felöl.) En csak azt kérdem, hogy a t. képviselő urak akkor, amidőn a politikai és személyi jogok egyenlőségének az alapján állanak, miért nem követelik, hogy az állam fenntartásához a még olyan kicsiny adófillérjeikkel is, de feltétlenül hozzájáruljanak? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Nagyban hozzájárulnak! — Rothenstein Mór: Ez adóemelés! — Propper Sándor: Számítsa ki percentuálisan, hogy ki» fizet többet! — Rothenstein Mór: Ez plussz az adóhoz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a szélsőbaloldalon, képviselő urak! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, én állom önökkel a v'.tát a tekintetben, hogy az államháztartáshoz — hangsúlyozom — minimális mértékben való hozzájárulást (Propper Sándor: Percentuálisan tessék kiszámítani!), az állampolgári önérzet emelése szempontjából, igenis, fontosnak iártom. (Györki Imre: Mondja ezt a nagytőkéseknek!) Elismerem, hogy nekünk nem szabad odáig mennünk, hogy a létminimum határán is^ adót szedjünk, de nem is szedünk. (Propper Sándor:^ Ez túlmegy azon!) Nem szedünk. Ez egyszerűen nem felel meg a ténynek (Propper Sándor: Ön éljen meg hetenkint 30 pengőből! — Zaj.), mert ne tesfék nekem azt mondani, hogy 120—150 pens-ő havi fizetés mellett az 1 nengő pluszt az adófizetők abszolúte nem tudják elviselni. (Kahók Lajos: A többit tessék hozzászámítani!) Ez jó arra, hogv valaki demagógiát csináljon (Kabók Lajos: Ez a demagógia!), de nem alkalmas arra, hogy lerontsa ennek a törvényjavaslatnak indokoltságát. (Kabók Lajos: A miniszter úr hirdet, demagóeiát! — Zaj.) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A miniszter úrnak szaba/lf) Csendet kérek! (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Hogy mit jelent a havi 120, évi kb. 1300—1350 pengő fizetés, mint létminimum, és amely adómentes, összehasonlítva más ágazatokkal... (Propper Sándor: Jólétet, úgy-e?) Nem azt mondottam, csak azt mondom, hogy azokon a vidékeken, ahol csak rozs terem és nem búza, egy 100 holdas gazdának a tiszta jövedelmével ér ez fel, de azt hiszem, nagyon sok van közöttük, aki szívesen cserélne ezzel a jövedelemmel (Ügy van! jobb felől. — Propper Sándor: Ez is az önök munkája!), pedig az is beleviszi egész évi munkáját, a sajátját és családjáét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezeknek pedig nem tudok teljes adómentességet juttatni, még akkor sem, ha nagyon szeretnék. Legyenek meggyőződve, nagyon szeretném megadni azokat a létminimumokat, amelyeket meg tud adni Németország vagy meg tud adni Anglia, de, bocsánatot kérek, a mi viszonyaink között ezt nem lehet tenni és nem is lehet igazságosan követelni, ha én a másik oldalon nem tudok ugyanolyan létminimumot teremteni. A másik oldalon azt mondották, emeljem fel azt a létminimumot és a másik oldalon a hiányzó összeget pótoljam azzal, hogy feljebb emelem a százalékot és messzebb megyek, mert azok bírják és fizessék. Tudják a t. képviselő urak, hogy mit kívánnak? Tudják-e, hogy azt kívánják, hogy a havi 10.000 pengős jövedelem az 50%-on felül adóztattassék meg, amint hogy néhány jövedelmi ágyazatban, nevezetesen ott, ahol 25%-os tantiémadó sújtja a jövedelmet, meghaladja az 50%-ot, sőt néhány nagyobb fizetésnél vagy jövedelemnél a 60%-ot is. Bocsánatot kérek, ez olyan adótétel, amelyet igazsággal emelni nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Felhozták azt is nekem, hogy a jövedelmi adót miért nem művelem ki ott, ahol a jövedelem adót nem fizet, mert nem tudjuk kiművelni a jövedelmet. Felhozták itt különösen az értékpapírt és a készpénzt s gondolom, bizonyos honoraciorojknak jövedelmét. Megnyugtathatom a t. képviselő urakat, arra törekszem, hogy a vonatkozó törvények a lehető legjobban hajtassanak végre, de nekem szükségem van a gyors intézkedésre, amely az eredményt meghozza. Kénytelen voltam tehát ezzel a törvénnyel jönni, nem passz'óból, nem örömmel, nem úgy, mint egy ideális intézkedéssel, hanem azért, mert az adott viszonyok között — ahogyan az indokolás mondja — nem tudtam igazságosabb terrénumát megjelölni az adófizetésnek, mint amilyet megjelöltem. (Propper Sándor: Már nedig rossz forrást jelölt meg! — Jánossy Gábor: Adjon jobbat!) Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy befejezzem szavaimat és egészen röviden csak anny:t mondjak még, hogy a Reischl igen t. képviselő úr által benyújtott határozati javaslatokat sajnálatomra nem tudom elfogadni s méltóztassanak megengedni, hogy a többi javaslatra, amelyek az egyes pontoknál fognak tárgyaltatni, majd akkor terjeszkedjem ki. Kérem javaslatomnak a részletes tárgyalás- alapjául való elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. A házszabályok 34Ï- §-ának 3. bekezdése alapján a zárszó jogán megilleti a szó még Kéthly Anna képviselőtársunkat. mint a kisebbsége vélemény előadóját. (A jobboldalról több képviselő távozik a teremből. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Isten vele, Mihály! Az adót majd fizeti a proletár, mehetnek! — Felkiáltások jobbfelől: Ebédelni is kell! — Zaj. — Propper Sándor: Rásózták már az adót a koldusokra, mehetnek! — Folytonos Zaj.) Csendet kérek! Méltóztassék elkezdeni a beszédet!