Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának U51 kezett, az elmúlt hónapban bevételeink ismét növekedtek. Mit látunk továbbá? Azt látjuk, hogy azt a problémát, amelyet még akkor is, amikor idejöttem és ezekkel az ügyekkel foglalkozni kezdtem, úgy tárták fel és én magam is úgy tártam fel, mint Magyarország egyik legnagyobb gazdasági problémáját, — vagyis hogy kereskedelmi mérlegünk egyensúlyát helyre tudjuk állítani, — megoldottuk, mert az egyensúly helyre van állítva, hiszen a mi kereskedelmi mérlegünk ma aktív és ebben az esztendőben az aktivitás 50 vagy 60•milliót ért el. Nagyon jól tudom, hogy mi ezt az aktivitást nem tisztán és kizárólag azokkal a kereskedelempolitikai és gazdaságpolitikai intézkedésekkel értük el, amelyeket a kormány tett, nagyon jól tudom, hogy ennek igen jelentékeny része a megfogyatkozott, megcsappant fogyasztóképesség számlájára írandó, de áz a kiviteli többlet, amely -a mi kiviteli statisztikánkban jelentkezik és amely kiviteli többlet igen jelentékeny összeget tesz ki, másképpen bírálandó el. Ez a kivitel nem hozható direkt kapcsolatba a megcsökkent fogyasztással, mert ha még azt is mondja valaki, hogy azért viszünk ki több élőállatot, mert a húsfogyasztás visszament, ezt nem fogja senki sem elhinni, mert — ne tagadjuk — kivitelünk még mindig nem érte el azt a mértéket, amely mértékig kivitelünket fokozni tudnók. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez egészséges tünet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az aktivitás akkor állt elő, amikor a mi búzánk jóformán a termelési áron van számítva kiviteli vonatkozásban. Ha ezt hozzászámítom, ez majdnem ekviparálja azt a hiányt, amely hiány a fogyasztás terén előállott, T. Ház! Ezeket a tényeket ne méltóztassék lekicsinyelni, hanem méltóztassék hirdetni mindenütt. Higyjék el, egy ország fizetőképességét külföldi vonatkozásban elsősorban abból a szempontból ítélik meg, hogy vájjon annak van-e olyan kiviteli többlete, amellyel fizetheti azt a kamattöbbletet, amelyet fizetnie kell valutárisan, ha kölcsönt vesz fel külföldön. Erre rá. kell mindenütt mutatnunk, mert ez az igazság. Nem illuzórius kiviteli értékek vannak beállítva, hanem ellenkezőleg, túlgondosan van készítve az^ összeállítás. Jó befektetés tehát az a segítség, amelyet nehéz időkben a kormány erre a célra adni elhatározott, mert tessék elhinni, hogy ezzel nagyobb szolgálatot tettünk Magyarország közgazdaságának, mint bármi mással. Ezen az úton tovább fogunk haladni. (Helyeslés jobbfelől.) A másik kérdés

tj amelyet fel méltóztattak hozni, de amelyre bővebben csak délután, az interpellációk alkalmával fogok kiterjeszkedni, a földhözjuttatottak és a váltságföldben részesültek fizetségeire vonatkozik, amelyekről azt mondják, hogy a mai viszonyok között azt a terhet viselni nem tudják. , Itt megnyugtatásul eleve csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a kormány ezt a kérdést régóta tanulmányozza, ebbe szakembereket is bevont és abban a meggyőződésben van, hogy igenis, a mai viszonyok között, mikor átmenetileg, főleg a rossz búzaárak miatt, tényleg nincs az a birtokos abban a helyzetben, hogy annyit fizessen, mint amennyit megállapítottak akkor, amikor még jobb értékesítési lehetőségek voltak, egy méltányos leszállítást kell engedélyezni addig az ideig, ameddig ez a gazdasági válság tart- (Elénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon és* a középen.) Ha bekövetkezik az a jobb idő, amely, remélem, be fog következni, amikor újra jobban fogunk értékeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 389 síthetni, akkor az igazság azt követeli, hogy azt a többkötelezettséget, amelyet elvállalt, miután azt meg tudja fizetni, fizesse is. Nem megyek bele a kérdés további részleteibe, csak ezt mondottam el megnyugtatásképpen, mert itt több oldalról hozták fel ezt a kérdést. (Gaal Gaston: Miniszter úr, a 22 pengős ár * megmarad!) Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a kérdésnek részleteit később fejtsem ki, mert nagyon múlik az idő és nem akarom a t. Ház figyelmét továbbra is igénybe venni. Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek javaslatomnak arra a részére, amely egy adóemelést léptet életbe. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Erre az adóemelésre vonatkozólag a javaslathoz igen bő indokolást csatoltam és örömmel látom, hogy ebben az indokolásban jórészt valamennyi felvetett érvre megtalálják az igen t. felszólaló urak a választ is. (Kabók Lajos: Sőt éppen az nincs benne!) Ha ezt el méltóztatnak olvasni, akkor nekem erről a kérdésről nem kell sokat beszélnem. (Ellenmondások a szélsőbáloldalon.) Egyesek azonban ezt vita tárgyává tették és azt mondották, hogy tévedek, mikor azt mondom, hogy itt egy bizonyos teherviselőképesség Nyilvánul meg. Voltak, akik azt mondották, hogy^ ez egyáltalában nem alkalmas adónem az állami bevételek átmeneti fedezésére sem és más adónemeket ajánlottak ebből a szempontból. T. Képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy a mezőgazdaság nagy nehézségekkel küzd; annak adóterhét tehát a mai viszonyok között semmiesetre sem volnék hajlandó emelni. (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) Az ipar nehéz helyzetben van, mert tőle a kormány erősen követeli és a jövőben fokozott mértékben fogja követelni, hogy a munkásság foglalkoztatása terén elmenjen addig a határig, amíg veszélyeztetése nélkül elmehet. S vájjon én nagyobb teherrel róhatom-e meg ebben az időpontban, midőn a több munkással való foglalkoztatás lehet csak a munkanélküliség megoldása és tehetem-e azt, hogy akkor rój jam meg fokozott adótétellel, amikor itt ipari téren is egy átalakulás, küzdelem van, s amikor ugyanebben a vitában nein tudom, hányan hozták fel azoknak az iparvállalatoknak nagy számát, amelyek a mai terhek mellett és a mai viszonyok között sem tudnak megfelelően prosperálni. (Gaal Gaston: Harmincezer pengőt tudnak az igazgatóknak havonta fizetni!) T. Ház! Ami most már magát az adónemet illeti, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) különösen ia túloldalról méltóztattak felhozni azt, hogy itt igen súlyos adóteherről van szó, amely elviselhetetlen terheket ró az egyes kisebb exisztenciákra. Tessék elhinni, inkább elméleti kérdés az, hogy vájjon a létminimumot milyen határnál állapítjuk meg; elméleti kérdés akkor, ha az egészen kis fizetéseknél egészen minimális tételeket állapítunk meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék tagadni, mert nem lehet eltagadni, mert ez felel meg a valóságnak, hogy a törvényjavaslat a 200—220 pengő havi fizetésnél éri el az egy százalékot. Ez két pengőt tesz ki. Én nem kívánom itt szóbahozni azt, ami többször felmerült, a sztgikszervezeti adót és a különböző tagsági díjakat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A szakszervezeti adó lehet- hogy több, de az én információm szerint ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Azt nem végrehajtó hajtja be!) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: ön nem ad munkanélküli segélyt, miniszter úr! 54