Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

384 Àz országgyűlés képviselőházának 451. ülése 1930 deêember 17-én, szerdán. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor rá fognak jönni, hogy ez a kormány ebből a szempontból tulajdonképpen sokkal kisebb hullámzásnak tette ki az országot, (Propper Sándor: Csak közben tönkretette!) sokkal kevésbbé tévedett a maga premisszáiban, mint, amennyire tévedtek más kormányok kedvezőbb viszonyok között. (Zaj. — Propper Sándor: Hullámzás nélkül tönkretették!) Elfelejtik a t. képviselő urak azt, hogy milyen volt ennek a közel tízéves rezsimnek kezdete, s hogy milyen mélyponton volt Magyarország minden tekintetben akkor, amikor megkezdte ezt a politikát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Sokkal mélyebben vagyunk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Merem állítani, hogy mindenféle szempontból, úgy belpolitikai, mint pedig külpolitikai szempontból, ezt az országot a nemzetek társaságának egyenjogú tagjává emelte fel. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ëri Márton: Ez semmi nekik!) Hiába támadják ezt a kormányt kicsinyes dolgokkal, az egész nagyvilág és ennek az országnak helyesen felvilágosított közvéleménye nem azokból a kicsiségekből fogja megítélni, amelyeket önök ^ itt unos-untig felhoznak, hanem meg fogja ítélni azokból a nagy politikai sikerekből, amely politikai sikerek egész Európában elismertetnek. (Taps a jobboldalon. — Györki Imre: Hol vannak ilyenek? Hol van egyetlen sikerük? Egyetlen sikert matassanak fel! — Farkas István: Fizethetünk az optáns-grófoknak, az a siker! — Propper Sándor: Veregeti saját vállait!) De ha még valaki kifogásolná is azt, hogy nem lehetett előre pontosan megállapítani a jövőt, amit ez a kormány sohasem amputált magának, mint teszik ezt a t. túloldalnak egyes igen tiszteletreméltó tagjai, akik prófétai tehetséggel bírnak és mindent előre jobban tudnak, akkor sem lehet egy kormánnyal szemben diffikultálni azt, hogyha rájött, hogy a változott viszonyok között a maga gazdasági és budget-politikáján változtatásokat kell tenni, ezt megteszi azért, mert azt kívánják a változott viszonyok. Ezt nem lehet diffikultálni, ezért nem lehet neki szemrehányást tenni, mert ez a kormánynak kötelessége. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Kun Béla: A konzekvenciákat nem vonták lel) Amikor ezt a széket elfoglaltam és először volt szerencsém a t. Ház előtt beszélni, magam mutattam arra rá, hogy a változott viszonyok között nekünk budgetünket a kiadási oldalon jobban emelni nem szabad, hogy eljutottunk teherviselési képességünknek olyan határáig, ameflyen túlanenni nem szabad. (Propper Sándor: Azért emeli most!) Magam hangoztattam azt, hogy amennyiben feleslegek volnának, vagy pedig megtakarítások révén ez lehetségessé válik, közterheink leszállítására kell törekednünk. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez volt a programm!) Magam mondtam ezt el, nem mint az én programm ómat hanem az egész kormány programm jaként és annak megbízásából. (Propper Sándor: Hol van ez a programm?) Hallhatta a képviselő úr, de talán érvei érdekében van, hogy elfelejtette, hogy én hoztam ezt a programmot és nem a képviselőtársam. (Propper Sándor: Hol van az a programm? Ebbe pusztult bele az ország!) Azt kérdezi a képviselő úr. hogy hol van ez a programm? Felhívom tehát figyelmét a következőkre: A földadót 25 százalékról 20 százalékra csökkentettük; ez évi 8-4 milliót tett ki. A házadó íkulcsát az ismert módon leszállítottuk; ez egy évre 105 milliót tett ki. A jövedelmi adónál az adómentes minimumot a nagyobb családoknál felemeltük, ami mintegy félmilliót tett ki. A késedelmi kamatot

r a kisadózóknál 12 százalékról 6 százalékra szállítottuk le és felhatalmazást kaptam, hogy indokolt esetekben a késedelmi kamatokat általában véve 12 százalékról 6 százalékig leszállíthassam. Bőven éltem ezzel a felhatalmazással. (Helyeslés a jobboldalon.) Az alkalmazottak kereseti adójánál az adópótlékot havi 3 százalékról 1 százalékra mérsékeltük, az adóbehajtási illetéket 4—6 százalékról 3—5 százalékra szállítottuk le. A szolgálati szerződés illetékét 1-5 százalékról 0-5 százalékra szállítottuk le. Az állatforgalmi adó megszüntettetett, ez maga mintegy évi 5—6 milliót tett ki. A segéd nélkül dolgozó iparosok forgalmi adóját elengedtük, ami mintegy 1800.000 P-t tesz ki. A fényűzési forgalmi adó tételeit azoknál a dolgoknál, amelyekre a mai viszonyok között nem lehet rámondani, hogy azok fényűzési cikkek, eltöröltem. A forgalmi adó átalányozásával és a fázisrendszerre mind nagyobb mértékben való áttéréssel lényeges engedményeket tettünk. De engedményeket tettünk nemcsak ezen a réven, (Esztergályos János közbeszól. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hanem azon a réven is, hogy már bef zetett adókat kereskedelempolitikai és gazdasági érdekeinkből erős mértékben visszatérítettünk azért, hogy emeljük versenyképességünket ott, ahol nincsenek ilyen terhek. Bocsánatot kérek, elég {hosszú és nem is kimerítő ez a lista, amelyet lelsoroitam. (Úgy van! ügy van!! jobbfelől.) Lenet-e ezek után igazsággal azt mondani, hogy a programúinak azt a reszet, amely az aüoeiengeaest illeti, abszolúte nem hajtottuk végre? Igenis, olyan inertekben, amilyen mértékben az adott viszonyok között lehetett végrehajtani, végrehajtottam és mint pénzügyminiszter inkább a miatt aggódom, hogy talán mesíjzehb menlem ezekben az engedményeikben, mint amilyen messzire ment volna az engedményekben más pénzügyminiszter. Ha vád érhet, ezért ér vád, hogy miért jöttem adóelengedésekkel e Ház elé akkor, amidőn most kisül, hogy kénytelen vagyok adóemeléssel jönni. (Kun Béla: Ez beismerés!) Bocsánatot kérek, igaztalan a vád, amelyet felméltóztattak hozni, de igaztalan a vád abból a szempontból is, mintha ennek a kormánynak a kiadások csökkentésére nem lett volna meg állandóan^ a becsületes törekvése. Csökkentettük a kiadásokat, de bocsánatot kérek, egy kormány, amelynek a lehetőségekkel számolnia kell, kénytelen számotvetni azzal, hogy milyen mértékű takarékossági rendszabályok alkalmazhatók a nélkül, hogy olyan zökkenések következzenek be, amelyek nem kívánatosak. Ezek közé a zökkenések közé tartozik az is, hogy minden takarékossági rendszabály — még azok is, t. képviselő urak, amelyek talán nem okvetlenül szükséges kiadásokat érintenek — végeredményben az ipari termelésben vagy a mezőgazdiasági termények rosszabb értékesítésében gyakorolják hatásukat. Nagyon sok szónok hozta fel azt az aggodalmát, hogy most, amikor a gazdasági helyzet nem valami rózsás, a kormány takarékossági rendszabályokkal jön, amelyek mind a munkanélküliséget fogják majd végeredményben szaporítani. Ebben az aggodalomban igenis van valami és ezek a szempontok bennünket