Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának 4-51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. 385 is erősen fékeztek a takarékossági rendszabályok meghozatalánál. De igenis az igazságtalanul ócsárolt, sokat dolgozó takarékossági bizottságra támaszkodva, messzemenő tervezeteket dolgoztunk ki, melyek^ programmszerűen és szisztematikusan az állami kiadások apasztását tűzték ki célul. Természetesen azoknak a lehetőségeknek határai között hajtjuk a programmot végre, amint fokozatosan végre lehet hajtani. ÍPropper Sándor: Lásd a potya frakkot! — Ugrón Gábor: Tessék hangosan mondani! Miféle potyáról van szó? — Propper Sándor: Potya- frakkról és cilinderről! — Elnök csen ff et.) Ne tessék lekicsinyelni azt a 45 millió pengőt, amelynek a költségvetésből való lefaragását itt tervbe vettük, mert a 45 millió már azokat a milliókat követi, amelyeket a tavalyi költségvetésből megtakarítottunk. Ez a megtakarítás egy meglévő költségvetéssel szemben évközben kell, hogv érvényesüljön. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Aki az államháztartás konyháját ismeri, és tudja, hogy egy ilyen költségvetés végrehajtása hogyan történik, az nekem igazat fog adni abban, hogy a legnehezebb feladatra vállalkoztam én. mint pénzügyminiszter, de a legnehezebb feladatot vállalták minisztertársaim is, amikor ezekre a megtakarításokra vállalkoztak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) azért, hogy mindenekfelett megtartsák az államháztartás egyensúlyát. Némelyek lekicsinyelték ezt és főlega sajtóban hallatszottak hangok, hogy miért ez ja, nagy iiedelem azon. ho£ry az államháztartás egyensúlya esetleg megbillen, hiszen más, naery és hatalmas államokban is megtörténik ez

; Ne hasonlítsuk össze magunkat ezekkel az államokkal. Ezeknek a nagy államoknak államháztartása nem ment keresztül azokon a valsé gokon, amelyeken keresztülment a mienk, (Ügy van! Ügy va,n! a jobboldalon és a közéven.) és ha nem is mondom azt, hogy magábanvéve egy államháztartási hiány katasztrofális lenne, pláne olyan országban, amelynek .m ÓH iában van megfelelő intézkedésekkel ezen segíteni, nekünk mégis lehetőleg mindent el kell követnünk, hoíry az államháztartási hiány elkerülésével. illetőleg az államháztartási efrvensúlv biztosításával ne a Hiúnk alkalmat ellenségeinknek arra, hogv velünk szemben ezt mint hitelrontást kihasználnák. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közérten. — Propper Sándor: A proletárok 20 fillérével akarja rendhehozni H T. Ház! Sokan keveslik ezt a megtakarítást úgv a dologi, mint a sz,emélyi kiaHások terén. Különösen a szeméi vi kiadások terén a legkülönbözőbb pronozíeiókat hallottam. Többek között azt is javasolták, hogy egyszerűen egyharmadával csökkentsük ezt a költségvetést, vagy. hogy a személvi kiadások csökkentésével, illetőleg a^ nyugdíjak é«- a'fizeté°eik olvan •mértékű lineáris csökkentésével segítsünk a bajon, mint amilyen mértékű a legutolsó emelés volt. (PronT>er Sándor: Lehetne az állami autóknál is takarékoskodni! — Zaî.) En ezeket a tanácsokat megvizsgáltam résreu. sajnos, azonban alkalmazhatóknak nem találtam. Sajnos, mondom, mert én volnék a legboldogabb, ha reálisan il ven mértékű megtakarításokat lehetne eszközölni. De le kell erről mondanom, nehogy akár a tisztviselők, akár a nymfdíjasok szerzett iogait — a végszükség ecetétől eltekintve — érintsem. (F«7tere-álvos János: A hadirokkantak és a hadikölcsönjegyzőkét lehetett?) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben! "Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Lekicsinyelték azt, hogy a tisztviselők létszámában bat egymásután következő év alatt — amelyből az egyik immár lassan letelik — tízszázalékos megtakarítást akarunk elérni^ a kihalásokra és a nugdíjbamenésekre alapítva és az összes állásokra arányosan elosztva. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Egyetértek több képviselő úrral és különösen Kállay igen t. képviselő úrral abban, hogy itt a forradalmi időszakban és közvetlenül azután feleslegesen megszaporodott a magas t állások száma, és hogy ezen a téren is a tényleges szükségletet kell figyelembe venni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Bocsássanak meg, de nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor az egyik oldalon radikális intézkedéseket követelnek, a másik oldalon pedig hallom azokat az igen alapos aggodalmakat, amely aggodalmakat az keltette fel, hogy a mi most felnövő ifjúságunk miképpen fog elhelyezkedést találni. Ezt a problémát is teljes mértékben átérezte a kormány, azért nem ment messzebbre, mint a 10%. Az eredeti terv ennél .messzebbmenő volt. Azért " akartuk az előmenetelt erre az 5—6 évre korlátozni, és nem hosszabb időre már most a tervet elkészíteni, mert nem akartuk éppen ebből a szempontból az előmeneteli lehetőségeket ínég nagyobb mértékben elvágni, még nagyobb mértékben lehetetlenné tenni. De bocsánatot kérek, ha öt évig rosszabb is lesz az előmenetel, —' bár az nem is lesz olyan tragikus, mint azt némelyek elgondolják — akkor is attól a tisztviselői kartól, amelyről szó van, inkább kérheti a kormány azt az áldozatot, hogy néhány évre az előmeneteléről, bármilyen fájdalmas is legyen az, mondjon le bizonyos mértékben, semmint hogy belekényszerüljünk olyan radikális intézkedésbe, amely azután a kenyérnélküliek számát szaporítaná. Azt hiszem, hogy itt is ez a helyes középút az, amelyet nekünk követnünk kell. En nem szállok vitába azokkal, akik itt többé-kevé«bbé helytálló adatokat hoztak fel és bizonyították, hogy ez a Csonka-Magyarország túlsók tisztviselővel bonyolítja le az adminisztrációját, és hogy kevesebb tisztviselővel is lebonyolíthatná. Errevonatkozólag igen széleskörű tanulmányok jelentek meg. Az egyik Magyary egyetemi tanár úré. Jórészt a miáltalunk szolgáltatott anyag és statisztika alapján kértük fel, hogy foglalja egybe az anyagot, hogy így könnyebben áttekinthető legyen és ez alapon megbeszélhessük a dolgokat. Nekünk i)s vannak tehát ezekre vonatkozólag terveink és gondolataink, nekünk is az a komoly szándékunk, hogy előkészítsük ezt a kérdést. Látjuk azt is, hogyha egy messzebbmenő megtakarítást akarunk elérni, annak a nagy szempontnak minden kockára tétele nélkül, hogy ne rontsuk és ne lassítsuk a közigazgatást, akkor ezt feltétlenül meg kell előznie egy olyan átfogó közigazgatási reformnak, amely egyrészt a központi hatóságokat megfelelő szabályok mellett mentesíti a kisebb ügyek intézése alól, (Helyeslés jobbfelől.) másrészt a közép-hatóságokra bízza ezeket az ügyeket. Nincs időm és nem akarok visszaélni a t. Ház türelmével, — hiszen több mondanivalóm volna — (Halljuk! Halljuk!) hogy részletezzem azokat a reformokat, amelyeket ebben a tekintetben a kormány már keresztül vitt; így például, hogy egy egészen szerényen meghúzódó