Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának &5i. (Ügy van! a jobboldalon.) Természetesnek találom azt is, hogy ilyen alkalmat megragad arra, hogy a javaslatot politikailag kihasználja (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon, jrGraefl Jenő: De mennyire!) olyan szempontokból, amely szempontok neki politikailag szükségesek. (Esztergályos János: Nem politikai, hanem emberi szempontból. A favágó 30 pengője! — Zaj. — Emök csenget.) Nem irigylem tőlük ezt az alkalmat, hiszen erősen rászorulnak a mostani városi választások alkalmával, (Propper Sándor: Nemcsak a javaslat cinikus, hanem a miniszter úr is! — Zaj.) hogy a javaslat tárgyalását felhasználják olyan kérdések idehozatalára is, amelyek magával a javaslattal nem függnek össze. (Úgy van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Az igazságos bírálat mindenkinek kötelessége! — Propper Sándor: Ez cinizmus! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Éri inkább azt sajnálom, hogy az igen t. túloldal néhány tagja — többek közt ma is — a kormánnyal és velem szemben olyan kifejezéseket és megjegyzéseket engedett meg magáuak, amelyekért ugyan az elnök úr ő nagyméltósága megfelelő figyelmeztetésben részesítette őket, de amelyekre engedjék meg, hogy én is reflektáljak azzal, hogy a t. képviselő urakat a választóik azáltal, hogy törvényhozóvá tették, nem jogosították fel arra, hogy engem, aki itt kötelességemet teljesítem ezen a helyen, (Propper Sándor: Mi is kötelességünket teljesítjük!) sértő kifejezésekkel illessenek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldaion. — Propper Sándor: Csak mi jól teljesítjük, ön pedig rosszul! — Rothenstein Mór: Nem a személyt, hanem a rendszert támadjuk! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Én nem csodálom, hogy ez a javaslat itt a Ház legkülönbözőbb oldalairól erős kritika tárgyává tétetett. (Rothenstein Mór: Jogosan!) A magam részéről — legyenek meggyőződve róla — nehéz szívvel hoztam a Haz ele ezt a javaslatot, (Jánossy Gábor: Elhisszük! — Propper Sándor: Hagyta volna ki!) nehezebb szívvel, mint amilyennel bárki ebben a Házban ezt kritizálja. [Zaj a bal- és a szélsőbaloldaion.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a baloldalon, maradjanak csendben. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő úr, tessék csendben maradni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De azzal a tudattal hoztam ide, hogy az adott kényszerhelyzetben jobb javaslattal nem jöhettem volna a Ház elé. (Györki Imre: Miért juttatták ide az országot? — Esztergályos János: El kelj venni a gyermekektől aiz utolsó falatot? A heti 20 fillérre szüksége van a miniszter úrnak? — Zaj. — Elnök csenget.) Mert mit tartalmaz ez a javaslat? Ez a javaslat azt tartalmazza, hogy az államháztartás egyensúlyának megóvása érdekében (Rothenstein Mór: Ki idézte elő?) a kormány rendszabályokat kíván hozni és azokat törvénybe kívánja foglalni. (Helyeslés jobbfelől.) Azért, hogy ezt az egyensúlyt feltétlenül megvédje, (Farkas István: Cilindert vesznek rajta! — Felkiáltások jobbfelől: Bútorokat!) takarékossági rendszabályokat hoz ide és minthogy ezek ,a takarékossági rendszabályok nem érvényesülhetnek azonnal az egész vonalon, (Naay zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) ennek f olvtán... (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor közbeszól. — Szabóky Jenő: Ne zavarjon mindig! — Propper Sándor: Maga kezdett zavarogni! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat újból figyelmeztetem: hosszú napokon keresztül itt igen erős ülése 1930 december 17-én, szerdán. 383 vita folyt erről a javaslatról. A miniszter úr most a lelszoiaiásokra válaszolni kivan. A. képviselő urak nemcsak hogy a házszabályok alapján nem állanak, hanem a méltányossággal és a lojalitással is teljesen ellenkezőleg lolyton zavarják a miniszter urat. (Várnai Dániel: Lojalitás ezzel a javaslattal szemben? — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Elsősorban takaréko&sági- rendszabályokkal léptem tehát a t. Ház elé és csak azért, mert ezen takarékossági rendszabályok előreláthatólag nem fognak olyan összeget eredményezni, amely összeg az egyensúly íenntartásánoz szükséges, kérek egy meglevő adó átmeneti felemelésére felhatalmazást. (Várnai Dániel: Nem talált más forrást, csak a koldustarisznyát? — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem Várnai képviselő urat, tessék csendben maradni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akik ezt a javaslatot kifogásolták, a takarékossággal szemben különböző érveket hoztak fel. Ezeket az érveket következőkben összegezem. Az állami kiadások csökkentésével korábban kellett volna előállani, illetőleg ilyen magas kiadásokat nem kellett volna soha előirányozni, mert szerintük előrelátható volt, hogy Magyarország nem fogja ezeket a kiadásokat elbírni. Ebben a témakörben mozgott nagyon sok támadás. Ennek kapcsán a. szónokok legnagyobb része velem szemben azt az előzékenységet volt szíves gyakorolni, hogy az én személyemet illetőleg bizonyos mentességet adott a régebbi évekre, (Lázár Miklós: Ügy van!) csak hivatali elődeimet támadta az akkori pénzügyi politikáért. (Lázár Miklós: Ügy van!) Bár köszönöm ezt az előzékenységet, de hiszem, hogy természetesnek méltóztatnak találni, hogy ezzel a sal vus conduetussal nem fogok élni, mert én ennek a kormánynak egyenjogú és teljes jogú tagja vagyok (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és osztozom ennek a kormánynak és ezt a kormányt támogató pártoknak teljes felelősségében. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Györki Imre: Majd a titkos választójog alapján létrejött parlamentben osztozzék a felelősségben! — Szabóky Jenő: Akkor rosszabb lesz, mint ma!) Ami magát ezt a kérdést illeti, azok, akik ezt a vádat felhozzák; bármennyire örülnének is annak, ha ennek a kormánynak, amelynek szerencsés vagyok tagja lenni, (Propper Sándor: Kétes^ szerencse!) nem volna ilyen hosszú élete és bármennyire is nehezményezik azt, hogy ez a kormány ma Európa legrégibb kormánya, (Györki Imre: Es legrosszabb! — Propper Sándor: A legtehetetlenebb és a legtelhetetlenebb! — Zaj.) mégis be kell látniok, hogy egy közel tízéves kormányzást még normális viszonyok között sem lehet gazdaságpolitikailag állandóan ugyanazon elvek és programmok szerint továbbvinni, hanem a közben változó viszonyokhoz kell alkalmazkodni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mennyivel inkább kell egy világháború után, amikor olyan rohamosan változnak a viszonyok nemcsak nálunk, hanem az egész világon, hogy lehetetlen követelni egy kormánytól, hogy a tíz év leforgása alatt a budget emelésének, vagy pedig mérséklésének mindig ugyanazt a mértékét tartsa be,^ mint kormányzati alapprogrammot. Ezt igazsággal követelni, azt hiszem, nem lehet. Ha körül méltóztatnak nézni Európában, hogy a győztes és vesztes államok különböző váltakozó kormányai ez alatt az idő alatt hány különböző kísérletet tettek és hány politikai irányt követtek ugyanezekben a kérdésekben, 53*