Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

380 Az országgyűlés képviselőházának A51. ülése 19S0 december 17-én, szerdán. tőkebefektetéseket eszközöljön, amelyek gyümölcsözők lesznek részben az állam, részben pedig a magánháztartás javára. A t. pénzügyminiszter úrhoz talán két esztendővel ezelőtt interpellációt voltam bátor intézni a Gyümölcsszeszforgalmi Rt. ügyében, a kisüstök kérdésével szorosan Összefüggően. A t. pénzügyminiszter úr utána ankétet ankét után tartva, megígérte az orvoslást. Én magam az interpellációra a választ nem sürgettem, mert gondoltam, jóra fognak fordulni az állapotok. Ma azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a Gyümölcsszeszforgalmi Rt. révén való akció egyenesen csődöt mondott. A t. pénzügyminiszter úr ezt vagy tudja és nem mondja meg itt a Ház nyilt színe előtt és netrn mondja meg Erdélyi Aladár t. képviselőtársamnak, aki ebben az ügyben már többször felszólalt és többször kérdést , intézett a t. pénzügyminiszter úrhoz, vagy pedig a t. pénzügyminiszter urat egyenesen félrevezették. Méltóztassanak megengedni, hogy éppen a takarékossági törvényjavaslat tártra fsánál rámutassak arra a siralmas eredményre, amelyet a Gyümöilcsszeszforgalmi Részvénytársaság működése közvetve az államkasszára is hátrányosan előidézett. A Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaság alapítása azzal függött össze, hogy ezentúl kistermelő, kisgazda kisüstön tovább nem főzhet pá-_ linkát, illetőleg e fölött nem rendelkezhetik sza-" badon, hanem jutalék kifizetésével kénytelen azt bejelenteni, beszolgáltatni egy központnak. Amikor ezt a központot megalapították, —mégpedig úgy, hogy negyedrészben a mezőgazdaság] szeszkarteíl vállalt benne érdekeltséget, negyedrészben a Fructus, negyedrészben a Földhitelintézet és negyedrészben még egy más alakulat — akkor 200.000 pengő adósságot vettek át egy régi részvénytársaságtól, amely nem kimondott altruisztikus alapon működött. így tehát megalakultak 200.000 pengő alaptőkével; a veszteség azután mindig jobban nőtt, úgyhogy most az én tudomásom szerint 700—800 ezer pengőt tesz ki a passzíva. A tárolt, cirka 10 000 abszolút hektoliterfok szeszmennyiség értékvesztesége természetesen napról-napra nő. Az alapszabályok szerint : az évvégi elszámolásnál mindazok a veszteségek, melyek az adminisztrációból vagy a rossz üzleti viszonyokból származnak, egyúttal a beszállított szeszmennyiséget terhelik és miután az alaptőke eleve nem volt meg szabadon, hanem túl volt terhelve más részvénytársaságtól átvett adóssággal, tehát nincs, ami a veszteséget fedezné. Előállott tehátaz a helyzet, hogy a Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaság — kérdezem a pénzügyminiszter urat: így van-e vagy nincs így? — vagy felszámolás alatt áll, vagy pedig a 700—800 ezer pengő veszteséget az állam kénytelen fizetni. 1930. augusztus 31-én lezárták az évet, megállapították a mérleget és az eredményszámlát. A mérlegben általános elnevezéssel szerepel a passzíva olyan adminisztrációs és alapítási költségekként, amelyeket bővebben nem indokolnak. A Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaság igazgatója eredetileg egy Tuchmann Lipót nevű jó úr volt, akinek adtak havonta 2400 pengő fizetést, aki azonban országos viszonylatban nagy^ áttekintéssel, a kivitel nagy perspektíváit nézve, — amelyekre a t. pénzügyminiszter úr annyiszor hivatkozott — nem tudott látni; ol^an szeszügynök volt, amilyent Budapesten lehet találni még többet: tizet, százat Mivel ő nem dolgozott sikeresen, megvált a Gyümölesszeszforgalmi Részvénytársaságtól. Most tehát a helyzet az, t. pénzügyminiszter úr, hogy vagy a kisüstökre, a vidéki beszállító szeszfőzdékre hárítják át ezt a csaknem egymillió pengőnyi veszteséget, vagy pedig az állam fizeti a differenciát. De kérdezem, hová lett a kiviteli A mezőgazdasági szeszkartell mintájára kopirozták le a Gyüniölesszeszforgalmi Készvénytársaság egész struktúráját. Ütt azonban csak 250—3U0 kedvezményes mezőgazdasági szeszgyár állítja elő az egész mennyiseget, míg itt 3UUU—4000 vagy még több kisemberről van szó, akiknél a kisüst — nem közkeletű frázis vagy tradíció ez — a mostani nehéz megélhetési körülmények között bázisa az anyagi előmenetelnek, amit tönkretettek. Kérdezem, t. pénzügyminiszter úr: ha a szeszfőzdék nem fognak űzetni és ha [bekövetkezik az, — mint a közmondás mondja: sem pénz, sem posztó — hogy sem pénz, sem pálinka: az állam fogja fizetni ezt a 700—800 ezer pengőt, amelyet fizetni kell? Mert a Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaság gyümöicsözőleg tovább fungálni nem tud. Ezt a részvénytársaságot — mint a t. pénzügyminiszter úr mondotta — azért alapították, mert a kivitelt egységesített típusú pálinkákkal elő akarták mozdítani. Az eredmény pedig az, hogy most egész vidékeken a törkölyt ki sem főzték pálinkának, mert felesleges, inkább pusztuljon és rothadjon el az. Ami pálinkát beszállítanak s gyümöicsszeszíőző részvénytársaságnak, az után természetesen levonják a százalékot a vidéki kis szeszfőzdék terhére, az adót le kell fizetni és a mezőgazdasági szesztermelésnél inferiórisabb helyzetbe juttatják a gyümölcspálinka termelőket. Kérdezem, hogy ez a takarékossági pénzügyi folyamat olyan akció-e, amelyért érdemes volt a t. pénzügyminiszter úrnak a kisüstösöknek és szeszfőző magánegyedeknek tevékenységét megakadályozni, akik elvégre az államnak tevőlegesen és végrehajthatóan is olyan adóalanyai voltak, akikre mindig lehetett számítani? Ezzel ellentétben mit látunk? (Zaj a jobboldalon.) Látom, hogy a t. pénzügyminiszter úr az egységespárt kisgazda frakciójának egyik vezetőjével, Meskó Zoltán képviselő úrral élénk tárgyalásokat folytat. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ez az én dolgom! — Meskó Zoltán: Éppen most beszéljük meg a szeszlozést, ha kíváncsi a képviselő úr.) Aküor azt hiszem, teljesen egyetértenek velem, hogy az a Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaság csődöt mondott, az tovább nem tartható fenn,' be kell szüntetni, mégha a miniszteri főigazgató ad is más tanácsot a miniszter úrnak. Hivatkozom ebben a tekintetben a túloldalon ülő igen sok képviselőtársamra is. De azt is látjuk, hogy bezzeg, amikor a kartellekről van szó, akkor, noha a kormány jelzi, hogy fog majd hozni törvényjavaslatokat, rendszabályokat, de azért erélytelen és gyenge velük szemben. Ott van pl. a cukorkartell, amely pár embernek és pár családnak bizományában van. Ott van a szénkartell. Tudjuk, hogy 90 fillér a szén termelési és fuvarozási ára, mégis az államvasutaknak a múltban megkötött szerződése alapján 2 pengő tíz fillérért szállították a szénnek métermázsáját. Ki kapta ezt a nagy hasznot, ezt a túlnagy, indokolatlan és jogosulatlan hasznot? Hiszen van ma kályhaajtókartell is, és kartell nélkül, hogy úgy mondjam, csak a levegőt lehet szívnunk és a vizet lehet innunk, addig amíg ezeket is bizonyos kartel 1szerű rendszabályok alá nem vonják. (Zaj.)