Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Àz országgyűlés képviselőházának 451. ülése 1930 december 17-én, szerdán, 377 hogy a miniszter urakat, szinte ad audiendum verbum fogják citálni ezentúl, hogy mit cselekedtek a hozzájuk érkezett konkrét panaszok elintézésénél. Azt mondották, hogy nem elégszenek meg ezentúl ígéretekkel, mert hiszen a Gaal Gaston—Sziji Bálint-féle alakulás kívülről nyomja őket és döngeti az ajtót, hanem esetről-esetre kívánják és követelik a minisster uraktól, hogy számoljanak be és referáljanak, hogy mit tettek egyes konkrét panaszok elintézésénél. (Mozgás jobbfelöl.) T. Képviselőház! Hogyha ez így van, meg kell állapítanom, hogy a kisgazdapártnak a ténylegesen kisgazdákhoz tartozó tagjai már nem hisznek a kormánynak, ők sem bíznak benne, legfeljebb kötve hisznek neki, elítélik eddigi túlköltekezéseit, mert más konzekvenciát le nem vonhatok a tényekből. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Kun Béla: Ez mind hozzátartozik a takarékossági törvényjavaslathoz. Elnök: Nem vettem észre. Kun Béla: Tisztelettel meghajlom az elnök úr figyelmeztetése előtt, de hozá kell tennem: azt, hogy hozzátartozik-e a tárgyhoz v>agy nem, bocsássuk az ország ítélőszéke elé. Ha mindezt, amit a túloldali t. képviselőtársaim, Klein Antal, Erdélyi Aladár és a többi képviselőtársaim a kormány pénzügyi politikájáról hónapok óta hangoztatnak és írnak az újságokban, és amit erről az oldalról — mondjuk — támogatunk, mert hiszen visszhangot mi «adunk rá. vagy pedig ők adnak visszhangot a mi ellenzéki kifogásainkra, ha mindezt az ország ítélőszéke elé bocsátanánk, nem is titkos választassal, hauem csak úgy, mint Pacsán és Regőcén volt. féligmeddig tiszta, nyiltszavazásos választási eljárással, az ítélet akkor sem lehetne más, mint hogy az ország közvéleménye, a választó polgárság ítélete pálcát törne a mai politikai rendszer felett. (Úgy van! bálfelöl.) T. Képviselőház! Éppen ezért az elmondottak alapján nem helyezkedhetem azoknak álláspontjára, akik a takarékossági törvényjavaslatot elfogadják. A kormánnyal szemben kifogásaik vannak, ellenérveket sorakoztatnak fel a törvényjavaslatnak és a bizottsági indokolásnak tételeivel szemben, mégis úgy mondják, hogy mivel a javulásnak bizonyos szándékát mutatja ez a törvényjavaslat, azt elfogadják. Nem helyezkedhetem erre az álláspontra, mert hiszen előttem van ,a szomorú, sőt temetői sorsba jutott magyar mezőgazdaságnak, kisiparnak, kereskedelemnek és munkásságnak a helyzete. Ha ezt nézem, akkor úgy kell látnom, hogy a kormányziati rendszernek baklövésein kívül ennek a mostani szomorú helyzetnek a bekövetkezését előmozdította és eredményezte az, hogy a kartellekkel szemben sem folytatták azt az ellentálló, azt a határozott és — ha kell — elsöpréssel is fenyegető politikát, amelyet pedig folytatniuk kellett «volna, amire oly sok beszédükben a pódiumon t. egységespárti képviselőtársaim is fogadalmat tettek. Én úgy látom ma is, hogy a kartellek úgy uralkodnak ennek az országnak közgazdasági életében, amint egy-egy kakas uralkodik a maga szemétdombján. Én tehát nem adhatok menlevelet a kormánynak e takarékossági javaslat beterjesztése révén. Nekeam vizsgálnom kell azokat a cselekedeteket, amelyeket tett s amelyeket elmulasztott tíz esztendő alatt. Nekem a végválságban szenvedő mezőgazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek és munkásságnak érdekeit közös nevezőre kell hoznom, annak a megítélésénél, hogy vájjon a mostani kormányrendszerrel szemben, egy látszólag jó, de voltaképpen toldozást-foltozást képező törvényjavaslat által megadhatom-e a viszonylagos bizalmat is. Ezt nem tehetem. Hiszen az Omge.-nek, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a közgyűlése éppen tegnapelőtt mondotta ki, hogy azok az intézkedések is, amelyek a kormányhatalom részéről ai mezőgazdaság javára szolgálhattak volna, elkésve jöttek, hogy úgy mondjam, eső után köpönyeg voltak. A boletta bevezetése is és az a nagy harc is, amely itt a nyáron lefolyt, hogy tudniillik legyen-e boletta, vagy pedig legyen-e termelési segély a bevetett holdak mennyisége szerint a gazdáknak juttatandó segély, igen vagy nem, ez is olyan circulus vitiosus-ban mozgó, kapkodó és a mezőgazdaságot segíteni akaró, de gyökeresen segíteni nem merő irányzatot és csetepatét tüntetett fel, amelyből nem- vonhatom le azt a következtetést, hogy a kormányzati rendszer előre eltervelt, fixírozott álláspont szerint, bizonyos irányban haladva tudta volna vagy akarta volna a mezőgazdaság 'megsegítését, az export kellő biztosítását. Ezt maga az Omge. is megállapítja. S amikor éppen a Faluszövetség, amely sok tekintetben a kormányhoz igen közelálló szerv, már csak azért is, mert vezetője az általam igen tisztelt Schandl.Károly képviselőtársunk, szintén megállapította azt, hogy a magyar mezőgazdaság rovására nagyon sok intézkedést nem tettek meg, amit pedig meg kellett volna tenni és nagyon sok olyat cselekedtek, amit nem kellett volna; amikor azt látom, hogy a Darányi Ignác elnöklete mellett régen nagy -színvonal mellett és a nemzet különböző mezőgazdasági rétegeibe belenyúlóan, üdvösen működött Magyar Gazdaszövetség ma holtvágányra jutott működésében, noha a földmívelésügyi miniszter úr az elnök jelenleg, is nem tették mássá ezt a Magyar Gazdaszövetséget, mint statisztává a kormánynak általunk jogosan hibáztatható mezőgazdasági és agrárpolitikája mellé; amikor ezt látjuk és — más oldalról tekintve — azt is, hogy a kereskedelmi és iparkamarák egyre-másra tiltakoznak a kormányzati politika tervbevett takarékossági javaslata ellen; amikor ,a külpolitikának nagy célkitűzései mellett — elismerem, noha nem tudom, mi lesz a vége és az eredménye, ezt hozzá kell tennem — azt látom, hogy benn lassú sorvadás és rohamos tönkrejutás a sora a magángazdaság alanyainak, akár a mezőgazdaság, akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a munkás sorsát tekintem: amikor azt látom, hogy siralomvölgye ez az ország, ahol a hatalom tetőfokán álló kormányzatot üdvözlik — morituri te salutant — azok, akik a siralomvölgyében mind mélyebbre és mélyebbre süllyednek és végveszedelemben vergődnek: akkor erre válaszként nem adhatok mást, mint azt, hogy ettől a kormányzati politikától, még ha egyébként nem is lennék ellenzéki gondolkozású, meg kell tagadnom a bizalmat, a benyújtott törvényjavaslat révén is. < A válasz erre a t. túloldalról az, hogv amit mondok és amit mondunk, mind csak hangulatkeltés, mind csak, hogy úgy mondjam — ezt is hangoztatják — demagógia* hogy mi az elégedetlenségnek a tűzhányóján járva, veszélyes játékot űzünk azzal, ami alulról éget, ami alulról parázslik és tűzvésszel fenyeget. Dejcérdezem, ki űz veszélyesebb játékot ezzel a tűzzel: az-e, aki a komoly és fenyígető veszedelemre idejekorán felhívja a figyelmet és a tüzet, amely alulról sistereg, mint jó tűzoltó, idejében elfojtani akarja, vagy pedig az, aki nem látva azt, ami a szeme előtt van, aki beduffva