Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

3*78 Az országgyűlés képviselőházának £51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. a fülét azelőtt, amit hallania kellene, a hatalom vitustáncát járja még akkor is, amikor megértéssel, testvériséggel, emberszeretettel és szociális gondolkodással kellene közeledni azokhoz éppen karácsony és újév [megelőző hetében, akiket egy tízéves kormányzati rendszer eddigi működése alatt semmibe sem vett, akiknek jogain keresztülgázolt és akiknek szociális érdekeivél nem törődött. (Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) Amiket elmondottam, azoknak élénk bizonyítékát és megerősítését szolgáltatj beszéd, amelyet a túloldali padokról éppen Meskó Zoltán t. képviselőtársam itt mindnyájunk fülehallatára és megélj enzése meilett tegnapelőtt elmondott, s azok a cikkek, amelyeket a mai pénzügyi politikával szemben Váry Albert t. képviselőtársam, aki pedig a főügyészség vezetője volt a kommunistaügyek tárgyalása idején, szintén szárnyra bocsátott. Sőt Ernszt Sándor igen t. népjóléti miniszter úr — akinek én mennél hamarabb újra viruló jóegészséget kívánok s akinek erős kezétől várom azt, hogy azokra a panamaszerű vádakra, amelyeket Fábián Béla t. képviselőtársam előbb itt a Háziban hangoztatott a nyilvánosság és az ország közvéleménye előtt szigorú és pártatlan vizsgálattal meg fogja adni a kellő feleletet, hogy vájjon a rokkantak kárán és bőrén és anyagi megsanyargattatásán szereztek-e maguknak anyagi előnyt, hasznot és tollasodást jogtalanul azok, akik erre nem voltak utalva és nem voltak jogosítva. — Ernszt Sándor t. képviselőtársunk, mielőtt népjóléti miniszter lett, itt egy olyan ellenzéki beszédet mondott pár hónappal ezelőtt a kormány pénzügyi, népjóléti és közgazdasági politikájáról, amelyet ma sem tagadhat meg, mert hiszen megvan örökítve a naplóban. En ismerem őt, ismerem az ő egész lelki berendezését, ismerem őt testestül-lelkestül, tudom hogy kicsoda, ö vérbeli ellenzéki férfiú és éppen azért csodálom, hogyan foglalhat helyet a mostani kormányzati rendszer politikusai között, mindazon egyéni tisztelet dacára, amely ezen rendszer bársonyszékes minisztereinek egyébként kijár, mert ez a tekintélytisztelettel összefér, azt senki sem akarja rombolni s nem is rombolhatja ebben az országban. A t. népjóléti miniszter úr betegségéből felépülve, válaszútra fog jönni: vagy támogatni fogja pártjával együtt tovább azt a kormányzati rendszert, amelyről bebizonyosodott, hogy rothadt és romlott, vagy pedig nem. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. Kun Béla: Tisztelettel meghajlom az elnök úr rendreutasítása előtt, de ha igazak azok a vádak^csak részben is, nem lOCU-ig, amelyeket Fábián Béla t. képviselőtársam elmondott, akkor a legenyhébb kifejezés az, hogy maga a kormányzati rendszer romlott, mert egy pillanatig sem lenne szabad tűrni ezeket a visszaéléseket s azokat, akik ezekben részesek vagy bűnösök, el kellene csapni elejétől végig, rögtön, 24 óra alatt. (F. Szabó Géza: Követeljük, hogy csapják el őket, ha ezek a vádak igazak! — Zaj. — Felkiáltás: Ha egy béres lop, azt el lehet

r csapni!) Ha egy béres lop, akkor az illető magángazdaságban intézkedő jogalany cselekszik a béressel szemben, amint akarja; de ha egy ország köztisztviselői, közfunkcionáriusai közül többen, — amint itt a vádak hangoztatták é— intézményesen gyakorolják a mindnyájunk megbecsülésére, mindnyájunk szeretetére és anyagi segítségére joggal igényt tartó rokkantak megrövidítését, ezt még sem lehet a béresekkel egy kategóriába vonni. (Zaj jobbfelől) Ezek után kérdem: mi ez a törvényjavaslat, amely előttünk van? Valóban olyan-e, amely a közgazdasági életet szanálni tudja, vagy pedig csak egy hulladék az Ígéretek dúsan terített asztaláról, amelyekben olyan sokszor volt már részünk a mai rendszer tízéves kormányzata idején? Fekete leves mindenesetre — tartozom kijelenteni — a tisztviselők, a köz- és magánalkalmazottak részére, mert ezekkel szemben kereseti adóemelést ír elő. Aki bírja, marja, ez régi közmondás. A kormányzati rendszer bírja, tehát marja a köz- és magántisztviselőket, a kisexisztenciák egész kategóriáit. Hogy azok miképpen marhatnak vissza olyan kerületekben, ahol nincs titkos szavazás, erről beszélni sem kell, a hatalom szavával mindenkor elnémíthatják őket! Kötéltáncos művelet ez az úgynevezett takarékossági törvényjavaslat. Adót emelni, kiadásokat apasztani, beruházásokat a jövőben meg nem tenni, vagy létszámapasztást véghezvinni a postai és vasúti alkalmazottak sorában, földön sem járni biztos lábbal, levegőbe sem emelkedhetni szárnyalással, hogy^ állandóan ott maradhassanak a mai kormányrendszer exponensei: ez nem jelent mást, mint, ahogy említem, egy kötéltáncos műveletet. A hét bő esztendőnek tagadhatatlanul éveken át dús kincstárnoka volt a mai kormányzati rendszer. Jött azonban a szomorú esztendők sorozata, bekövetkezett a hét szűk esztendő, s a hét szűk esztendőnek, — hogy úgy mondjam — megfogyatkozott^ magtára, élestára felett rendelkező számadó lett a mai kormányrendszer. Hová lett a jólét, a plusz, az aktíva? Ha erre felelnie kell, azt mondja, hogy nem tudja; ő nem engedett lopni, nem engedett sikkasztani, nem engedett csalni. Ám jó, higyjük el, hogy így van, hiszen a hit olyan sok mindent elfelejtet, elfedez ebben a gyarló földi életben, de akkor kérdezem: hová lett a tevőleges magángazdasági vagyonok egész sokasága, hová lett a nemzeti vagyon, hová lett a magángazdaságok tartaléktőkéje, hová lett a sok kincstári felesleg, amelyben^ a tisztelt pénzügyminiszter úr elődjei duskálkodtak, és hová lett a jobb jövő ékes szép reménysége? Bőkezűen bánt ez a kormányrendszer tíz esztendőn át minidiezekkel a javakkal, de annál szűkmarkúbb módom, túlfösvényen bánt el a mostani kormányrendszer azzal a régi Nagyatádi Szabó István-féle programmal, amelynek alaptételeire és végrehajtására túloldali t. képviselőtársaim annakidején a pódiumon és egy-egy beszédjükben itt a Képviselőházban hitet tettek és felesküdtek. Hiszen, ha ezeknek a programmpontoknak sokaságát, amelyeket annakidején Nagyatádi Szabó István lefektetett, igyekeztek volna kellőleg gyümölcsözMőleg végrehajtani a múló évek során, akkor nem juthattunk volna abba a siralmas helyzetbe, amelyben jelenleg vagyunk. Én csak két példát hozok fel, amely szorosan összefügg a kisemberek védelmezésével, amire tegnap hivatkozott az egységes párt kisgazda-értekezletén Jánossy t. képviselőtársam, amely a régi Nagyatádi-féle elgondolásnak alap-, vezérlő gondolata. Két példát hrzok fel arra, hogy miként bánnak a kisemberek érdekeivel és védelmével a kormányzati rendszer részéről. Ez a takaékossági javaslathoz tartozó két példa a következő. Az egyik a kormány által kezdeményezett olcsó csizma- és cipőakció ügyére vonatkozik, amellyel kapcsolatban, ha nem is olyan felhá-