Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
370 Az országgyűlés képviselőházának £51. ülése 1930 december 17-én, szerdán. amerikai férfiú mit mond erről a kérdésről. Ford nem abban látja az ország: és a termelés üdvét, hogy mély szintre tolna le a dolgozók életszínvonalát, hanem megfordítva, azt mondja: helyre kell állítani a fogyasztóképességet, s eleven, lüktető életet kell belevinni a gazdasági életbe, ami csak úgy lehetséges, ha a dolfrozókrnak megfelelő bért adnak, olyant, amelyből meg tudják vásárolni azt az árut, amelyet termeltek, vagyis, hogy >a dolgozók necsak termelők, hanem egyben fogyasztók is legyenek. Ugyanezt mondia Sir Alfréd Mond Angliára vonatkozóIáé. Sehol ilyen gyalázatos, silány, hitvány bérek nincsenek, mint Magyarországon. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget): A képviselő urat rendreutasítom s figyelmeztetem, hogyha folytonosan sértő kifejezéseket használ, kénytelen leszek ia. képviselő úrtól a szót megvonni. (Eri Márton: Nagyon helyes, mert már tűrhetetlen! — Zaj a szélsőhaloldalon.) A képviselő úr kijelentései a parlamenti illembe ütköztek, ezt. azt hiszem, a képviselő urak sem vitaiiák. (Györki Imre: Illem tan ár! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Kérem, Györki képviselő ur. tartózkodjék attól, hogy az elnököt bírálna s különösen tartózkodjék attól, hogy az elnökkel szemben olyan hírálatot gyakoroljon, amelyhez a kénviselő^úrnak semmiféle jósra nines. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Propper Sándor: Legyen szabad ezzel szemben a sok péld.q közül e°ak egyre rámutatnom. AT; angol királyi trónbeszédben azt mondja az angol király, hogy mélységein fájlalja az udvar és a kormány a. munkanélküliségnpk azt a szörnyűséges problémáját, amely Angliát megfekszi. Az angol törvénvhozás igyekpzni fofr a mvmkané^üliség problémáját megöld,q.ni. (Eri Márton: De nem tudja!) Addig azonban, amíg ez sikerül- az angol kormány nagyobb öss^eg-eket fog kérni a törvényhozástól a mnnkané 11 ™li«ég okozta nyomorúság enyhítésére. (Eri Már+nn: Azok megtehetik!) Méltóztassék megnézni a kettő között a differenciát! Az egyik részen segíteni akarnak a munkanélkülieken, és ezzel az egész gazdasági életpn. mert a kettő egyenesen összefügg, a kettő egymástól nem fügtet 1 en; nálunk pedig pont az ellenkező irányba lendül az inga, nálunk a dolgozóktól el akarják venni még azt az utolsó falat kenyeret is, amely még a birtokukban r van. (Eri Márton: Ezt maga se hiszi a képviselő úr!) • Elnök : Eri Márton képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és ne tessék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Propper Sándor: T. Ház! Kontár forráskutatók voltak azok, akik ezt a forrást kikeresték, és én # azt hiszem, hogy ennek megjön a maga böjtje. A túloldalnak volna tulajdonképpen kötelessége vétót emelni az ilyen kísérletezések ellen, országos szempontból és a dolgozók^ szempontjából. De különösen a kormányt támogató keresztény pártnak volna kötelessége szembeszállni ezzel a javaslattal, mert annyit szédelegtek már népies kijelentésekkel... (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. A képviselő úr a parlament egyik pártját sértő kifejezésekkel illette. Ez beleütközik a házszabályok 193. §-ába. Propper Sándor: En egyenesen felhívom innen a keresztény szociális gazdasági pártot, amely a kisemberek képviselőjének tartja magát, hogy szálljon^ szembe ezzel a javaslattal, mert itt a keresztény tömegeket is meg akarják vámolni olyanból, ami nincsen, olyan adóalapból, ami nem létezik. Tessék most végre gyakorlati formát mutatni azokból a népies mondásokból, amelyeket tőlük hallottunk. Itt szó van nemcsak a munkásokról, nemcsak a tisztviselőkről és alkalmazottakról, hanem a ranglétrán legalacsonyabban álló köztisztviselőkről is. Ezektől el akarnak vonni olyan garasokat, amelyek az ő élettartásukban^ hiányt fognak jelenteni. De felhívom az ország gazdagjait, felhívom a sokezer holdak birtokosait, ne fogadják el a koldusoktól elvont ezt az alaj mizsnát nemzeti ajándék gyanánt, nem méltó hozzájuk, nem méltó a 10000 és 100000 holdakhoz, hogy bolettát és termelési prémiumot fogadjanak el abból a pénzből, amelyet munkásoktól, kis^ magánalkalmazottaktól, számtisztektől és számellenőröktől préseltek ki. Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem ... Propper Sándor: T. Képviselőház!... Elnök: Tessék meghallgatni az elnököt. Kényteleoi vagyok a képviselő urat újból ' figyelmeztetni, hogy a képviselő úr kijelentései alkalmasak arra, hogy az osztályok elleni gyűlöletet felébresszék. Ez beleütközik a házszabályokba, tehát újra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ilyen kijelentésektől tartózkodjék. Propper Sándor: Azt hiszem, nem lesz szükség több elnöki közbelépésre, mert beszédemet befejezem. (Erdélyi Aladár: Csak ezért?) Csak ezért, mert tessék elhinni, hogyha szívem és érzésem szerint akannék itt beszélni, akkor talán már nem beszélnék, mert akkor megvonnák tőlem a szót, mert erről a javaslatról másként beszélni nem lehet, érző, látó ember erről a példátlan, vakmerő javaslatról máskép nem beszélhet. Azt mondom még, ne feszí+s^k túl a húrt, igen t. miniszter úr, mert felvetődhetik az a kérdés, hogy a dolgozó, nép meddig tűri életérdekeivel való ezt a játékot. Vagy ha nem lesz, aki megkérdezze tőlük, maguk fogják felvetni a kérdést. Ne várjuk ezt be, hanem (hagyjuk el ezt a veszedelmes zónát. És csatlakozom KHhly Anna képviselőtársunk különvéleményéhez, azt teszem magamévá, mint egyedül célszerű és okos megoldást. A javaslatot pedig nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Timeo Danaos et dona ferentes. Isten mentsen minket a jelerlegi rendszernél egy takarékossági javaslattól. (Jánossy Gábor: Nem jól fordította le magyarra! Nem tud latinul!) Magyarországon így kell lefordítani. (Propper Sándor: A sürögök sem hozhattak volna ide rosszabb javaslatot!) Elnök: Csendet kérek. Propper képviselő úr már eleget beszelt. Fábián Béla: Ez a rendszer az utolsó tíz esztendő alatt, különösen pedig az elmúlt öt esztendő alatt, amikor az ország gazdasági helyzete már az állandó romlás tüneteit mutatta és amikor már a végrehajtók nem nagy eredményekkel jártak el az adófizetőknél, több alkalommal jött ide adó- és kulcscsökkentéseikkel. Az ország inépe minden alkalommal azt tapasztalta, hogy valahányszor a kormány leszállítja az adót. mindig több adót szedett. Hogy közhellyel éljek, a forgalmi adónál, amikor a kulcsot 3%-ról 2%-ra szállították le. az eredmény az lett, hogy 2%-nál többet kellett fizetni, mint 3%-nál- Akkor, amikor az 1926-os választás előtt benyújtották az adócsökkentési
