Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
Az országgyűlés képviselőházának 4-51. törvényjavaslatot, az eredmény, az lett, hogy 300 millióval több adót kellett fizetni, most pedig, hoigy a miniszter xír kormányzatáról beszéljek, amikor ki méltóztatott jelenteni, hogy a költségvetést 15%-kai le mélfcózt;irik szállítani, ennek eredménye végül az lett, hogy csak 3%-kal méltóztatott leszállítani. De viszont a másik oldalon az lett az eredmény, hogy az adózó polgárság, amelynek azt igérte a kormány, hogy 3%-kal kevesebbet fog fizetni, végeredményben 10%-kal többet fizet, mint amennyit azelőtt fizetett, mert hiszen t a kávénak, teának, cigarettának az árát fel méltóztattak emelni az állami hozzájárulásokkal, az államvasúti tarifát fel méltóztattak emelni, úgyszintén a postát, távirdát, telefont és jelenleg ebben a takarékossági törvényjavaslatban a kereseti adót méltóztatnak felemelni. Itt közbevetőleg még, hogy igazoljam azt a tételemet, hogy a publikumnak mennyire szörnyen van oka félni attól a takarékosságtól, amelyet a kormány behoz, kérdezzék meg az Iparosokat, hogyan átkozzák azt az állítólagos díjleszállítást, amely a Társadalombiztosítónál történt: azóta többet kell fizetni, mióta a díjleszállítás a Társadalombiztosítónál megtörtént, mint amennyit azelőtt kellett fizetni. Állandóan azt halljuk a Házban is, hogy az adókat le fogják szállítani, új adókat nem fognak behozni és erre tényleg az történik, hogy újabb adókat nem hoznak be, csak a régieket emelik fel és az történik, hogy olyan közvetett adókat (hoznak he, mint Például a kávé és a tea vámjának, az állam vasúti tarifának felemelése és így más úton szedik ki, nem adóban, a polgárság zsebéből iaa utolsó garasokat Nem akarok most arról beszélni, hogy az adót az országban milyen rettenetes módon hajtják be, hogy itt az történik, hogy olyan embereknél is, akik ellen még nincs adóügyben végrehajtás vezetve, az állateladásból származó bevételeket törvényellenesen elveszik tattól, akinek az állatot eladták, egészen egyszerűen a vételárat tiltják le a vidéken. Nem akarok ma arról beszélni, hogy a vetőmagot viszik el; arról sem, hogy a tehenet, a lovat viszik el. Ma — megvallom egészen őszintén — itt azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy egy minisztérium képét tárjam a takarékostsággal kapcsolatosan a Képviselőház elé. Meg akarom mutatni, hogy egy minisztériumban — nem fogom titkolni, hogy melyik minisztériumban: a népjóléti minisztériumban — milyen gazdálkodás folyik, hofv a népjóléti minisztériumban milyen úton-módon kezelik a pénzeket. (Mozgás.) Ezt meg akarom mondani annál inkább, mert ma már ezek a (kérdések, ha itt a Képviselőházban szóba nem is kerültek, igenis állandó beszéd tárgyát képezik a városban, állandó beszéd tárgyát képezik azok a fegyelmi vizsgálatok, amelyek bizonyos pénzeltünésekkel kapcsolatosan a népjóléti minisztériumban lefolytathattak. Sőt tudomásom van arról, hogy a népjóléti minisztérium botránya odáig érett, hogy az ország egyik előkelő kaszinója egyik kaszinótaggal kapcsolatban kénytelen volt már a népjóléti minisztériumban eltűnt pénzek ügyével foglalkozni. En azért vettem elő a népjóléti minisztérium ügyét a takarékossággal kapcsolatosan, mert a népjóléti minisztérium ügyén keresztül akarom megmutatni a Képviselőháznak a takarékossági javaslattal kapcsolatosan, hogyan gazdálkodnak ebben az országban, hogyan tűnnek el pénzek egyes tisztviselőknek,.. (Halljuk! Halljuk!) Elnök; A kép viselő urat figyelmeztetnem ülése 1980 december 17-én, szerdán. 371 kell arra, hogy általánosságban ilyen kijelentéseket ne tegyen. Fábián Béla: Neveket fogok mondani. Fel fogom olvasni a neveket. (Barabás Samu: Halljuk a konkrét adatokat!) Konkrét adatokat fogok felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) En a fegyelmi vizsgálatok adatait fogom a Képviselőház elé tárni. Mondottam^ már, miért választottam ki a népjóléti minisztériumot, bár tehettem volna azt is, hogy például jelenleg bizonyos állami vállalatok, nevezetesen az Opera és a Nemzeti Színház ügyében kiküldött vizsgálóbiztos úrnak az ügyeit hoztam volna ide a Ház elé a takarékossággal kapcsolatosan, hogy megmutassam, hogy ez az úr, akinek olyan fontos a kis ballerináknak és a kis patkányoknak a fizetését redukálni, mennyire nem hajlandó a takarékosságra akkor, amikor saját maga vesz fel dugsegélyeket. (Szűcs István közbeszól. — Malasits Géza: Magyar szokás.) Elnök: Malasits képviselő urat rendreutasítom. Fábián Béla: En csak azt tudom Szűcs képviselő úrnak »mondani, méltóztassék a kultuszminisztériumot megkérdezni, igazam van-e és akkor méltóztatik ott választ kapni a képviselő úrnak. Sokkal jobb' összeköttetései vannak ott, mint nekem és meg fogja tudni, menynyire igazam van és mekkora az a dugsegély, amelyet ez az úr, a-kit az Operates a Nemzeti Színház ügyeinek felülvizsgálására küldöttek ki, felvesz és hogy ott mennyire nem takarékoskodik. Előre ki kell jelentenem, amikor a népjóléti minisztérium ügyeit konkrét adatokkal és aktaszámokkal kapcsolatosan ide fogom tárni a Képviselőház elé, hogy én itt nemcsak hogy nem akarom megbántani senkinek általam is tisztelt emlékét, hanem igenis meg akarom akadályozni azt, hogy Vass Józsefnek nemes papi palástjába takarózzanak bele olyanok, akik most mindazért, ami történt, a felelősséget nem akarják vállalni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a népjóléti minisztérium ügyeit a takarékosság szempontjából tárgyalom, két kérdésre kell irámutatnom. Az én meggyőződésem szerint ahhoz, hogy ebben az országban végre takarékosság legyen, szükség van egy olyan tisztviselői karra, amely nemcsak a maga pénzét, hanem az állam pénzét is a fogához veri, amely el «odorban szakértelemmel intézi az ügyeket,... (Erdélyi Aladár: Inkább ne verje, inkább csak hagyjon békét neki.) El nők: O endet kérek! Fábián Béla: ...a imásik oldalon pedig vigyáz arra, hocy az állam pénze és a s ai át érdekei között különbséget tudjon tenni. (Jánossy Gábor: Ezt cselekszi a magyar köztisztviselő. — Malasits Géza: Mindegyik 1 ?) Kérem, várion e^y kicsit a t. képviselő úr. (Peídl Gyúl«: Fogadatlan prókátor! — Zaj. — Hallmk! HnJImk!) Hetek óta be van írva egy interpellációm az interpellációs könyvbe, amelv a néníóléti miniszter úrhoz szól. (Jánossy Gábor: Beteg!) En ezt az interpellációt nem mondottam el, tekintettel arra, hogy a népjóléti miniszter úr beteg és a mai napon sem azokról a kérdésekről akarok beszélni, csak meg kell jegyeznem azt, hogy én hetekkel e/plőtt egy interpellációt jegyeztem be az intemellációs könyvbe, amelyben az iránt érdeklődöm a nénjóléti miniszter úrnál, hogy milyen célra fordíttatott az a 4800 nenffő, amelyet évek óta a népjóléti minisztérium Rinka Ferenc főpolgármester úr kezeihez havonként. álHtóiag a bulvnwti nyomor enyhítésére, kiutalt. Szeretném látni azoknak a névsorát, akik ezt kanták. (Zaj.) Majd én aztán elmondom, hogy kik kaptak ezekből