Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-439
16 Az országgyűlés képviselőházának U országon naiv, spekuláns politikusok szeretnék odaállítani. Ezt kijelentem, annak ellenére, hogy egyáltalában nem vagyok híve az orosz gazdálkodási rendszernek. (Fábián Béla: Tönkrement bele az egész orosz nép és az orosz munkásság is! — Propper Sándor: Amilyen jó dolguk volt azoknak a cárizmus alatt ! —Fábián Béla: Még mindig jobb volt, mint a bolsevizmus alatt, pedig akkor is terror volt és a néppel rosszul bántak! — Várnai Dániel: Ki beszél itt Oroszországról!) r \ Mélyen t. Ház! Ha szédületes nyomorúságról, kétségbeesésről és lerongyol ódásról beszélünk, akkor nem kell Oroszországba mennünk, nézzünk csak körül Magyarországon; itt nincs szovjetgazdálkodás, itt individualista, kapitalisztikus rendszer van, itt a magángazdálkodás virul és boldogul. Sehol nem lehet Európában a kapitalistáknak korlát nélkül úgy kizsákmányolni a népet, mint Magyarországon. Azt kellene hinnem, ha igaz volna a kapitalizmus védőinek az az álláspontja, hogy a magángazdálkodás előnyösebb, mint az állami gazdálkodás, hogy akkor Magyarország, iha nem is tejjelmézzel folyó Kánaán, de mégis valahogyan a jólét országa, mert itt a magángazdálkodást semmi sem akadályozza, a kapitalizmus kizsákmányolja a fogyasztót csak úgy, mint a munkást. Itt semmiféle törvény nincs, amely megakadályozná az építőmestert például abban, hogy olyan állást csináljon, amilyen csak neki tetszik, hogy az aztán iharom nap múlva öszszeomoljon és összetörje a munkások csontját. Korlátlan a kapitalista kizsákmányolás lehetősége Magyarországon, korlátlan kapitalista vállalkozások lehetségesek Magyarországon. Itt nincs szovjet, itt az állami gazdálkodás is csak nagyon gyéren merészkedik a kapitalizmussal szembeszállni. Miért van tehát itt nyomort Ami az orosz cárizmus alatt nyomor volt, ami az orosz szovjet alatt nyomor, annak megcsúfolása az, ami nálunk Magyarországon látható, csak ki kell menni 15 kilométerre Budapestről. (Propper Sándor: Nem is kell kimenni, itt a város tövében vannak földbe vájt lyukak!) Nem lehet abból az elméleti elgondolásból kiindulva, hogy a kapitalista gazdálkodás jobb, mint a közületi gazdálkodás, mindent egy fazékba beleverni és azt mondani, hogy mind a kettő egyforma. Azok a kritikák, amelyek a közületi gazdálkodás ellen elhangzanak, nem a közületi gazdálkodást kompromittálják, hanem azt a szellemet, amely ezekbe a közületi gazdálkodásokba bevonult. A Beszkárt nem azért rossz, mert a főváros részvénytársasága, hanem azért rossz, mert a fővárosi városháza krisztusi, bocsánat, keresztényi szelleme terjedt el a Beszkárt-on és ez az antiszociális, gyűlölködő, antidemokratikus szellem az oka annak, hogy a Beszkárt olyan, amilyen. Ez az oka annak is, hogy az Elektromos Művek nem adhatják olcsóbban az áramot és ez a szellem az oka annak, hogy a gázgyár is drága pénzért silány, gyenge kalóriájú gázt szolgáltat. Nem a közületi gazdálkodás, hanem az a szellem, amely a közületi gazdálkodás urait eltölti, az oka annak, ihogy olyan amilyen. Mondom tehát, engem nem • lehet meggyőzni arról, hogy az elektromos áramgazdálkodás, mint állami feladat rossz volna a magyar népre. Ezzel szemben hány vállalkozó van valami üdvözítő, valami nagyon jó érzéssel a magyar nép iránt! Tisztában vagyok teljesen azzal, <hogy a magángazdálkodás talán még az állami gazdálkodásnál is jobban meg fogja nyúzni a magyar né9. ülése 1930 november È5-én, kedden. pet és bizonyos, hogyha rászorítjuk a gazdasági életet arra az alapelvre, hogy a magánvállalkozás termeljen, akkor ez a kapitalizmus elsősorban és kizárólag a maga profitját fogja nézni és semmiféle kormány nem lesz erős arra, hogy ezt a profitéhes kapitalizmust rászorítsa akár a mezőgazdasági lakosság, akár a tanyavilág, akár a városi lakosság részére való olcsó áramszolgáltatásra. En tehát azt mondom: félek attól, hogyha ebből a törvénytervezetből törvény lesz, akkor 3—4 szénbányavállalat fog diktálni, mert a külföldi kapitalistáknak egy kissé sovány falat Magyarország. Addig, ameddig a kereseti viszonyok meg nem javulnak és ameddig a közönség nagyobb keresetével nem tudja kielégíteni a világosságszomjat, hogy úgy fejezzem ki magam, a közönség gyenge kereseténél fogva nem használhat több elektromos energiát, mint amennyit használt eddig. A külföldi vállalkozás számára igen sovány falat lesz Magyarország, úgy, hogy a külföldi vállalatok legnagyobb része irtózni fog attól, hogy eljöjjön Magyarországba elektromos műveket csinálni egyfelől azért, mert az üzlet maga sovány, másfelől % mert ki van szolgáltatva a szénbányáknak és ha előzetesen a szénbányákkal meg nem állapodik, akkor azok összekötik a kezét-lábát, malomkövet akasztanak a nyakába, a kezére azután egy 20 kg.-os golyót tesznek, úgyhogy a külföldi vállalkozás teljesen ki van szolgáltatva a szénbányáknak. Ebből a szempontból nézve a dolgot, ez a javaslat egyáltalán nem szolgálja azt a célt, amely célt az előadó úr is kívánatosnak jelzett, nem pedig azért, mert mi történik itt! A külföldi vállalkozás nem fog idejönni, ellenben meglévő szénbányáink, tehát a Mák., ezenkívül a^ Salgótarjáni Bt., no meg talán a borsodi szénmedeneében egy bányatársulat, azután a Tröszt., ezek magukhoz fogják ragiaduii az elektromos áram termelését és szállítását, az elosztást sovány pénzen rábízva a községeikre, egymással kartellt fognak kötni s a mai kormányzati rendszer áldása mellett fogják az áramot használó közönséget megnyúzni. Azon tehát, ami ma van, nagyon keveset fog változtatni ez a törvényjavaslat. Ma még egyik-anásik vidéken vannak önálló telepek, amelyek elég olcsón szolgálják ki a közönséget, igaz, hogy az előadó úrnak igazat kell f adnom abban, hogy ezek nagyon gyenge hatásfokú telepek, tehát nem dolgoznak olyan hatásfokkal, mint egy modern elektromostelep, de mégis igyekeznek annak a környéknek lokális szükségletét kielégíteni. Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, ennek az lesz a következménye, hogy három vagy négy mammut-vállalat rá fog tapadni az országra, távvezetékeivel be fogja hálózni az országot, főképpen azokat a területeket, amelyeket már a lokális érdekeket szolgáló telepek kimunkáltak, ezeket meg fogják fojtani, zsebre fogják vágni s egy szép napon azt fogjuk látni, hogy Magyarország energiaszolgáltatása két-három kartell-vállalat kezében van s a közönség ezeknek minden ellenőrzés és minden védekezés nélkül ki lesz szolgáltatva. Ilyen perspektíva mellett azt merem állítani, hogy ennél sokkaJ többet ér az állami gazdálkodás, mert az állami gazdálkodásra, ha egyébként nem, politikailag lehet befolyást gyakorolni s minél demokratikusabb alapon áll a kormány, annál inkább törekedni fog s annál inkább kell neki törekedni arra, hogy a közönségnek árammal való ellátása tökéletesebb és olcsóbb legyen s
