Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

Az országgyűlés képviselőházának U39. ülése 1930 november 25-én, kedden. 15 uösen ami a néppel való vonatkozást illeti, ennél határozottan előnyösebb. Nem tudom volt-e Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak alkalma arra, hogy egy nagy, f mondhatnám trösztszerű kapitalista vállalkozás üzemmenetébe betekinthetett volna, inert ha abba betekintett volna, azt tapasztalhatta volna, hogy azok még nagyobb költséggel dolgoznak, mint áz állam, következésképpen még nagyobb költséget hárítanak át a közönségre. Mert igaz, hogy az állam is törekszik arra, hogy egy-egy ilyen nagy vállalkozás élére legalább egy miniszteri tanácsost állítson és annak megfelelő brürokráeiát állítson oda, (Jánossy Gábor: Szakembert!) de ha elképzelem, például Magyarország egyik legnagyobb szénbányavállalatát, iha megnézem igazgatóságának Összetételét, akkor azt látom, hogy ott ül egy féltucat úriember, akik egész életükben nem tesznek egyebet, mint talán négyszer egy esztendőben egy darab papír alá odaírják a nevüket és kapnak 160.000 pengőtől 240.000 pengőig terjedő tantiémeket és prezensmárkát azért, hogy mint mondom, négyszer egy esztendőben aláírják a nevüket. (Jánossy Gábor: Melyik az a Vállalati) Ha megnézem az igazgatók fizetését, a vezérigazgató, az üzemi igazgatóság fizetését... (Jánossy Gábor: Hol van ez? — Propper Sándor: A Magyar Általános Kőszénnél Berzeviczy Albert kapja, ha kíváncsi rá! — Jánossy Gábor: Biztosan meg is szolgálja!) Jánossy Gábor t. képviselőtársamat sohasem fogom tudni kigyógyítani gyógyíthatatlan optimizmusából. Hát el méltóztatik tudni gondolni, hogy azt az urat azért választották a'bba az igazgatóságba, (Jánossy Gábor: Mert ért hozzá!) mert nagyszerűen ért a szénhez

1

?! Dehogy, annyit ért hozzá, mint én a hottentotta nyelvhez. (Derültség.) Miután azonban valamit" kell neki adni, hát beültették az igazgatóságba, mint szegény megboldogult Jókait is, — nem akaróik róla semmi rosszat mondani — beültették 26 biztosító társaság igazgatóságába, pedig merem állítani, hogy nem tudott volna egy biztosítási blankettát kiállítani. De, mondom, nem kell a holtakat nézni, hagyjuk a holtakat pihenni, hiszen az élők között is éppen elég példát találunk arra, hogy az urak 38 igazgatósági tagságba ülnek bele, olyan vállalatok igazgatóságába, amely vállalatoknak az üzemviteléhez, üzleti r

részéhez még csak nem is konyítanak. (Jánossy Gábor: Ha ez így van, akkor nem jól van, de hogy így van-e, azt nem tudom!) Ezeknél a nagy vállalatoknál az igazgatóság, a felügy előbizottság tagjainak tantiémjei, az osztalékokból rájuk eső rész^ hatalmas Összeget tesz ki. Ha nézzük azután tovább az igazgatókat, azt látjuk, hogy • ezek rendszerint meglehetősen nagyszámú részvénnyel is vannak a vállalatban érdekelve, hiszen egyik képviselőtársunk, mint vezérigazgató benn ül egy ilyen vállalatban. Tessék megnézni ennek a t. képviselőtársunknak a jövedelmét, hiszen nemrégiben közölte egy pénzügyi lap. Merem állítani, hogy három vagy négy miniszter együttvéve sem keres egy esztendőben annyit, mint ez az úr, pedig ez még csak a bevallott jövedelme, a be nem vallott jövedelme még nagyobb lenne. (Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Ki az? Nevet kérünk! — Jánossy Gábor: Nem ismerek ilyen képviselőt. Ki az a Krőzus?) Bíró Pál t. képviselőtársaimról van szó, hiszen ezt mindenki tudja. Annyi pénze volt, hogy nagyobb^ összeget ^adhatott a csehszlovákiai kapa-, ásó- és láncgyárosoknak, — a Stoss-Mezenzéfi eégnek — egy vagy két millió pengőt, csak azért, hogy Magyarországba ásót, kapát és láncot ne szállítsanak, hogy ez az igen hasznos üzlet továbbra is a Rimánál maradjon. (Jánossy Gábor: Igaz ez?) Ezt azért hozom fel, hogy ne tessék egy peréig sem azt hinni, hogy a magánvállalkozás valamik éppen olcsóbban produkál, mint az állami vállalkozás. • Egy cseppet sem tessék hinni, hogy a magánvállalkozás kevésbbé bürokratikus, mint az állami gazdálkodás. Egy cseppet sem tessék azt hinni, hogy a magánvállalkozás valamivel is — mondjuk — altruisztikusabban szolgálja ki a közönséget, minit az állami vállalkozás. Sőt ellenkezőleg, a magánvállalkozás ^esetében különösen az utóbbi időben szokás^ hogy az igazgatók és a vezérigazgatók egész családjukat, egész perepnttyukat beviszik az igazgatáságba, azokat ott különböző hangzatos címeken elhelyezik, meglehetősen magas tanfciémekben és jutalékokban^ részesítik, hogy e tantiémek és jutalékok végösszegét végeredményben az áramot fogyasztó közönséggel fizettessék meg. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy az állami gazdálkodás a közönséget rosszul szolgálná ki, a magángazdálkodás pedig fényesen. Nem, kérem, a kapitalista gazdálkodás semmiivei sem jobb, mint az állami gazdálkodás, sőt van • reményünk arra, hogy az ország demokratizálásával az állami gazdálkodásra nagyobb befolyást tudunk gyakorolni és az ' állami gazdálkodás ennélfogva valamivel előnyösebb lesz a közönségre, mint a kapitalista gazdálkodás, amelyet politikailag kontrollálni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. (Fábián Béla: Látjuk a Beszkárt.-nál, hogy milyen jó a közüzemi gazdálkodás. Látjuk az üzemeknél és a szövetkezeteknél.) Képviselőtársammal szemben állítom, hogy a Beszkárt. gazdálkodásánál nem az üzemi elv a baj, hanem az a szellem, amely a Városházát eltölti, az a magát kereszténynek nevező szellem, amely ott megnyilvánul, az az antidemokratikus és antiszociális gondolkodás, amely abban kulminál, hogy az igazgatónak adnak évi 136.000 pengőt, a kalauznak pedig éhbért, amelyből éppen csak hogy családját el tudja tartani. Nem az elv a hibás! (Fábián Béla: Ugyanezt a gazdálkodást látjuk a szövetkezeteknél!) Nagyon téved! (Peidl Gyula: Ne tessék általánosítani! — Fábián Béla: Ugyanezt láttuk a Hangyánál és a Futuránál ! — Peidl Gyula: Ne tessék általánosítani, mert ha általánosít, akkor valótlanságot mond! — Rubinek István: Nagy tévedés! Az Okh.-nál nincsenek nagy differenciák a fizetési fokok között és az igazgatók fizetései nagyon csekélyek! — Fábián Béla: Ott is meg lehetne állapítani, hogy hová lett sok állami pénz! Hogyan vesztek el a pénzek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Az energiatörvény van napirenden! Malasits Géza: Volnának szívesek megengedni, hogy én is beszéljek? T. Ház! Engem sem Gaal Gaston t. képviselőtársam, sem Fábián igen t. képviselőtársam nem fognak meggyőzni arról, hogy a magángazdálkodás jobb, mint a közületi gazdálkodás. (Fábián Béla: Oroszország a példája annak, hogy a szociális termelésből mi lett!) Mi nem vagyunk Oroszországban, onnan csak igen hiányos hírek jönnek ide, azonban német forrásokból olvashatunk elég tárgyilagos tudósításokat az orosz ipar és az orosz mezőgazdaság helyzetéről. Az egyáltalában nem olylan borzalmas, mint amilyen borzalmasnak itt Magyar-