Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

228 Az országgyűlés képviselőházának a nyomában a visszaélések áradata indult meg, nem én, nem egy párt felel, egyik párt sem felel, hanem kizárólag azok a politikusok felelnek, akik hatalomféltésből ilyen rendszert fektettek le egy törvényben, mint amilyent a fővárosi törvényben lefektettek. Azt kérdezem t. képviselőtársamtól, állítja-e azt, hogy azt az információt, melyet Kálmán Jenő képviselő úr itt a Házban elmondott, tőle kapta és vállalja-e ezért a 100%-os felelősséget. (Tabódy Tibor: Ezer százalékban! — Felkiáltások jobbfelől: Megmondta!) Ha ez így van, akkor én viaszaintézem önhöz a felszólítást és felkérem: álljon fel és vallja be, hogy könnyelműen adott olyan információt, amely nem felel meg a valóságnak. T. Képviselőház! Kálmán Jenő képviselő úr a következőket mondotta (olvassa): «Hogy a kézbesítések körül történtek bizonyos visszaélések^ amelyek éppen a címzettre való tekintettel jelentenek visszaélést, erre vagyok bátor egy példát felhozni. Egy egyszerű munkásember a VII. kerületben, Murányi-utca 53. szám alatt lakik. Nála van egy másik munkásember, olyan ágyraj áróf éle. Kézbesítik a szavazójegyet mindkét ember részére. Mint afféle dolgos, munkásemberek, nincsenek odahaza, nem tudni ki vette át a szavazó jegyeket. Felbontják a borítékot, boletta nincs a borítékban egyik szavazójegy mellett sem, hanem volt benne egy arckép. Ez az arckép az egyik vezetőnek arcképe, talán méltóztatnak ráismerni.» Ez a tényállás nem felel meg annak a tényállásnak, amely az illető egyénnel a vád elhangzása után gyorsan fölvett jegyzőkönyvben van lefektetve. (Zaj. — Strausz István: Utána van felvéve?) A vád elhangzása után vettek fel gyorsan az illetővel egy jegyzőkönyvet. Méltóztassák megnézni^ még a dátumot is ráírták: december3-án délután félnégy órakor. (Strausz István: Nagy különbség!) Nem felel meg -a tényállás, amelyet mint saját információját elvállalt a képviselő úr, a jegyzőkönyv tartalmának, nem felel meg annak a jegyzőkönyvben felvett tényállásnak, amelyet három független urat megkérve, vétettem fel aznap este a lakásán, és — engedjen meg — • nem felel meg annak a jegyzőkönyvi tényállásnak sem, amelyet méltóztatott felolvasni, mert ebben az előadott információban az van, hogy megérkeztek ezek a szavazójegyek és felbontották a borítékot és kivették lábból a borítékból Rassay arcképét. A szelvények hiányoztak és kivették az arcképet Bocsánatot kérek, t. Ház, ez a tényállás azt jelenti, hogy a Rassay-pártnak a sok .visszaéléssel odáig sikerült eljutni, hogy már a postát is bűntársává^ tette és hogy már a postán, vagy a városházán ellopta >a szelvényeket és Rassay fényképét tette a borítékba. Bocsánatot kérek, ez egy kicsit másképpen hangzik, mint amit a képviselő úr és amit a jegyzőkönyvek előadnak. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) En már tegnap azt mondottam, hogyha a képviselő úr felállt volna és általánosságban azt mondotta volna, hogy pártom részéről visszaélések vannak a szelvénygyüjtés körül, akkorka képviselő úrnak azt feleltem volna: lehetségesemért minden pártnál vannak visszaélések, és megnyugtatom a képviselő urat, hogy én szintén ugyanennyi jegyzőkönyvet tudnék idehozni a Ház elé és még sokkal súlyosabb 5. ülése 19BÔ december 5-én, pénteken. eseteket. A tegnapi napon pl. megtörtént, hogy az egyik szelvénygyüjtőt, a Wolff-párt egyik embere, amikor Budán a házába belépett, rázárva az ajtót, arra presszionálta, hogy a szelvényeket adja át. Bocsánatot kérek, az az én képviselői kötelességem, hogy ia kerületekből befutó minden ilyen panaszt, minden megvizsgálás nélkül bevágjak ide a parlament üléstermébe? Kettőt tehetek. Vagy elmegyek mellette egy gesztussal, mondván, hogy ez természetes következménye ennek a rendszernek, mert amikor minden párt, az ön pártja is, amint Szabó képviselő úr beismerte, a kormány pártja is, kénytelen a maga lelkes agitátorai mellett felvenni embereket, akik ezeket a szelvényeket gyűjtik, akkor nincsen senki, egyetlenegy párt vezetője sem, aki vállalhatja a felelősséget azért, ami a szelvénygyüjtés körűig történik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A felelősség csak egyet terhel, terheli a kormányt és a parlamentet, amely figyelmeztetésünk ellenére ilyen rendszert életbeléptetett. De nem feladatom az, hogy bevágjam ezeket a panaszokat megvizsgálás nélkül. Tehetek még egyet. Ügy, amint felvesszük a jegyzőkönyvet, átteszem a rendőrséghez, vizsgálja ki a rendőrség az esetet. Ismétlen tehát, ha a képviselő úr általánosságban hozta volna föl ezeket a tüneteket, készséggel elismertem volna, kicserélhettük volna a jegyzőkönyveket, és ha a képviselő úr konkrét panaszt hozott volna fel való tényállás alapján, akkor megköszöntem volna és — amint így is intézkedtem — intézkedtem volna a jogsérelem orvoslása ; iránt. Ellenben a naplóból felolvasott tényállás szerint egészen más adatott elő, mégpedig olyan teátrális beállítással, amelynek nem lehetett más^ célja, mint hogy ellensúlyozza azt a súlyos vádat, amelyet én itt a Házban legjobb lelkiismeretem szerint dokumentummal alátámasztva, előadtam. Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy én is vádat emeltem a postavezérigazgatóság ellen. De miért emeltem ^ vádat? Azért, ami széltében-hosszában megtörtént ebben a városban, hogy • a Wolff-párt emberei a postás után mentek, a postás pedig átadva a szelve-' nyéket, kijelentette, hogy most hivatalos közegek jönnek, akik mint ellenőrök kontrollálni fognak? Nem azért emeltem vádat, t. képviselő úr, ezt el sem mondtam. (Tabódy Tibor: Ez maga vádaskodás! Az maga vádaskodás, ha a Wolff-párt embereire azt mondja, hogy azokat ellenőröknek küldték ki — Strausz István: Ök maguk mondották! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: T. képviselő úr, annak illusztrálására hozom fel ezt, hogy mindegyikünk pártirodájában — vegye tudomásul — halomban fekszenek ezek 'a jegyzőkönyvek. Én nem ezt hoztam fel a postavezérigazgatóság ellen, mert ha ezt hoztam volna fel, akkor méltatlanul támadtam volna és 'akkor igaza lenne báró Szalay vezérigazgató úrnak, aki az én vádjaimmal szemben csak 'annyit tudott mondani, (Zaj. — Halljuk!^ Halljuk!) hogy Kálmán képviselő úr beszédéből kiderül, hogy a Rassay* pártban is történnek olyan dolgok, amelyekről Rassay nem tud. Ez természetes. A postavezérigazgatóságnál is történhetnek a sok száz alkal* mázott között olyan dolgok, amelyekről ia vezérigazgató úr nem tud ; és amelyekért nekem sohasem fog eszembe jutni a vezérigazgató urat, vagy valamely előttem ismeretlen intézkedő hatalmasságot megtámadni. Hogy én vádat emeltem

t az nem a postásoknak, nem egyes