Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-445
Az országgyűlés képviselőházának UU5. ülése 1930 december 5-én, pénteken. 221 részvénytársaságok vannak. Méltóztassék elhinni, — nekem, aki itt már annyiszor támadtam a kapitalizmus túllépéseit, talán jogom van ezt elmondani — hogy azokat az igazgatóságokat, amelyeket itt olyan sokszor bántanak, jogtalanul bántják. Ezek a részvénytársaságok, ezek a mi bankjaink nekünk igen nagy szolgálatokat tettek: amikor az államnak nem volt hitele, akkor ők az állam mellé álltak. Ezeknek a társulatoknak, ezeknek a " bankoknak ma nincs más üzletük, • mint a betétüzlet és az escompte-üzlet. Ezek nem mehetnek ma bele vállalatok alapításába. En nem tudom, hogy általában hogyan élnek meg. Nem tudom, hogy a rezsijük mellett, amely legalább 2—3—4%-ot tesz ki, hogyan hozzák ki dividendájukat? Nem értem, hogy az a sok kis- és középbank még mindig nem gondol arra, hogy fuzionáljon. Bizonyára csak személyi momentumok akadályozzák azt, hogy ők fuzionáljanak. (Zaj a balközépen.) T. képviselő urak, én a következő napokban ide fogok jönni a Ház elé és be fogom bizonyítani, hogy a vidéken milyen százalékra dolgoznak a bankok; még ma is 16—18%-ra dolgoznak. (Ügy van! half elöl.) Ezt majd idehozom; addig is, amíg ez megtörténik, mindent, ami erre vonatkozik, alaposan áttanulmányozok és megnézek. Ezek a részvénytársaságok szintén szűkös viszonyok között vannak, ezek még ma is elbocsátanak hivatalnokokat, mert nem bírják fizetni őket. Itt is az exisztencia kérdése a fő kérdés, hogy fenn tud-e állni ez a nagy intézet vagy nem 1 ? Itt is muss man sich nach der Decke strecken. Ök nem adhatnak többet ki. De nem erre utaltam én, hanem azokra a magántisztviselőkre, akik a magáncégeknél vannak. Ezeknek a magáncégeknek ma nincs biztosítva a holnapjuk sem, ezek a legnagyobb gondokkal küzdenek, ezek nem tudnak adót fizetni, ezeknek ellicitálják a holmijukat. Ezeknek az embereknek is vigyázniok kell, hogy el ne pusztuljanak. Hol kezdik? Ott, hogy a hivatalnoknak azt mondják: «Nem tudok neked annyit fizetni, fogadj el kevesebbet is, mert különben be kell zárnom az üzletet.» S ezek elfogadnak kevesebbet is, mert tudják, hogy ma Magyarországon van 50—60.000 intelligens, sőt egyetemet végzett ember, aki képtelen állást kapni és esetleg kénytelen odamenni akár havat is lapátolni. Abban a nagy nyomorúságban,^ amely ma van, mindenki segíteni akar magám Rossz néven nem veheti senki, ha a másik segíteni akar magán. így tehát a magántisztviselő helyzete is rettenetes. Ma már nem úgy van, mint ahogyan a múltban volt, amikor a főnök nagylelkűen azt mondta: «Neked kereseti adót kell fizetned, de én megfizetem érted, mert te nekem dolgozol.» Ma ő képtelen ezt megfizetni, ma annak a t magánhivatalnoknak kell megfizetnie az adóját. Az ilyen adó tehát a kicsiknek, az apróknak megterhelésével jár. Amikor Németországban azt látjuk, hogy az 1500 márka havi fizetésen alul 5%-kai kisebbítik az adót, akkor nálunk 100%-kal felemelik a legkisebb, a legnyomorultabb egyedek adóját. Ez lehetetlenség. Ezért voltam bátor benyújtani egy indítványt, amelyben azt indítványozom a Háznak, hogy 3600 pengő évi fizetésig ne lehessen az adót megkétszerezni, a 3600-on felüli jövedelmeknél szabad utat engedek a Háznak arra, hogy, ha akarják, ^ emeljék fel az adót annyival, amennyivel jónak látják, mert én a gazdagokat nem akarom kímélni, mert a gazdagok érdeke az, hogy a viszonyok nyugodtak maradjanak ebben az országban és nem a szegényekKÉPVÍSELŐHÁZI NAPLÓ. SXXII. nek, akiknek mindegy, hogy itt szegények, vagy másutt szegények. A gazdagok adóját tehát emeljék fel úgy, ahogyan akarják, de annak, aki 3600 pengőnél kevesebb jövedelmet élvez, — akár államhivatalnok, akár magánhivatalnok az illető — ne emeljék fel a kereseti adóját 100%-kal. Általában pedig ne nehezteljenek, ne haragudjanak, ha most egy olyan megjegyzést teszek, amely talán kihívja az Önök nemtetszését. (Halljuk! jobbfelől.) Nem értem, hogy ilyen időkben, amikor választások vannak, amikor a kormánynak érdeke az, hogy népszerű legyen, és amikor nemsokára következnek az országos választások, mer a kormány ilyen javaslattal a Ház elé lépni. (Propper Sándor: Üres a kaszsza! Üres a buksza! — Farkas István: Elherdálták a pénzt!) Ez a legnépszerütlenebb . . . (Mozgás a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Nem kortesjavaslatokról van szó!) Vagy a végső kényszer viszi erre a kormányt, (Propper,, Sándor: A végső kétségbeesés! Esztelenség!) vagy pedig az a gondolat, amelyet sokan táplálnak, hogy annyira bízik a kormány az általános választáson a szolgabíróban, a pandúrban és a forgalmi adóellenőrben, (Ellenmondások jobbfelől ) hogy ez feleslegessé teszi neki, hogy ezt a körülményt tekintetbe vegye. (Ellenmondás jobbfelől. — Gáspárdy Elemér: A választókban bízik! — Propper Sándor: A népben bíznak, képviselő úr? — Gáspárdy Elemér: Maguknak szükségük lett volna rá! — Elnök csenget.) Én tehát — mondom — azt állítom, hogy ezzel a törvényjavaslattal a krízist megoldani nem lehet. Ismételten felteszek egy kérdést a pénzügyminiszter úrnak: most pedig mondja meg őszintén, mert a Háznak is kell tudnia, mennyire teszi ő — mindamellett, hogy ez a törvényjavaslat meg is lesz — a deficitet? Miből akarja ő ezt a deficitet, amely ebben az évben okvetlenül beáll és amelyet én már tavasszal 50 millióra taksáltam, fedezni, miből akarja fedezni a kölcsönnek kamatait? Tudni akarom, hogy hány palotát építünk még diplomáciánk számára külföldön és tudni akarom, hogy ezt a kölcsönt, amelyet most felvettünk, voltaképpen mire fogjuk felhasználni? Végre is ma, amikor már megkaptuk a kölcsönt, csak van már erre nézve programmja, (Gáspárdy E.emér: Bizonyosan van!) Befektetésekre, vagy segítségre akarják felhasználni? Ügylátszik a törvényjavaslatból, hogy segítésre, ennélfogva új ' kamatbeállításról kell gondoskodnunk az egész vonalon. Én, t. Képviselőház, annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy itt nem mint pártoknak kell együtt lennünk, hanem higyjék el nekünk, itt van az ideje, hogy az ország és a Képviselőház mint egy ember gondoskodjék arról, hogy ez a helyzet megváltoztassák. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt akarjuk!) Ez a helyzet fenn nem maradhat, Ezt a helyzetet toldással-f oldással megoldani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Éhn Kálmán: Adjon jobb tanácsot!) Megmondtam már, t. képviselőtársam! (Propper Sándor: Jöjjön egy népparlament titkos választással! — Derültség a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Még a télikabátot is le fogják húzni az emberekről! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: T. Képviselőház! Azok után, amiket elmondottam, nem tehetek mást, mint Isten és világ előtt önöket teszem felelőssé, ha itt radikális változás nem történik. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk 31
