Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

14 Az országgyűlés képviselőházának 4-39. ülése 1930 november 25-én, kedden. rokba és ki volnánk szolg-áltatva a kapzsi, profitéhes kapitalistáknak, úgyhogy aki ebből egy cigarettára rágyújtana, az egyúttal arra is számíthatna, hogy a nyelvén hólyagot húz. Kétségtelen, hogy Németországban nem állami monopólium a trafik, de annyira meg van adóztatva, hogy már nem sok különbség van köztük. Nem vagyok én soviniszta, de meggyőződésből és tapasztalatból mondhatom, hogy a trafikot illetőleg — hogy pestiesen, fejezzem ki magamat — Németországnak mi még nagy fórt adhatunk. Ha tehát állami üzem a vasút, a posta, a táviró, a távibeszélő, ha állami vállalkozás a trafik, ihia állami vállalkozás a sónak, ennek á? ízesítő anyaginak szétosztása ... (Propper Sándor: Azon is eleget keres az állam!) Hogyne keresne rajta; azért csinálja, mert keresni akar. Mondom, ha tehát ez mind állami feladat, akkor nem tudom belátni, miért ne lehetne az elektromos áramtermelés, az energiagazdálkodás is állami feladati Az államnak vannak szénbányái is; még az öreg Wekerie vette. Ö ugyan rossz vásárt csinált, mert azt hitte, hogy ezeknek a bányáknak segítségével lehet majd a szénárakat szabályozni, a bányabárók azonban erősebbeknek bizonyultak, mint az állam és bizony az állami szénbányák nem sok vizet zavarnak. Mégis azt kell mondanom, vannak állami szénbányák is már, nem látom be tehát, miért ne lehetne az egész energiagazdálkodást is állami kézbe venni? Értem ezalatt a bányáknak és az elektromos áramot termelő telepeknek államosítását. Mert így mi fog történni? Ha ebből a törvénytervezetből törvény lesz, akkor az elektromos centrálékat a magánvállalkozás fogja felállítani. A miniszter úr, amikor ebben az irányban beszéltünk a bizottságban, arra hivatkozott, hogy ez azért van így, mert a magánvállalkozás (könnyebben tud pénzt szerezni mint az állam, tehát könnyebben tudja ezeket a telepeket létesíteni. Ezzel szemben azt mondottuk: ahogy Rothschild most is adott a magyar államnak minden különösebb kezesség nélkül 87 millió pengőt, ha a liosszúszaikállú Jahve sokáig élteti még Rothschildot, a jövőben is fog a magyar államnak pénzt adni. (Propper Sándor: Lekötöttek ott állami javakat, csak nem vallották be! A külföldi lapok hozzák, csak tessék elolvasni! — Jánossy Gábor: Honnan tetszik olyan jól tudni? Semmit sem kötöttek le!) Igen t. képviselőtársam nem mond újságot, mert Bethlen István gróf iránti szerelemből a Rothschildok nem fognak pénzt adni, hanem ők valami greifbares-t akarnak, ha ide pénzt adnak. Amint tehát most lehetett biztosítékot nyújtani arra a 87 millió pengőre, amelyet ideadtak, ugyanígy lehet a jövőben még inkább biztosítékot nyáj tani azokra az összegekre, amelyek egyes elektromos centrálék fe

1 állításához kellenek, s akkor a Rothschildok, ha jó üzletet szagolnak, — hogy így^ fejezzem ki magamat — nem haboznak a pénzt ideadni és lehetővé tenni r az államak. hogy elektromos centrálét létesítsen és az áramot maga szolgáltassa és adja a közönségnek. A törvény, mondom, csak elméletben és elvben mondja ki ezt, a gyakorlatban nem. így el lehetünk készülve arra, hogyha ebből a törvénytervezetiből törvény lesz, akkor a magyar áramfogyasztó közönség bizony ki lesz szolgáltatva a kapitalista vállalkozók profitéhségének s azok bizony nem nagyon fogják kímélni a lakosságot, amikor az ő profitdühük kielégítéséről lesz szó. Szükségesnek tartom ez alkalommal néI mely ellenvetésre válaszolni, amelyek részben a bizottsági üléseken, részben pedig az itteni felszólalásokban hangoztak el az állami gazdálkodás ellen. Különösen Gaal Gaston t. képviselőtársam az, aki individuális szempontokból kiindulva, minden állami gazdálkodást perhorreszkál, mondván, hogy az állami gazdálkodás drága, .bürokratikus s a közönségre indokolatlan nagy terheket ró, mindezekkel szemben tehát a magánvállalkozást előnyben kell részesíteni és mindenütt arra kell törekedni, hogy a közületet s a közönséget ne^ az állam, hanem a magánvállalkozás szolgálja ki. Az állam ne játsszék egyéb szerepet, mint a bakter, az állam vigyázzon arra, hogy az utak biztonságosak legyenek, hogy az embereket az utcán ne üssék le, s az ő szempontjából kiindulva, az állam vigyázzon arra, hogy a szocialista izgatás a szegény ártatlan nép között ne terjedjen tovább; ezt azután már természetesen tremoló hangon szokták mondani a nagyobb hatás kedvéért. Egyszóval Gaal Gaston igen t. képviselőtársam és a hasonlóan gondolkozó képviselők szerint az állam ne legyen egyéb, mint éjjeli bakter, az állam vigyázzon arra, hogy polgárai egymást agyon ne verjék és egymástól a» órát és láncot el ne vegyék. Az kétségtelen, hogy az állami gazdálkodás, különösen ami Magyarországot illeti, nem ideális. Nem ideális, mert drága, nehézkes, bürokratikus és a közönségre tényleg túlI zottan nagy terhet ró. Ennek azonban nem az | elv, tehát nem az állami gazdálkodás elve az j oka, ennek nem kell okvetlenül így lennie, hanem ennek más okai vanak. Nevezetesen az j antidemokratikus kormányzati rendszer,^ amely j Magyarországot immár 10 éve boldogítja és I hogy miképpen boldogítja, erre nézve minden képviselőtársam kerületében éppen elég bizonyítékot szerezhetett össze. Az antidemokratikus és antiszociális rendszer^ természetesen rásüti minden intézményre a bélyegét. Nem kell egyebet mondanom, bár nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz, de jellemzi ezt az állami gondolkodást, hogy Németországban —- megtörtént velem, tehát gyakorlatból beszélek —- ha az ember bemegy egy német konzuláris hivatalba egy útlevélvízumért, a portástól kezdve a konzulátusi titkárig a legbarátságosabban és legudvariasabban fogadják az illetőt és a lehető leggyorsabban szolgálják ki, és különösen velünk magyarokkal megteszik a .németek, hogy azt mondják: úgyis szegényeik, mérsékelt taksát fizessenek. Ezzel szemben ha bemepv az ember bármelyik országban a magyar konzulátushoz, különösen pedig a magyar követséghez, úgy , érzi magát, mintha szolgabírói hivatalba menne. (Jánossy Gábor: Vagyis jól érzi magát!) Akkor Jánossy képviselőtársam kevés szolgabírói hivatalban fordult meg, Vagy ha el is ment oda, mint kormánypárti képviselő ment oda. Az egyszerű adófizető polgárnak azonban megvan a véleménye a szolgahírói hivatalban uralkodó hangnemről; (Jánossy Gábor: Patriarkális!) és én nem szeretném, ha ez a hangnem továbbra is megmaradna. Magyarországon tehát, mint mondom, az állami gazdálkodás nem ideális, és nem az, amit j mi akarunk. Ennek azonban nem az elv az oka, hanem az az antiszociális és antidemokratikus politikai rendszer, amely Magyarországán mindenre rásüti a maga bélyegét. (Zaj. — Elnök csenget.) Az állami gazdálkodás azonban a, magánvállalkozásnál még ebben az igen rossz állapotában is sokkal többet ér, és külö-