Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának 4-4-5 letét, (Ügy van! Úgy van! a középen!) vagy pedig egy adott helyzet, amelyiben ezer és ezer embernek kell fájdalmat okozni? Rettenetes dolog az, ha embereknek fájdalmat okozunk. Irtózatos! Nem bírja el a gondolkozásom. De ha arról van szó, hogy nem tudom máskép megmenteni az országot, hazámat, mintha radikális intézkedésekkel visszaszorítom a kiadásokat a helyes meder-be, akkor nem fogok habozni egy pillanatig sem. íme itt van Németország példája, Németországé, ahol szocialista rezsim van, ahol azonban helyes mederben vannak, mert azt mondják, hogy a gazdag emberek fizessenek és ne a szegény emberek. (Barthos Andor: Ott még vannak gazdagok!) Megjegyzem, hogy a jómóduaknak és a gazdagoknak a lehető legnagyobb érdekük az, hogy valamikép rendbe jöjjön az ország budget je és a lakosság jómódban legyen. En láttam, hogy 1918-ban, a Károlyi-kormány alatt hogyan jöttek az emberek egyenként felajánlani birtokaikat, hogy Vegyék át. Én láttam ezt, minek tehát várni a veszélyt, amely esetleg bekövetkezik? Isten adja. hogy sohase következzék be. (Propper Sándor: Szisztematikusan készítik elő.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A gazdagoknak határozott kötelességük ilyen dolgokban több áldozatot hozni és a szegényeket mentesíteni. (Strausz István: önmagukat mentik, amikor a szegényeket segítik.) Németországban például az 1500 márkás jövedelmeket 5%-kai leszállították. Németországban, mint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, ma fog megjelenni a Notverordnung. Nem tudjuk, csak újsághírekből, hogy az úgynevezett Plafonge«etz a városok jogait igen erőben megnyirbálna és nem engedi meg azt a túlköltekezést, amely ott eddig fennállott Németországban, mindamellett, hogy^ ott szocialisták vannak, erős érzés van a német nemzet fenntartására, és amint a háborúban a legerősebben nélkülöztek, de szó nélkül összeszorították a fogukat, éopen úgy nekünk is meg kell ezt tanulnunk. Vagy igaz amit mondok vagy nem. Kérdem: tudunk-e fenntartani egymilliárdos budget-et, még ha jobb időket is veszünk, mint a mai, tudunk-e fenntartani egy ilyen budget-et vagy nem? Nem szabad a mai helyzetet venni. Ez a 14 vármegye fenn tudja-e tartani ezt a milliárdos budget-et, igen vagy nem? Azt állítom, hogyha jobb idők lennének, akkor sem tudná fenntartani, mert a népet annyira sanyargatni, veséjét kivenni, amint eddig tették, nem szabad, nem lehet, sőt bűn volna az ország jövőie ellen. Ha tehát tisztában vagyunk azzal, hogy a milliárdos budget-et nem tudjuk az országra rárakni, akkor tennünk kell valamit, akkor nem szabad csak 5—6 hónapra előrenézni, hogy azt a deficitet, amely ma mutatkozik, valamiképpen eltüntessük, mert azzal nem érünk el semmit. Vagy mondja meg nekem az igen t. pénzügyminiszter úr és elvárom, hoay mint becsületes ember, most ez egyszer feleletet fog adni: lát-e ön a jövőben valami olyan fénypontot, amely megadna nekünk a reményt, hogy itt lényeges változás lesz? Látja ön azt, t. miniszter úr. hogy az agrár-viszonyok, különösen a világforp-alomban olyan hamar meg fognak változni? En úgy látom, hogy évekig nem fognak megváltozni, ha csak az egész világot egyszer az tTristen nem fogna megverni és rossz termést nem fog adni. Lát-e valami fénvpontot a t. miniszter úr a nagyipar tekintetében, hogy mi a nagyvilág iparában szereülése 1930 december 5-én, pénteken. 215 pet tudunk játszani? Lát-e fénypontot abban a tekintetben, hogy lehetséges lesz az, hogy a vámviszonyok az egyes országok között megváltoznak? Lát-e olyasvalamit, amit én talán nem tudok látni, miután alacsonyabban ülök, mint a pénzügyminiszter úr, hogy ezt a profilaktikus javaslatot, mert másképpen nem tudom nevezni, hat hónap múlva nem fogja-e követni új adók behozatala, hiszen az ország budgetjét rendben kell tartani. Az idén október 9-én gróf Bethlen István beszédet tartott, amely végzetes hatású volt az országra. (Propper Sándor: A nagy ember! — Br. Podmaniczky Endre: Bizony nagy ember, hiába mondja olyan gúnyosan! — Propper Sándor: Nagy államférfiú!) Hiába mondja, mégis nagy államférfiú. Ha küzdök i

p ellene, mégis nagy államférfiú. (Éri Márton: Ezt csak az ellenség tagadhatja! — Malasits Géza: Egy jól nevelt kormánypártinak illenék cotant csinálni és mint kínai mandarinnak hasra vágódni! — Zaj. — Eri Márton: Hasravágódni? — Malasits Géza: Igen! Bethlen "hallatára illik egy jó kormánypártinak cotant csinálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Na csak essenek hasra! — Eri Márton: Azt nem tesszük még az önök kedvéért sem! — Erdélyi Aladár: Inkább hasra, mint a fejelágyára! — Derültség.) Sándor Pál: Október 9-én tartotta a t. miniszterelnök úr ezt a beszédet. Romboló hatású volt ez a beszéd. En csak annak tulajdonítom ezt, hogyha 4 miniszterelnök úr akkor szabadságon volt és nem ismerte még Magyarország viszonyait. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nagy ember! Nagyon jó!) Romboló hatású volt, mert a következő napokban a bankokban ezerszámra jelentek meg a kis emberek, vettek dollár!, vettek svájci frankot. Ezerszámra jelentek meg, úgyhogy ide Magyarországra kellett dirigálni Amerikából dollárt, hogy kielégíthessék a kívánalmakat. (Propper Sándor: 70 milliót vittek ki Svájcba! — Br. Podmaniczky Endre: Ki vitte ki? A kis embernek nincsen annyi pénze! — Peidl Gyula: Nem is a kicsinyek vitték ki, hanem a nagyok, a nagy hazafiak! — Propper Sándor: Ezt is a «nagy ember» mondotta az újságíróknak. — Zaj.) Azt mondhatom, hogy akik a közgazdasági életben forgolódtak... (Br. Podmaniczky Endre: Csak" nagy ember lehetett! — Propper Sándor: Aki ilyen nagy baklövéseket csinál! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Sándor Pál: ... lazok megijedtek, amikor látták azt a sok kisembert, akik, amikor vásárolták a valutát, úgy álltak ott a bankoknál, mint az ingyenkenyérosztásnál. Hegedűs Lóránt a Tébe. igazgatója, (Strausz István: Elnöke!) nem, igazgatója azt mondja, hogy az október 10-étől, tehát iá beszéd utáni naptól kezdve november 3-áig terjedő időben egyedül a fővárosi pénzintézetektől a közönség 70 millió pengő értékű betétet vont el. Közel három és fél hét alatt 70 millió pengőnyi betétet vont el a közönség a fővárosi pénzintézetektől. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Strausz István: Hová tették? Kivitték.) És mit tettünk mi? Hogy láthassák, hogy az ellenzék tagjai nem olyan feketék, mint amilyeneknek Önök festeni akarják őket, hát ezt tettük : A következő napokban volt egy népgyűlés, egy választási gyűlés az Ufa-moziban, az V. kerületben, ott én beszéltem és megmagyaráztam az embereknek, hogy mit félnek ők a pengőtől, megtámadtam Bethlent ezért a beszédért, de azt mondottam, SO*