Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-445
210 Az országgyűlés képviselőházának fy. vei. Eveken keresztül idehoztam Magyarország legelőkelőbb gazdasági elméinek a, véleményét; felolvastam Pooovics két véleményét, amelyeket évekkel ezelőtt mondott s amelyek rövid kivonatban — nem akarom ismét felolvasni — a következőképpen hangzik (olvassa): «Olyan törekvéseket látok közintézményeinkben, amelyek a gazdasági lehetőségeknek és a helyes gazdasági követelménveknek nem felelnek meg.» Ezt évekkel ezelőtt mondotta Popovics. Második megjegyzése rgedig a következő volt (olvassa): «Senki sem foglalkozott^ azzal, hogy állami adminisztrációnk egyszerűéittessék.» Ezt is felolvastam, s ugyanakkor felolvastam a Budapesti Áru- és Értéktőzsde véleményét, amely figyelmeztette a kormányt a felesleges kiadásokra, különösen azokra a kiadásokra, amelyek nem kamatoznak. Felolvastam itt a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank évi jelentését is, amelyek ugyanezt tartalmazták és volt még egy halom olyan vélemény, amelyet itt a Ház előtt felolvastam, őszintén megvallom, hogy az a beszéd, amelyet akkor. 1928-ban tartottam, életemnek talán leggorombább beszéde volt: így stigmatizálta azt az Önök miniszterelnöke. (Br. Podmaniczky Endre: Na, az többször fordult már elől — Derültség.) Ö igen, volt szerencsém hozzá. De olyan goromba beszédet még nem tartottam. (Br. Podmaniczky Endre: Hallottam én már a régi időben!) Goromba volt, de igaz volt az a beszéd és legszívesebben felolvasnám. Igaz volt az a beszéd és bizonyos értelemben meg is hozta gyümölcsét, mert két hónap múlva — mert ennyi időt mindig ad a miniszterelnök úr egy-egy kivégzésre — Bud János pénzügyminiszter úr távozott helyéről, a pénzügyminiszteri székből. Ugyanakkor azt mondtam, hogy az a szisztéma, amely Önöknél uralkodik, a «fenn az ernyő, nincsen kas» szisztémája. Az államnak van pénze, — akkor 300 milliója volt a Nemzeti Banknál. (Muszti István: Bár most is volna!) Nem is olyan régen volt, 1928-ban (Muszti István: Kifogásolták azt is!) Az államnak van pénze, — mondom — van ereje, de az adóalanyok teljesen ki vannak aknázva, hiányzik az alap, az állam épülete mintha futóhomokra volna építve, és ha így folytatják, ezt a jövőben meg fogják keserülni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát mindent megtettem és képviselőtársaim is mindent megtettek, hogy figyelmeztessük önöket, hogy azok az idők, amelyeket most látunk s amelyek közel állanak az összeomláshoz, okvetlenül be fognak következni. (Graeffl Jenő: Ezt nem lehetett előrelátni!) Előre láttuk nemcsak ezt hanem a múltkor felolvastam azt is, — valószínűleg nem volt akkor itt a képviselő úr —hogy 1925-ben, hivatkozva Kanadára, Ausztráliára és az olcsó termelésre, előre megjósoltam a mezőgazdasági válságot. Akkor 40 pengős ára volt nálunk a búzának, s akkor azt kiáltották közbe, hogy majd talán 10 év múlva igazam lesz. Megmondtam, hogy néhány év múlva be fog ez következni. Ez nem volt hipotézis, ez nem volt Kasszandra-jóslat, hanem arra volt alapítva, hogy egy hektár terület teljes megmunkálása a traktortársaiságoknál 2 dollár 10 centbe kerül. Ez a jóslás tehát meg volt alapozva. Láttuk az egész vonalon, hogy a 40 pengős árak okvetlenül nagyobb termelést fognak előidézni, amint hogy a nagy árak mindenkor nagyobb termelést idéznék elő, az alacsonyabb árak pedig természetesen viszszaszorítiák a termelést, mert az nem fizeti ki magát. Ez olyan tiszta és világos volt, hogy vii5. ülése 1930 december 5-én, pénteken. lágosabban normális ésszel nem is lehetett elképzelni. De minden, amit itt a krízisről elmondottunk, olyan volt, mintha borsót hánytunk volna a falra. Amit ebben a Háziban egy ellenzéki mond, az nem ér semmit. De ha már erről van szó, vegyünk egy másik esetet. Két évvel ezelőtt idejöttem és azok ellen, akik barátaim, — akik kapitalisták úgy, mint én, akik a merk an tili s irányzatnak barátai — idehoztam a kartellkérdést és megtámadtam azokat, akik nekem legjobb barátaim, akiket nagyrabecsülÖk; megtámadtam és azt mondtam, hogy indokolatlan hasznot nem szabad adni, különösen olyankor, amikor az ország végromlás előií áll. Két év óta nem tettek ebben a kartellkérdéshen egyetlenegy lépést sem, mindamellett, hogy bebizonyítottam, hogy iít 100%kal emelkedett a iszén ára, holott — mint bebizonyítottam — Németországban a szén ára nem emelkedett. Faktúrákkal, bizonyítékokkal jöttem ide és ma is ugyanúgy áll a kérdés, mint állott annakidején, azzal a különbséggel csupán, hogy most azt mondják, hogy —• végre — az árakat le fogjuk törni. (Strausz István: Mi lehet ennek az oka?) Bocsánatot kérek, ezt most mondják a végső kétségbeesésben, de két év óta nem tudtak tenni semmit, amikor a hatalom- teljesen a kezükben volt, és így önöket semmi sem akadályozhatta volna, pedig tudták, hogy a mezőgazdaság nagyon nehezen tud megélni, mindent tudtak — de volt itt egy láthatatlan hatalom, amely meggátolta a kormányt, megfogta a kezét is a kormány nem tudta az árakat letörni. Most azután, hogy más államok azt mondják, hogy «letörjük az árakat», önök is mondják ezt. Idézni fogom saját magamat, amikor évekkel ezelőtt azt mondtam, hogy törjük le az árakat. Most, amikor az egész világ azon van, hogy le kell törni az árakat, Németország az 5000 kartellj ével szemben tud eljárni ebben a kérdésben és itt, ahol ilyen nagy többség van, ahol az ellenzék^ nem is számít, Önök itt az indokolatlan árdrágítással szemben — amely itt bekövetkezett a kartellek következtében — két év alatt nem tudtak semmi egyebet tenni, minthogy egyik bizottságtól a másikhoz utalták a kérdést. Ez, t. uraim, nincs az ország érdekében. Önök a hibásak, önök idézték elő részben azt a krízist, amelyben most vagyunk. (Simon András: Előidéztük?) Ennek a krízisnek önök az okai, mert nem gondoltak, nem láttak előre (Simon András: Próféták csak ott ülnek!) és nem tettek semmit a közgazdaság érdekében. Ezt, t. képviselőtársam, ön tagadhatja, de nincs ebben az országban élő ember, ha nem képviselő^ aki ezt egyáltalában tagadni merné. Nem állítom, hogy tisztán önök az okai ennek, én csak azt állítom hogy önök is okozói ennek a helyzetnek. (Simon András: Ez már más kifejezés! — Br. Podmaniczky Endre: Ez már módosítás!) Bocsánatot kérek, én sohasem mondottam mást. Sokkal jobban ismerem a világ forgatagát, semhogy azt mondanám, hogy ennek tisztán önök az okai. De ha feltételezem azt, hogy ~~ nagy percentualitást veszek — 80%-ban a világgazdaság ennek az oka és csak 20%-ps felelősség esik önökre, akkor önöknek annál nagyobb erőt kellett volna kifejteni ök, hogy ezen az állapoton javítsanak s az onszág helyzetét megjavítsák. Az Önök köréből hangzottak el — ha el is fogadták a törvényi avaslatokat — a legkeserűbb bírálatok a gazdasági viszonyok tekintetében. Hiszen onnan hallottuk a legsúlyosabb el1 lenzéki szónoklatokat és a vidéken, a nép előtt