Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának UU5. tartott beszédeik mind ellenzéki szónoklatok voltak, csakhogy mindegyiknek az volt a vége, hogy éljen Bethlen István! Ez ellen nekem semmi kifogásom és mindig szerettem a^ párthűséget, sohasem léptem fel itt, mint pártember, hanem mindig hangoztattam, hogy nem mint pártember beszélek; eszem ágába sem jut önöket megbuktatni, ha önök olyan politikát inaugurálnak, amely az ország javát szolgálja. önök azonban nem

j azt szolgálták, hanem egyszerűen azt mondták, hogy mi követjük egy emiber gondolatmenetet, azzal állunk vagy bukunk. Ez volt az önök devizája. (Graeffl Jenő: Csak így lehet követni! — Simon András: Félig kövessük és félig ne kövessük? Egy kicsit kövessük? Hogyan képzeli ezt a képviselő úr?) T. Ház! Mi a különbség a mi Képviselőházunk és a külföldi képviselőházak között? Itt van egy kormánypárt, amely mindent vakon megszavaz. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Simon András: Most mondotta, hogy ellenzéki beszédeket mondottunk!) Azt mondanak, de a végén megszavaznak mindent. Ezt nem tagadhatja a képviselő úr. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, r méltóztassék tartózkodni az olyan természetű kijelentésektől, 'amelyeket a másik párt sértésnek vehet. Sándor Pál: Kit sértettem meg és mivel? Elnök: Ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéssel polemizálni. Méltóztassék beszédét folytatni. Meg vagyok róla győződve, hogy a képviselő úr kijelentése jóhiszemű. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) A képviselő urakat nem kérdezte senki, tessék csendben maradni! Sándor Pál: Nem tudom ugyan, mivel vétettem, de köszönettel fogadom az elnöki figyelmeztetést, íme láttuk, hogy Tardieu megbukott hat szavazattal. Ez Franciaországban lehetséges, ez Ausztriában lehetséges, ez Németországban lehetséges, ez Amerikában is lehetséges, de nálunk ki van zárva. Láttuk a bolettajavaslatnál. Mielőtt gróf Bethlen István hazajött, lázongott az egész párt, de abban a pillanatban, — mint ahogy egyszer kifejeztem > magamat — amikor Lucifer-Bethlen ráütött a*vállukra és azt mondotta, kérem, tessék nyugodtak lenni, már megvolt a nyugalom. (Simon András: A leglényegesebb sérelmet megszüntette!) Nem szüntetett meg semmit, megmaradt a boletta és a 2 pengős prémium. (Simon András: Öriási módosítás történt. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az őrlési engedélyek megszüntetése!) Állítom és fenntartom, hogy a boletta és a 2 pengő sem fogja megszüntetni a gazdasági válságot. (Simon András: Ez már megint más! N.mi íügia megszüntetni, de az, hogy a javaslaton való változtatás nélkül megváltozott a párt^ véleményé, az nem áll.) Félek, hogy beszédemet nem fogom tudni elmondani, ha ilyen incidensekre reflektálok, pedig nagyon szeretnék reflektálni. Tartózkodni akartam általában mindattól, ami önöket bánthatja, mert én nem magam akarok ma beszélni, hanem beszéltetni akarok olvanokat, akik nem defetisták, iamint talán önök negem annak tartanak. (Br. Podmaniczky Endre: Azt nem mondotta senki! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem mondotta senki, hogy Sándor Pál de^etista!^ En annak tartom magam azért. (Br. Podmaniczky Endre: Az már más!) mert nem tudok hatni erre a többségre, amelv meg vagvok győződve ennen olyan gentlemanekből áll mint am ily ének, itt vannak. (Br. Podmaniczky Endre: Remélem!) Nem tudok hatni önökre. De nem tudom ülése 19S0 december 5-én, pénteken. 211 megmagyarázni és nem tudtam évek folyamán megmagyarázni magamnak azt a lehetetlenséget, hogy akárkinek kedvéért, akár egy többség kedvéért, akár egy miniszterelnök kedvéért egy országot válságba lehet juttatni. Ez az én nézetem, ez az egyetlen bűnöm, hogy ezt prédikálom. En nagyon jól tudom, hogy az önök miniszterelnöke nagy ember; tudom, hogy a nagy emberek közé tartozik; tudom és mindenkor hangoztattam azt, hogy a miniszterelnöknek érdemei vannak, hiszen^ helyreállította a személybiztonságot, helyreállította valutánkat; ezt mindenkor hangoztattam is, de ezzel slussz, többet nem csinált. (Élénk ellenmondások jobbfelöl. — Farkasfalvi Farkas Géza: Külpolitikai érdemeit nem lehet eltagadni! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a.jobboldali képviselő urakat, hogy a szónok úr is kérte, hogy engedjék beszédét nyugodtan elmondani! Tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Külpolitikai köszöntőbácsik!) Csendet kérek, képviselő úr. Most a jobboldal csendben ül, s akkor megint önök kezdenek beszélni. Sándor Pál: Gazdasági tekintetben azonban lefelé mentünk irtózatos nagy lépésekkel. Ezt senki sem tagadhatja. Ha önök tíz évig voltak uralmon, felruházva oly nagv hatalommal, aminő az önök birtokában volt; amikor teljes nyugodtsággal gyakorolhatták azt a hatalmat és ha önök e tíz év alatt képesek voltak az ország helvzetét annyira lerontani és azt az állanotot előidézni, amelyben ma vagyunk... {Br. Podmaniczky Endre: Nem mi rontottuk le! — Kabók Lajos: Csakis! — Propper Sándor: Hol a bethleni nagyság?) akkor azt kell mondanom, hogy a tízéves többségi működés nem volt áldásos és nekünk is kell törekednünk arra, hogy ha a többséggel valami baj történik, ha tényleg megbukik, akkor legyen itt egy kormányképes ellenzék, amely a kormányt kezébe vegye. (Kabók Lajos: Bár már látnám! — Propper Sándor: Az lesz az igazi hajnalhasadás! — Zaj a jobboldalon.) Ez a mi egész törekvésünk, és rámutatva azokra a hibákra, amelyeket látunk, ezt akarjuk elérni az egész vonalon. Lesz ma még alkalmam rámutatni arra, hogy az ellenzék ebben a tekintetben milyen becsületesen járt el, de mielőtt ezt tenném... (Kabók Lajos: Az a fontos, hogy ez a kormány, menjen!) Nem mondom azt. hogy mi jövünk utána. (Simon András: Hát hogyan képzeli kormány nélkül?) Nekem mindegy, akárki jön, nekem az én éveim mellett nincsenek amhicióim. (Propper Sándor: Nem marad lyuk a földgömbön ezen a helyen. — Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne folytassanak párbeszédeket. Most Sándor Pál kéoviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy, mivel most keltem fel az ágyból, és rekedt vagvok, ajándékozzanak meg azzal, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnem. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mindig érdekes, amit Sándor Pál mond.) Köszönöm. Mondom, én most másokat fogok beszéltetni magam helyett és meg fogom kérdezni önöket, hogy mit szólnak ehhez, mert rendkívül érdekes és értékes dolog az, amit most önök elé terjesztek. Azt látom, hogy ezt a törvényjavaslatot valaki, aki önökhöz közel áll és valakik, akik önökhöz közel állanak, bonckés alá vették és irtózatos kritikát mondtak cróla. Itt van a kezemben egy emlékirat, amelyre majdnem azt lehet mondani, amit Zola írt annakidején;