Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának hh5. kimenjünk, (hogy annakidején, amikor már az általános világgazdasági (helyzet megjavul, nekünk, Magyarországnak a fellendülés ne ütközzék nehézségbe. Ha pedig a kormánnyal együtt • okos, bölcs, az időknek megfelelő törvényalkotásokkal átvezeti a törvényhozás ezt az országot a válságon, akkor kegyeskedjenek jóindulatúlag ia városok felé is fordulni és azok életet jelentő autonómiájának fejlesztésével a városoknak segítségére lenni, (Helyeslés.) mert a városok a magyar nemzett kultúrának és gazdasági erőnek forrásai, a városok a nemzet más erőtényezőivel karöltve (biztosan eljuttatják ezt a nemzetet az új feltámadáshoz. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a reményben a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: TV Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek! A szónok megkezdi beszédét. Sándor Pál: T. Elnök úr! Látva ezt az ürességet, talán indokolt, ha kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett kérelem házszabályszerű, ezért azt tudomásul veszem és a házszabályok 128. §-á alapján megteszem a szükséges intézkedéseket. Képviselő úr, méltóztassék beszédét megkezdeni. Sándor Pál: T. Képviselőház^ (Halljuk! Halljuk!) Tegnap Lakatos Gyula képviselőtársam, úgy formailag, mint tartalmilag igen érdekes és értékes beszédet tartott e Házban amelyet élvezet volt hallgatni. (Ügy van! Ügy van!) Meg fogja azonban bocsátani nekem a t. képviselő úr, — miután tudom, hogy ő ezekhez a dolgokhoz nagyon is ért — ha először is azt mondom, hogy a valóságot, az igazságot beszédében kicsit megkerülte. (Strausz István: Ahhoz is ért! — Derültség.) Ehhez neki, mint kormánypárti képviselőnek joga ván és evvel csak szembeállítom azt, amit most előttem szólott Kiskos t. képviselőtársam mondott, aki szerint egyedül a lelkekben rejlő erő és hit volt az, ami ezt az országot az összeomlástól megóvta, ö is elfogadta a törvényjavaslatot, ennélfogva jogomban van szembeállítani ezt a két állítást. Ám nem akarok ennél tovább immorálni, de talán meg van engedve nekem, mint az ellenzék egyik képviselőjének, hogy egy kis lapszust, amelyet Lakatos képviselő úr elkövetett, kihasználjak. Ezt meg is teszem. A képviselő úr azt mondotta tegnap, beszéde végén: hogy íme, talán hasznos volna az országra, ha úgy, mint Amerikában, egyes emiberek avval foglalkoznának ... Elnök: A képviselő urat beszédében félbeszakítom. Elrendelem a képviselő urak megszámlálását. A jegyző úr lesz szíves foganatosítani. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket): Negyvenegy! Elnök: A Ház tanácskozóképes. Méltóztassék beszédét folytatni. (Rothenstein Mór: Pontosan 41!) Sándor Pál: T. -Ház! (Halljuk! Halljuk!) Lakatos t. képviselőtársam tehát azt állítja, (Br. Podmaniczky Endre: Vén róka vagy, dehát hiába! — Egy hang a jobboldalon: A sok idegesség után végre derült arcok!) hogy úgy, amint Amerikában megteszik, hogy egyes embereket igénybe vesznek, akik kikutatják, ho- . ülése 1930 december 5-én, pénteken. 209 gyan és miképpen lebet takarékoskodni az egyes intézményeknél, Ibe kellene állítani^ az államnál is egy ilyen egyént, aki províziót kapna azok után az összegek után, amelyeket az állam részére megtakarítanak. Egy ilyen állás bizony Magyarországon, nagyon elkelne, bárki foglalná is el és azt hiszem, igen nagy haszonnal járna. Egyszersmind azonban konstatálnom kell, hogy önökre nézve, t. többség, Lakatos t. képviselőtársam a lehető legsúlyosabb szegénységi bizonyítványt állította ki. (Kabók Lajos: Ejha! Szegény többség! — Zaj a jobboldalon.) Mert ha nem elégséges a kormány, nem elégséges az a nagy apparátus, nem elégséges egy ilyen nagy párt, hogy a felesleges kiadásokat elimináljuk, hanem egy kívülálló egyént kell meghívni, hogy Magyarországon megtanítsa az illetékes köröket arra, hogyan kell takarékoskodni, ennél nagyobb szégyent nem lehet hozni egy kormánypártra. (Mattá Árpád: Anglia is megtette állítólag!) Bocsánatot kérek, megtették Amerikában, mégpedig egy Horváth nevű magyar ember, aki egyszersmind a Magyar Amerikai Kamara elnöke, volt az, aki bürót nyitott, amely az összes ottani hoteleket kontrollálja és tényleg nagy eredményeket ért el. Ez megtörtént ott, többet nem tudok; lehet azonban, hogy másutt is megtörtént. (Egy hang a jobboldalon: Hívjuk haza!) De az, hogy valakit^ meghívjunk, amikor kormányunk van, apparátusunk van és többségünk van, amikor annyi embert alkalmazunk és ennek az embernek províziót fizessünk a felesleges kiadások eliminálásáért, mégis kicsit sok, (Szűcs István: Hiszen nem hívtunk senkit!) önök ajánlották! Emlékeztetek egy egyszer már elmondott anekdotára, ami tényleg megtörtént. (Br. Podmaniczky Endre: Ez érdekes lesz! Anekdota! — Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán mint kormányelnök felszólította Hegedűs Sándor akkori kereskedelemügyi minisztert, nézze át a költségvetést, mert deficit van, talán helyre lehetne azt a költségvetést állítani. Erre Hegedűs Sándor nekilátott pár éjjelen át és tényleg odament Tisza Kálmánhoz, mondván, heuréka, megtaláltam, a felesleges kiadásokat elimináltam és a budget-ben nincs több deficit. Erre Tisza Kálmán nagy bölcsen azt mondta neki: jegyezd meg fiam, hogy eliminálni lehet e^y budget-ből mindent, csak a felesleges kiadásokat nem. — Éppen így vagyunk mi is a mi költségvetésünkkel. (Peidl Gyula: Ez különösen magyar vonatkozásban igaz!) Egv csomó felesleges kiadással van dolgunk, amelyeket azonban eliminálni nem tudunk. így például csak azt mondhatom, hogy a budget legsúlyosabb oldala, hogy a személyi kiadások terén borzasztó nagy túlzásról tanúskodik, igen nagy a személyzet az állami hivatalnoki karban, igen nagy ebben a tekintetben a budget kiadási tétele, mert hiszen a budget-nek majdnem 2

/3-ad részét teszik ki a személyi kiadások. De ez nem újdonság előttünk. Amióta Jeremiás Smith, aki — mint Rassay sokszor mondotta, aktíve tétele volt a mi budgetünknek — elhagyta ezt az országot, azóta mi, mint ellenzék, évről-évre megtettük itt kötelességünket: figyelmeztettük mindenkor a kormányt, haeryjon fel azokkal a nagyzási hóbortokkal, amelyeket az egész vonalon látunk. Figyelmeztettük a kormányt arra, hogy a hét kövér esztendő után okvetlenül megjön a hét sovány esztendő is és akkor meg fogjuk keserülni a könnyelmű kiadásokat. Előre kijelentem, hogy ma nem a saját érveimmel fogok önökön ütni, hanem másoknak az érvei-