Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

â06 Az országgyűlés képviselőházának kk5. ülése 1930 december 5-én, pénteken. Károly országgyűlési képviselőket a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezze. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Kisebbségi indítványt nyújtott be Györki Imre és Propper Sándor képviselő úr: «Javasoljuk, hogy Pakots József és Peyer Károly mentelmi ügyében a Ház térjen napirendre.» Elnök: T. Képviselőház! A szó megilleti Györki Imre képviselő urat, vagy az ő távollétében Propper Sándor képviselő urat. A képviselő urak nincsenek jelen. Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság ama javaslatát, hogy Pakots József és Peyer Károly képviselő urak az ülésben tartott magatartásuk miatt az Házat ünnepélyesen kövessék meg, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, s így Pakots József és Peyer Károly képviselő urakat a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezi. Pakots József képviselő úr jelen van; kérem a képviselő urat, méltóztassék az elnöki emelvénnyel szemben eleget tenni a Ház határozatának. Pakots József: A t. Ház határozatának megfelelően a^ házszabályok rendelkezésével szemben tanúsított magatartásom miatt a t. Házat ünnepélyesen megkövetem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Peyer Károly képviselő úr nincs jelen. Áttérünk a napirendre. Napirendünk szerint következik a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek megadóztatásáról és egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása.. Szólásra következik Kiskos István képvi-. selő úr, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A képviselő urat a szó megilleti. (Haljuk! Halljuk!) Kiskos István: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat az államháztartás érdekeinek megfelel, de egyes szempontokból nem kielégítő. Különösen szociális szempontból nem kielégítő, mert igaz ugyan, hogy a legjobban sújtott lakosság támogatását célozza, de^ az ehhez szükséges ö&szeget egy másik, szintén a megélhetéssel küzdő társadalmi réteg jövedelméből vonja el és teremti elő. Ez a javaslat szerény véleményem szerint hátrányosan érinti az állami igazgatás egyes ágazatainak ügymenetét is, amelyek a már létszámcsökkentett apparátussal úgyis döcögve haladnak, s ha tovább folytatjuk ezt a létszámcsökkentést, akkor mivel a teendők nemhogy apadnának, hanem szaporodnak... (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Kérem, méltóztassanak a képviselő urat első felszólalása alkalmával figyelmükkel megajándékozni! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kiskos István: ... megtörténhetik, hogy a tisztviselők kimerülnek, kidőlnek, senki sem dolgozhatván egy napon 24 óránál többet és teljes 24 órát sem a végletekig. Ha pedig megakad az ügymenet, akkor előáll az aktahalmaz, amelyet elvégre fel kell dolgozni, s annak feldolgozására kisegítő munkaerőket kell alkalmazni, akiknek kiküldetési költsége nagyobb összeget tesz ki, mint a létszámcsökkentett alkalmazott egyévi állandó illetménye. Ha pedig laktahalmaz van, akkor csorbát szenvedhetnek egyes ügyiratokkal kapcsolatosan egyes érdekek. így például a hitelélet megáll, a hiteligények kielégítése megakad, ha a telekkönyvi tulajdonjogi átirások körül késedelmek mutatkoznak; a bíróilag megállapított jogok és követelések érvényesítése pedig azért akad meg, mert a bírósági ^ létszám csökkentése miatt késedelmes kiadmányozás folytán meg kell akadnia. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De hátrányt és különös kockázatot jelent ez a javaslat az állambiztonságnak és a közrend fenntartásának érdeke szempontjából is. Hiszen már az eddig lecsökkentett rendőrőrszemélyzet munkája is teljes erőfeszítést kíván a rendőrségi őrszemélyzettől, s ha ezt a létszámcsökkentést tovább folytatjuk, az kidől, labilissá válik a közbiztonság (Ügy van! Ügy van!) és ha a munkanélküliségből, az ínségből kifolyólag támadt elkeseredésekből kirobbanások származnak, vagy ha a szegénység miatt a vagyon elleni bűncselekmények .szaporodnak, további létszámcsökkentés esetén a közbiztonság veszélye és kockázatta vesj&edelemesen nő. T. Képviselőház! Takarékoskodnunk kell, de okszerűen kell takarékoskodnunk. (Helyeslés.) Hiszem, hogy a mélyen t. kormánynak megvannak a maga tapasztalatai a válság eddigi lefolyását illetőleg és megvannak a következtetései a válság jövendő alakulását és körülményeit illetőleg, s ennek alapján számításokat tett a bevételi csökkenések azon további mérvéről, amely az államháztartás költségvetésének ebben az évében még előadódik, és bizonyára számbavette azokat ia megtakarításokat is, amelyeket a kiadások terén elérhet és ezeknek összevetésével módjában lesz egy mindent átfogó providenciális pénzügyi program m előterjesztésére, amelynek alapján a helyzetet szanálhatjuk és a gazdasági életet fellendíthetjük. Takarékoskodnunk kell, de nem akképpen, hogy folyton ia fogyasztóképességet csökkentjük, hanem más módon, mondjuk, főleg a dologi kiadások terén. De óvakodjunk a takarékosság elvének olyan szigorú érvényesítésétől, amely például elvonná a kórházaktól az eddigi segítséget, mert hiszen a kórházak a szegény betegek után az ápolási díjaknak úgysem törvényszerű, hanem csak átlagos mértékét kapják. Kár volna a betegektől és a kórházaktól megvonni a támogatás összegét, (Vargha Gábor: Bűn volna!) mert hiszen a mai nagy nyomor mellett, amikor az emberiségnek mind szélesebb rétegei jutnak abba a helyzetbe, hogy még az orvost és a gyógyszer árát isem tudják megfizetni, természetes dolog, hogy a kórházakban ápolt betegek száma szaporodik, a kórházak megtelnek és a kórházak lesznek a szegény embereknek nemcsak ápolói, hanem ezen idő alatt még eltartói is. Igen t. Képviselőház! Elég más terület van a takarékosság keresztülvitelére, különösen a dologi kiadások terén. Nemi lehet minden deficiteltüntetést a közszolgáltatások emelésével és újabb közszolgáltatások behozatalával keresztülvinni. (Sándor Pál: TTgy van!) Hiszen rendkívüli viszonyok rendkívüli hitelműveleteket is indokolttá ; tehetnek. Ilyen rendkívüli hitelművelet példáját láttam az 1880 : V. tc.-ben, amely az azon időbeli államháztartás egyensúlyát úgj

f kívánta helyreállítani, hogy a mutatkozó hiánynak, amely ugyancsak a bevételek csökkenése folytán állott elő, amely bevételeket viszont az azon évi rossz termés csökkentette le, ennek a hiánynak fedezhetése végett felhatalmazást adott az akkori kormánynak, illetőleg pénzügyminiszternek, gróf Sza-