Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

Az országgyűlés képviselőházának ^5-. páry Gyulának, hogy az 1879 : II. te. szerint kibocsátott állampapírokat 15 millió forint erejéig értékesíthesse, ha pedig ez az értékesítés nem volna kedvező, akkor 6 millió osztrák értékű forintot meg nem haladó hitelműveletet vehessen igénybe. Nem volna-e lehetséges ma is, a rendkívüli viszonyokra való tekintettel, ilyen hitelművelettel élni mindazideig, amíg a mezőgazdaságot talpra nem állítjuk és a gazdasági életbe vérkeringést nem viszünk. Mert hiszen nem kerülhetjük el, itt áll a küszöbön a mezőgazdaság feltétlenül szükséges támogatása és felkarolása, (Ügy van! Ügy van!) és pedig a 100 milliós előlegkölcsönből, amely 100 millióra a legilletékesebb szakfórumnak, az agrárblokknak véleménye szerint a mezőgazdaság állami támogatása céljából szükség van. De nem szabad ezzel egyidejűen késlekednünk a kemény kéz megmutatásával sem, aimi az árak letörését illeti. (Élénk helyeslés.) Maximálni kell szerintem a kenyérárakat és a kis- és középipar hathatós támogatásába bele kell fognunk, inert az ezek iránt való intézkedések meg fogják mutatni a maguk jó hatását. Ez a javaslat a legjobban sújtott lakosságon kíván segíteni. Sajnálom, hogy a javaslat nem sorozJaatta ide a rokkantaknak magasabb ellátási díjban való részesítését, a régi és új nyugdíjak között mutatkozó diszparitás megszüntetését; (Elénk helyeslés.) sajnálom, hogy nem sorozhatta ide a nyugbéresek keserves helyzetének megjavítását, sem azokét, akiknek a legmesszebbmenő takarékosság is indokolt volna és amely takarékosság ezeknek érdekében az államnak szinte becsületbeli kötelessége, hogy a maga iránti hitet és bizalmat visszaállítsa, nevezetesen a hadikölcsön-ősjegyzők szomorú helyzetének megjavítását. (Gaal Gaston: Hol vannak azok?) Ez a javaslat ezeknek a legjobban sújtott lakosoknak támogatásához a közalkalmazottak hozzájárulását veszi igénybe. Meg vagyok győződve arról, hogy az a köztisztviselői tábor, amely egyértelműen jajdult fel akkor, amikor a fizetések leszállítására vonatkozó terveket hallotta, most minden szó nélkül adja meg magát azon kötelezettségnek, amely az általános teherviselés révén reája is kiterjed. Hiszem, hogy ez a köztisztviselői társadalmi réteg, amely a sors kedvező játéka folytán az irigyeltek rétegei közé került, jó lélekkel adja le majd az adóját a legjobban sújtott lakosság részére. Éppen ezért ne nyúljunk hozzá az ezen társadalmi réteg segítségére költségvetésileg előirányzott összeghez csökkentőleg. Ha dugsegély van, — nem tudom, hogy van-e — de ha van, ezt feltétlenül meg kell szüntetni, mert ez folytonos gyanúsításra ad okot, és odiózus, tűrhetetlen állapot volna ennek továbbfolytatása. (Strausz István: Visszaélés!) Mivel azonban én még nem láttam olyan köztisztviselőt, különösen családosat, aki fizetéséből tőkét gyűjtött volna, elleniben naponta találkoztam olyan köztisztviselővel, aki a sors kegyetlen csapásai folytán önhibáján kívül nehéz anyagi helyzetbe került. Ez a köztisztviselő hova forduljon ennek az anyagi helyzetnek megjavítása végett? Talán kezesekkel bankokhoz, hogy drága kölcsönt kapjon tőlük, vagy pedig privát kölcsönöket kérjen, függő helyzetet teremtve ezzel? Hova forduljon, ha nem az őt alkalmazó államhoz? Gondoljunk csak vissza, t. Képviselőház, arra a háború alatti és háború utáni időre, hogy mennyit tűrt és szenvedett ez a '-köztisztviselői kar és mégis becsületesen elvégezte munkáját. Varázsoljuk csak szemeink elé a vagyonülése 1930 december 5-én, pénteken. 207 mentő vásár szomorú képét, amelynek anyagát leginkább és legnagyobb részben a köztisztviselői lakások berendezési és felszerelési tárgyai alkották. Varázsoljuk csak elő, és látni fogjuk, hogy milyen sivár volt ezek után annak a köztisztviselőnek lakása, és hány magasrangú köztisztviselő felesége végezte el otthon lemondásból a legdurvább háztartási teendőket is. (igaz! Ügy van!) Láthatjuk ebből, hogy az a köztisztviselő tűrt, szenvedett, de azért becsülettel elvégezte munkáját. Hát emberséges dolog volna ettől a tisztviselői kartól megvonni a további segítést? Bízzuk ezt egy pártatlan bizottságra, vagy akár vigyék ezt a komolyabb, nagyobbmérvű segélyezést a minisztertanács elé, de a segélyösszeget ne csökkentsük, t. Képviselőház. Ez a tisztviselői kar támogatást, segítést érdemel. (Ügy van! a középen!) Ez a nemzet erős középosztálya, ezek hű hazafiak és az államnak erős oszlopai. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! A továbbiakban a javaslatnak 5. §-ával kívánok foglalkozni, és pedig ennek a városokkal kapcsolatos rendelkezéseivel. Nem abban a formában, amint Lakatos Gyula t. képviselőtársam tette, aki bizonyos szankciókat kíván abban a tekintetben, hogy a törvényhatóságok, városok és községek bizonyos^ határidő alatt és miképpen végezzék el a létszámcsökkentést, hanem abból a szempontból^ hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését egyenesen perhorreszkálom, azt kivihetetlennek és a városokra nézve sérelmesnek tartom, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) mert, igen t. Képviselőház, & városok már 1925-ben végrehajtották a létszámcsökkentést, amely akkor is nehezen volt keresztülvihető. (F. Szabó Géza: A többi önkormányzati testület is végrehajtotta!— Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!! Szűzbeszéd, ne szóljunk közbe! — F. Szabó Géza: Gyakorlottabb szónok, mint nagyon sok régi képviselő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kiskos István: Mondom, a városok már 1925-ben végrehajtották a létszámcsökkentést, amely már akkor is nehezen ment nálunk. De amikor a teendők még inkább megszaporodtak éppen a viszonyoknál fogva, szinte lehetetlen a létszámcsökkentésnek ebből a szempontból való keresztülvitele.^ Hiszen a városok nemcsak helyi.hatóságként járnak el, nemcsak az állami közigazgatást közvetítik, hanem városgazdálkodást folytatnak, a városfejlesztésben és városigazgatásban is közreműködnek, s ezeknek a városoknak tisztviselői nemcsak mint elsőfokú hatóságok, hanem mint gazdasági szervek is állandóan érintkezésben vannak a közönséggel. Hiába van itt minden^ egyszerűsítés az ügyvitelnél, az elsőfokú hatóságnál nem lehet korlátozni a közönséggel való érintkezést. A közönséggel való érintkezés leköti ezeknek az elsőfokú önkormányzati szerveknek minden hivatalos idejét, úgyhogy a hivatalos időn kívül kell nekik megfeszített erővel dolgozniok, ami — erejüket kimerítvén előbb-utóbb — megakasztja a városi igazgatást. De lehetetlen ennek a létszámcsökkentésnek ebből a szempontból való keresztülvitele azért is, — most a megyei városokról beszélek — mert e városok tisztviselőkarának nem olyan a létszáma, hogy a 10%-os létszámcsökkentést keresztül lehetne vinni. De nem is szükséges és lehetetlen is ez az önkormányzati létszámcsökkentés, s nem is jelent megtakarítást az államháztartsra nézve, hanem igenis lényeges megtakarítást jelentene a városokra nézve az, ha 29*