Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Àz országgyűlés képviselőházának UUknem él a világon kívül. Méltóztatott látni azt, hogy a könyvelés ma már szimpla tehnikai munka, leül egy fiatalember s el kezd egy írógépen kopogni és elvégzi tíz könyvelő munkáját. A számolás ma már szintén tehnikai munka. Valamikor a könyvelő legbecsültebb, legtekintélyesebb embere volt a vállalatnak, ma már egy 16 éves leányka is el tud könyvelni, különösen a könyvelőgéppel. Az Eliott—Fischerféle gépekkel, azonkívül a számológépekkel, összeadógépekkel s a gépek tömkelegével mehanizálták az irodát. Ebben a mehanizált irodában annak az alkalmazottnak épúgy nincs fixfizetése, mint ahogy nincs a gyárban vagy műhelyben dolgozó munkásnak. Azonkívül itt is érvényesül à piaci törvény, a kereslet és kínálat törvénye, amely jellemzője a kapitalistatársadalom termelőrendszerének. Itt is érvényesül, mert megvan a kicserélés lehetősége. Valamikor a Magyar Altalános Hitelbank főkönyvelője egyéniség volt, úr volt, akit mindenki megsüvegelt. Ma egy 16 éves gyerek is, aki szaldokontista gyerek volt, elvégzi a munkát, mert géppel végzi. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Szeretném én azt látni!) Megtartják még a tekintély okából és egyes cégeknél, amelyek konzervatív felfogásukban nem tértek még rá az iroda mehanizálására, ott még a könyvelő egyéniség, a mehanizált irodában azonban a kicserélés lehetősége épolyan könnyű, mint amilyen könnyű a Ganznál vagy a Weiss Manfréd-gyárnál a munkásnak ta satunál való kicserélése. Itt sem állnak a bérek fixen,^ itt sincsenek rögzítve, a keresetek, a havi fizetések itt is állandó ingadozást mutatnak és ha Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam vagy bárki a képviselők közül elmegy az Andrássy-útra .a magánalkalmazottak szakszervezetébe s ott érdeklődik a fizetések ingadozása iránt és átnézi azokat a grafikonokat, amelyek ott mindenkinek rendelkezésére állanak, akkor ijesztő kép tárul eléje; nevezetesen, hogy nincs ma az állami, megyei, városi és közületi alkalmazottakon kívül fixfizetéses alkalmazott, mert minden más alkalmazottnak fizetése erős ingadozásokat mutat. Természetesen van egy rétege a magánalkalmazottaknak, ez azonban mindinkább összesorvad, mindinkább kevesebb lesz, amely réteg valahogy még meg tudta tartani fizetését, de a legtöbbnek fizetése — különösen a mehanizált üzemekben — meglehetősen erős ingadozást mutat. Mármost ezeket újabb adóval sújtani, ezeknek kereseti- és jövedelmiadóját felemelni azt jelenti, hogy .azoknak ennyivel süllyed az életstandardjuk, már pedig a magyar munkás, a magyar tisztviselő, a magántisztviselő életstandardja Európában talán a legalacsonyabb. Utánunk csak a Balkán jön, ott nem ismerem^ a viszonyokat, csak azt merem állítani túlzás nélkül, hogy t itt Nyugat-Európában, de még Kelet-Európában is nincs állam, melyben a magánalkalmazottaknak, f a munkásoknak — akár a mezőgazdasági, akár az ipari munkást nézem — életstandardja olyan alacsony lenne, mint nálunk. Egész sereg iparág nem tud kifejlődni azért, mert a tömeg vásárlóképtelen. Magyarország vidéki városaiban nem tudnak áruházak fejlődni.^ Olyan áruházat, amilyen például a Corvin-áruház, Németországban már 50—60 ezer lakossal bíró városokban ' találni. Plauen sokkal kisebb város, mint például Pesterzsébet és van két hatalmas áruháza, amelyek közül az egyik r nagyobb, mint a Corvin-áruház. Magyarország vidéki városaiban ilyen áruház kifejlődni nem tud, êse 1930 december U-én, csütörtökön. 19& mert a tömeg vásárlóképtelen, amely ilyen áruházat fenntartani nem tud. Ez az adóemelés tehát azt jelenti, hogy ezeknek a társadalomra és az országra igen hasznos elemeknek életstandardja még lejjebb fog süllyedni, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági krizis, amely ma már nem is krizis, ira nem állapot, mert hiszen a krízisnek van mélypontja, amelyből felfelé megyünk, ma azonban el kell ismernünk, hogy nem a mezőgazdaság krízisével, hanem súlyos állapotával állunk szemben, — szóval ez az állapot még rosszabb lesz

v mert a tömegek még inkább elvesztik • vásárló- és egyúttal fogyasztóképességüket. T. Képviselőház! Hogy a reálbérek — ha a statisztika tükrében nem is, de a valóságban — mennyire csökkentek, azt^néhány adattal leszek majd bátor itt illusztrálni.^ Budapest lakossága 1926-ban 1,400.000 métermázsa húst fogyasztott, 1929-ben 1 millió métermázsát. Az 1930-as statisztika nem áll rendelkezésünkre, de nem esem túlzásba, ha azt mondom, hogy alig valamivel több, mint 800.000 métermázsa lesz az idei húsfogyasztás. A cukorfogyasztás egy esztendő alatt 306.000 métermázsáról 264.000 métermázsára csökkent. Kávéfogyasztásunk két év alatt 24.000 métermázsáról 7700 métermázsára süllyedt. (Lakatos Gyula: Ez nem a fixfizetésűekre esik. Ez az egész ország minden lakosára áll!) Várjon képviselő úr, majd rátérek erre. (Zaj.) Nem akarok ilyen súlyos számokkal operálni. Lehet a kérdést redukálni egészen egyszerűre. (Farkas István: Azelőtt hús volt, most már kávé sem lesz!) Mióta ezt a törvényt benyújtották, fáradságot nem ismerve végigjártam Budapesten jó néhány száz kiskereskedőt különböző szakmákból, — hentest, mészárost, oé'ket, egyebet — és érdeklődtem aziránt, hogy hogyan alakult az egy vásárlóra eső áruforgalom. Azt a meglepő képet kaptam, hogy például az élelmiszeríkereskedelemben — méltóztatnak tudni, hogy mit értünk élelmiszerkereskedő alatt — a kiskereskedőnél, beleértve a henteseket és a mészárosokat is, még két évvel ezelőtt 1 pengő 62 fillér volt az egy vevőre eső forgalom, — leszalad az üzletben, főképpen ahol regiszterkasszák vannak 200—300 blokk és mondom, egy vevőre átlagosan 1 pengő 62 fillér napi forgalom esett — addig ez ,a tétel most lecsúszott 92 fillérre! Olyan vállalatoknál, mint a Köztisztviselők Szövetkezete, a Budapesti Általános Fogyasztási Szövetkezet, a húsüzemekben méltóztassék megnézni a blokkokat. Nem szalad le kevesebb blokk, mint két évvel ezelőtt, de az összeg alig valamivel több, mint 50%-a a réginek. Ennél jobb bizonyítékot a tömegek fogyasztóképességének, a tömegek vásárlóképességének csökkenésére nem lehet mondani. (Lakatos Gyula: De ez nemcsak a fixfizetésűekre áll! — Propper Sándor: Egy deka kávét vesznek, meg öt deka zsírt! — Zaj. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: A legnagyobb réteget akarják mégjobban tönkretenni!) Ha statisztikai adatokkal dobálódzunk, ezekkel sok mindent lehetne bizonyítani, azonban azt hiszem, teljesen felesleges, hogy egy percig Í3 időzzem ennél a kérdésnél, minden képviseőtársam, aki eziránt a kérdés iránt érdeklődik, saját maga győződhetik meg arról, hogy a fogyasztóképesség mennyire csökkent, ha elmegy az üzletekbe és érdeklődik. Nem kell a jobbmódú lakosság üzleteit nézni, mert akár városi, akár vidéki üzletet nézünk, kétségtelenül tapasztalható a tömegek erősen megfogyatkozott vásárlási ké-