Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

200 Àz országgyűlés képviselőházának £•£#. pessége. Ezzel arányban emelkednek természetesen a csődök és a kényszer egy ességek, (Sándor Pál: És az árak!) Ami az árakat illeti, méltóztassanak elhinni, hogy a kapitalista társadalomban az árak nem egy előttünk rejtélyes és ismeretlen törvény szerint emelkednek. Nem is egészen a kereslet és a kínálat szabályai döntik el a dolgot, hanem az árak letöréséire és csökkentésére rendkívül nagy hatással van az a szédítően kiéleződött verseny, amelyet ma a kereskedelemben tapasztalhatunk. A magyar kereskedelemben soha nem volt a létminimumért való küzdelem anynyira kiéleződve, mint ma, amikor valósággal gyilkolják egymást a kereskedők. Hihetetlen alacsony rezsire dolgoznak, abból az elvből kiindulva, hogy az üzletnek kell engem eltartani, a lehető legminimálisabbra szorítják le a létfenntartási költségeket, s így versenyezve, egymást gyilkolva törik le az árakat. T. Ház! Nem kell állami beavatkozás, nem kell semmi egyéb, csak az, hogy a mai adópolitikát és gazdasági politikát folytassák az urak s nagyon hamar kiírhatják az ország határára: Magyarország volt, de nincs! (Farkas István: Ez így van! — Zaj jobb felől és a középen.) De nemcsak a fizetések, nemcsak a munkás' keresetek csökkentek, nemcsak a reálbérek csökkentek, hanem emelkedtek a lakosságnak a terhei is. Emelkedtek az adóterhek. Errenézve legyen szabad csak utalnom arra, hogy a kétszázalékos fogyasztási adó még mindig fojtogatj>a a kereskedelmet. Ebben a tekintetben indult valamelyes mozgalom abban az irányban, hogy be fogják vezetni a fázisrendszert. A pénzügyminisztériumban tárgyaltak is ebben a kérdésben, egynémely cikknél lehetett is megállapodást létesíteni, de a legtöbb esetben hol az egyik, hol a másik érdekeltségnek a makacsságán múlott az, hogy a fázisrendszert nem léptették életbe. Mindjárt meg kell azonban mondanom, hogy a fázisrendszer bevezetése csak valamelyes könnyítést jelentene, megtakarítást azonban, egy fillért sem jelent. Mondom, fennáll tehát a forgalmiadó. Méltóztatnak ugyebár emlékezni, hogy a mezőgazdaság felsegítésére nemrégiben a boletta bevezetésével kapcsolatban felemelték a kávénak, a teának és a vajnak a vámját, s hogy újabban megdrágult a posta, a táviró és a távbeszélő. (Propper Sándor: Es a büdös magyar trafik!) Mindezeken felül ebben a vonatkozásban fel kell hívnom még a pénzügyminiszter úr figyelmét arra is, hogy az egyházi adók hovatovább — ezt aztán felekezeti különbség nélkül meg lehet állapítani — tűrhetetlenek lesznek a munkásság számára. Itt ugyanazzal a jelenséggel találkozunk, mint az állami életben a 30 pengős búza, a szent «budizmus» idején, .amikor nyakló nélkül préselték ki az adókat a lakosságból. 1925-től 1929-ig egyesen az égig emelkedtek az adók. Ezt az adóemelést, ezt a budizmust utánozták az egyházak is és ebben a legteljesebb vallási egyetértés uralkodik, s ezen a- téren zsidó a kereszténynek nem tehet szemrehányást és^ fordítva, mert keresztények és zsidók egyaránt nagyszerűen értik báránykáik megnyírását. (Farkas István: Elárvereztetik a párnát az asszonyok feje alól! — Zaj.) A munkásság számára pedig az egyházi adó különösen elviselhetetlen, mert hiszen a munkásosztályhoz tartozóknak csak alig egy töredéke veszi igénybe az egyházi szolgáltatásokat. (Zaj.) De még súlyosabb a helyzet Budapesten, ahol a székesfőváros mint kegyúr viseli az összes költségeket s azonfelül kerületenként megalaülése 1930 december Jf-én, csütörtökön. kulnak az egyházközségek. Ezeknek megalakulása éppen annyira demokratikus, mint amilyen demokratikus ez a mai kormányzati rendszer. Nevezetesen összeül a tisztelendő úr vagy a tiszteletes úr két-három hívével, kinevezik magukat egyházközségnek, és a pénzügyminiszter úrtól kapott felhatalmazás alapján kirójják az adókat. (Gaál Endre: Hol van ez? — Farkas István: így van ez!) így van ez. Olyan csekély emelkedések vannak, hogy például 1929-ben fizetett valaki 32 pengőt és ezen most be akarnak vasalni 86 pengőt. Az ilyen csekély emelkedések napirenden vannak, nem is feltűnő. A munkások fizetésének letiltása olyan arányokat vett például Csepelen, hogy a gyár a többletmunka miatt kijelentette, hogy azt, aki még egyszer egyházi adóval tartozik, el fogja bocsátani a szolgálatból. (Farkas István: Krisztus nevében.) Soha szebb bizonyítékot a kapitalizmus és az egyház együttműködéséről nem lehetett volna kiállítani, mint azt, amikor Weiss Manfréd, aki közismerten, — tetszik tudni — (Derültség balfelől.) siet a keresztény egyházak se. gítségére és azt a báránykát, aki ki akar csúszni az egyháziadó alól, elkapja fülénél és beledörgi: vagy fizetsz proli, vagy röpülsz a gyárból. T. miniszter úr, a súlyos állami és városi terheken felül még a súlyos egyháziadók is nyomják a lakosságot és nem csekély mértékben, mert ne tessék azt gondolni, hogy csak négy pengőket kérnek, kérnek azok 14 meg 16 pengőket is. Azután eszébejut négy-öt úrnak, hogy van egy sarka a városnak, ahol még nem áll templom, oda templomot kell építeni és kinevezik magukat egyháztanácsnak, templomépítő bizottságnak és jönnek egymásután a cédulák, amelyeken az áll: Fekete Péter úr, templomot fognak építeni és önre kiróttak 40 pengőt; azután pici apró betűkkel rá van nyomtatva, hogy, amennyiben ezt az írást nem küldi vissza tiltakozásával, önt ezzel az adóval megrójuk és 20—40 pengőig megadóztatják; ezt a 20—40 pengőt be is vasalják rajta, hogy csakúgy ropog. Ehhez természetesen, mint adóibehajtási közegek, a székesfőváros adóbehajtó bizottságai, azonkívül a vidéki adóbehajtó hatóságok készséges segélyt nyújtanak, hiszen ők is benne vannak az egyháztanácsban, amit annál könnyebben megtehetnek, mert a közalkalmazottak tudvalevőleg ilyen adót nem fizetnek. (Ellenmondások jobb felől. — Br. Podmaniczky Endre: Hát a szakszervezeti levonás? — Kabók Lajos: Mi köze van ehhez báró úr? Ez önkéntes elhatározás, azt pedig végrehajtják, elviszik a vánkost! — Zaj.) Nézze, báró úr, én még sohasem tartottam lovaglásról előadást, mert ahhoz nem értek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt képviselők képviselőkkel ülnek és állnak szemben. (Kabók Lajos: De nem érti ezt a kérdést! Miért szól hozzá? — Farkas István: Es mindig belekotyog!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Malasits Géza: Állami adók, emelkedő vámok, emelkedő fogyasztásiadók, emelkedő igen súlyos egyházi adók tehát egymagukban is rendkívül megnehezítik a lakosság élettartását. Most hírlik, hogy az agrárblokk gyűlést tartott és ezen kieszelték ezek a jó urak, hogy, miután előreláthatólag nem lesz elég az az öszszeg, amely ebből a törvény javaslatiból az agráriusok felsegítésére fog jutni,^ szüksége mutatkozik az agglegényadó bevezetésének, legalább így olvastam a mai lapokban és ahogy az agrárblokknak a kormányra való befolyását