Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának Ukk* ü a földmívelésügyi miniszter úr a földmívelés terén — amelynek nekünk, mint agrárállamnak kétségtelenül legfontosabb tárcánknak kell lennie — kifejtett, akkor bizony azt látom, hogy ezek gyökeres javaslatok egyáltalában nem voltak és azok az akciók, amelyeket népünk felsegélyezésére és támogatására terveztek és keresztülhajtottak, mind reménytelenül végződtek. Mindegyikben volt a végén egy kis gikszer, amely azután a magyar íöldmívelőtársadalomra súlyos hátrányokat hárított. (Bassay Károly: Például a Faksz. pénze elveszett a Földhitelbanknál. Ott ül az elnöke az uraknál!) Egyedül a Faksz. házhelyakciója az, amely elismerést érdemel mindnyájunk szempontjából, de az úgynevezett traktonakció, az úgynevezett hízlalási segély, (Kassay Károly: Tyúkköicsön!) bizonyos szövetkezetek támogatása ellen (Zaj. — Elnök csenget.) .súlyos kifogásaim vannak és súlyos kifogásaim vannak azon a téren, amelyet Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is megemlített egy szaklapban, hogy a kartelleknek, a szén-, mész-, tégla-, cserép-, vas- és mezőgazdasági szerszámkartelleknek (Kassay Károly: Es a cementkartellnek ! Nyolcvanezerpengős tartiémekkel ott ülnek és nem itt ülnek! — Huszár Dezső: Véletlenül senkit sem érint a tantiémügy azok közül, akik itt ülnek!) a közgazdaság teljesen ki van szolgáltatva, úgyhogy én nagyon szeretném, ha idevonatkozólag minél hamarább jönne már az a bizonyos kartelitörvény, amelyet ígérnek. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Figyelem azokat a tevékenységeket is, amelyekre Különösen a mai időkben voina szükség, amikor a gabonatermelés tekintetében a töboi világrésszel is meg keli küzdenünk és termelésünk magas árai loiytán a gazdatársadalomnak rendkívül nagy nehézségei vannak,, de nem látom a földmívelés ügyi kormányzat támogató kezét. Magam hoztam ide a Házhoz több, mint fél esztendeje a gyümölcsfa-tenyésztés és a gyümölcs favédelem akcióját. Akkor a miniszter úr ígéreteket tett, ezekből az ígéretekből nem lett semmi, pedig különösen a homokos részeken a gyümölcsfák telepítése és azoknak megfelelő gondozása elsőrendűen fontos feladat volna, éppen olyan feladat, mint az erdősítés, amely tekintetben nem hogy előrehaladás, hanem viszszaf ejlődés mutatkozik. Nem látom, hogy ezeket a földmívelésügyi kormányzat értékeiné. Tudok róla, hogy Mezőtúr környékén a szikes földeken hatalmas rizstermelési akciót vezettek be, leírták nekünk laikusoknak, hogy ez milyen jelentős kísérlet volt és mennyire fontos ez a szikes földeken való termelést illetőleg. Panaszkodtak ugyanakkor az érdekeltségek, hogy a magyar földmívelésügyi miniszter még csak képviselve sem volt ezen. Egyáltalán sem a termés^ értékesítése tekintetében, sem pedig termelésünk produktívabbá tétele s az esetleg más termelési ágakra való átmenetei tekintetéiben nem látunk koncepciót és legfeljebb anynyit kaptunk, amennyit a pénzügyminiszter úr legutóbbi költségvetési beszéde során idevonatkozólag nekünk felmutatott. T. Ház! A pénzügyminiszter úrnak a gazdasági életre és a gazdasági élet felkarolására vonatkozó javaslataira nézve is azt kell megállapítanom, hogy ezek a javaslatok vagy időelőttiek, vagy idő utániak. Igy^ a bolettajavaslatról is el kell ismernie magának a t. pénzügyminiszter úrnak is, hogy ami jó abban szándékolva volt is, a késői kiadás következtében nem éretett el. Ugyancsak aggályaink vannak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. 193Ö december l-én, csütörtökön* 193 mindannyiunknak most is az újabban adandó termelési segélyt illetőleg is. Egyszóval nem látok koncepciót ezen a téren s nem látok egy új rendszert, amely az ország talpraállítása érdekében szükséges volna, mert én azt gondolom, hogyha az ország népén segíteni akarnak, akkor elsősorban a terheit kell .mérsékelni, megfelelő hitelről kell a számára gondoskodni, meg • kell védeni az ország népét a kizsákmányolástól (Ügy van! balfelöl.) és biztosítani kell terményei számára a piacot. Ezekben röviden össze van foglalva a gazdasági élet Programm ja: Ebben az irányban várnánk mi javaslatokat a kormánytól, mert ez a 45 milliós megtakarítást jelentő javaslat, amelyet a miniszter úr mint eredményt ide méltóztatik hozni, csak egy csöpp a tengerben. (Gaál Mihály: Jön a többi is !) Ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései, a kisexisztenciákat kétségtelenül súlyosan érintik, mert hiába mondják nekem, hogy akkor, amikor a munkát megadóztatják, a kisemberek olyan keveset fognak fizetni, hogy az számba sem fog jönni. Kiszámítottuk, hogy a gyufa árának egy fillérrel való emelése is kétmillió pengőt jelentett a magyar földmívelő nép számára. Sajnos, nincsenek statisztikai adatok kapcsolva ehhez a javaslathoz, nem tudom, hogy azok a tételek, amelyeket a kisexisztenciákat illetőleg be vannak állítva, mennyit jelentenek, de nagy komplexumban kell, hogy számbajöjjenek, mert akkor nem- szállították volna le a létminimumot olyan súlyosan, mint amennyire leszállították a javaslatban. Akárhogyan vesszük, mégis olyan társadalmi rétegekre hárítunk súlyos terheket, aminők a fizikai munkások és a szellemi munkások, akik una is voltaképpen a megélhetés gondjaival küzdenek. Ezt én csakis a kis tisztviselőkre értem, mert a jövedelemhalmozásnak, a túlságos nagy jövedelmek megállapításának feltétlenül és határozottan ellene vagyok, de viszont nem látom ebben a javaslatban azt, amit t. előttem szólott képviselőtársam is mondott, hogy viszont ez a progresszivitás a magasabb jövedelműeknél, a tízezer pengős felüli jövedelmeknél^ is fokoztatnék, pedig ez volna a helyes álláspont, mert elvégre, ha ez az ország olyan súlyos bajban és veszedelemben van, mint amilyenben van, akkor nemcsak a kisexisztenciáknak, nemcsak általában a népnek, hanem a nagy vagy ónnak, a nagytőkének, a nagyjövedelemnek is meg kell hoznia az áldozatot aránylagosan,. mert ezt az országot ebből a súlyos gazdasági helyzetből meggyőződésem szerint csak így menthetjük ki. Helyeslem és kívánom, hogy a kormány hirdessen a magánéletben is^ lemondást és várja ezt meg úgy, ahogyan én is kívántam a különböző társadalmi rétegektől mindazon szükségletek terem amelyeknél lemondást lehet, amelyek nem exiszteneiális szükségletek, és amelyekről való lemondás a termelést nem veszélyeztetik. A kisexisztenciákat illetőleg azonban méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kisgazda, a kisiparos, a kiskereskedő, a kishivatalnok már lemondott arról, amiről le kellett^ mondani, reá további terheket hárítani rendkívül nehéz. mert az a lemondás, amelyet a kisexisztenciától vár a kormány, lehet, hogy lemondás lesz az életről is, amely életre, magyar életre pedig nekünk saját igazságaink biztosítása érdekében szükségünk van. En tehát nem látom ebben a javaslatban azokat a szempontokat, amelyek a takarékosság érdekeit szolgálják. Lehet a javaslatnak egy-két jó része, hiszen éü kétségkívül nem va27