Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

192 Az országgyűlés képviselőházának megküzdeniök, még pedig szigorúan csak úgy és olyan módon, hogy kölcsönből tudja csak a magyar gazda is megfizetni az adótartozását. Másfelől pedig meg kell állapítanunk, hogy költségvetésünk különben is, a nagymérvű bürokratikus rendszer folytán, amellyel talán nem is lehet könnyen megküzdeni, rendkívül megdagadt és olyan súlyos kiadási tételek várnak reánk, amely súlyos kiadási tételeken segíteni rövidesen nem is lehet. A kormányzat két célból hozta ezt a javaslatot, amint az a törvényjavaslat előindokolásában meg van állapítva: egyfelől azért, hogy takarékoskodjék, másfelől pedig azért, hogy az elhagyatott gazdasági rétegeknek bizonyos tekintetben hóna alá tudjon nyúlni. Méltóztassék nekem megengedni, hogy én itt, a törvényjavaslat tárgyalása rendjén két kérdéssel foglalkozzam. Az egyik az, hogy: mi volt eddig a kormány takarékossági politikája, mi volt az az alányúló, támogató tevékenység, amelylyel kormányunk a gazdasági életet felpezsdíteni kívánta, mennyiben pezsdítette fel és micsoda intézkedések maradtak el? A másik pedig az, hogy: ezek a mentő törvényjavaslatok, amelyeket most ide, a Ház elé hoz a kormány, mennyiben szolgálják tényleg azt a célt, hogy valahogyan ebben a válságos helyzetben bennünket csak fenntartani is tudjon bizonyos ideig-óráig? Eddig egy takarékoakodási művelet volt, még a szanálás előtt: a létszámcsökkentés. Megteremtették a B-listásokat. Ennek a következménye lett azután az, hogy exisztenciákat tettek tönkre és a B-listás szellemi munkás mellé ma sorakozik a B-listás iparos, sorakozik a B-listás kereskedő, szóval, kétségtelen az, hogy ma a gazdasági életben a B-listarendszer, amelyet igaztalanul és rosszul kezdtek meg a közalkalmazottaknál, fokozódik. Azóta az idő óta, amikor a létszámcsökkentési javaslatot elfogadtuk, egészen a mai napig, azzal a kérdéssel a magyar kormányzat nem foglalkozott komolyan, hogy ennek a szellemi proletariátusnak súlyos kérdését, amely nálunk a túlzott bürokratizmusnál jelentkezik, miként vezesse le, mert jól mondotta az előttem szólott képviselőtársam, hogy ez a kérdés éppen olyan jelentős kérdés, mint az agrárkérdés. Ezt a kettőt harmóniában kell megoldani, de feltétlenül meg kell oldani, mert addig, amíg ezt meg nem oldjuk, az újabb és újabb létszámcsökkentés újabb nyomorgó exisztenciákat teremt és így ezzel a helyzeten nem segítünk. Ezen a helyzeten az segítene, ha a magyar állam gazdasági munkájába, mint agráráilam munkájába, voltaképpen a társadalmi rétegeknek sokkal nagyobb komplexumát tudnánk beállítani, azokat is, akik ma voltaképpen bürokratikus feladatokat teljesítenek. Míg ez a probléma így megoldva nincs, s erre nézve a kormány megfeleiő javaslatokkal nem jön, addig én az ilyen létszámcsökkentési tervezetekben, mint amilyen létszámcsökkentési tervezet ez a mostani is, nem sokat hiszek, eredményét nem látom, legfeljebb csak annyit látok, hogy több és több exisztenciát fogunk ismételten tönkretenni. Ezt a kérdést, mondom a szellemi proletariátus kérdését, az agrárkérdéssel kaDCSolatban, összhangban az utóbbi javára kell megoldani. Hiszen idevonatkozólag annyi javaslat van közkézen, a kormánynak hozni kell a propoziciókat, de amíg e tekintetben alapos és gyökeres segítség nem történik, addig azokkal a bajokkal, amelyek ránkhárulnak, küzköduüiifc kell. . ülése 1930 december b-én, csütörtökön. Büszkén mondja a javaslat indokolása, hogy nagyszerű munkát végzett a kormány a közigazgatás egyszerűsítése tekintetében s ma sokkal könnyebb az eljárás. Én közigazgatási ember vagyok, de a közigazgatás egyszerűsítésének sem az új közigazgatási törvénnyel kapcsolatban, amelyet a vid&kre vonatkozólag alkottak s amelyet már ki is próbáltunk, sem másutt a hasznát egyáltalában nem látom, sőt meg kell állapítanom, hogy a minisztériumokban — legalább ott, ahol én ismerem a helyzetet — szinte ugyanolyan létszámú személyzet végzi Csonka-Magyarország dolgát, mint amilyen végezte Nagy-Magyarország dolgát. Meg kell állapítanom, hogy azok a bürokratikus formaságok, ameiyekre semmi szükség nincs és a bürokratikus lassúság ma is érvényben vannak, s panaszkodnak az autonómiák, hogy azokat a határozataikat, amelyek voltaképpen munkát biztosítanak a tél idejére, a bürokratikus lassúság miatt nem tudják jóváhagyatni, ezekre vonatkozólag megfelelő intézkedések nem történnek. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy, bár már több pénzügyminiszterünk volt a szanálás óta, a pénzügyi igazgatás egyszerűsítése, áttekinthetőbbé tétele sem történt meg. (Rassay Károly: Senki sem tudja, hogy mennyi az adója, csak fizet, fizet!) Szóval, ezek tekintetében én nem látok eredményt, sőt meg ! kell állapítanom közigazgatásunkról, hogy éppen a tervezett egyszerűsítések csak egy eredményben jelentkeznek: több az igazgatási hatóságnak a diszkrecionális hatásköre és, sajnos, ezzel szemben jelentkezik közigazgatási tisztikarunknál bizonyos tekintetben a kevés felelősségérzet, amelyet én arra vezetek vissza, hogy a szolgálati pragmatikát a kormány mind e mai napig nem hozta meg. Én, aki végtelen szeretettel csüggök a magyar közigazgatáson, az utóbbi esztendők^hatása alatt különösen mit láttam az önkormányzati igazgatásnál? Láttam a sok visszaélést, amelynek bizonyos részét a mai gazdasági helyzetnek tulajdonítom. Meg kell állapítanom, hogy a közigazgatásunk nívóban, munkateljesítményben nem emelkedett és mindenesetre egyes emberek bűnös mulasztásai és hibái közigazgatásunk tisztességét, amelyre pedig én nagy súlyt helyezek, érzékenyen érintik, úgyhogy én e tekintetben a kormánytól feltétlenül erélyesebb intézkedéseket várok. A törvény 4. §-ába takarékossági okokból behelyezik az úgynevezett áthelyezési jogot, amelyet én a köztisztviselők szempontjából rendkívül sérelmesnek tartok. Lehet annak céljia,, hogy egy tanfelügyelő másnapra mint pénzügyigazgató ébredjen fel, vagy egy bírósági titkárból másnap számvevőségi tisztviselő legyen? (Sándor Pál: Vagy képviselőből államvasuti igazgató.) Ennek lehet valamelyes takarékossági előnye, de ezt másképpen kell megoldani. Ilyen széles jogkört — amellyel, meg va- " gyök győződve róla, a kormány egyáltalában úgy sem fog élni — ia törvényben nem adnék a kormány számára, mert félek attól, hogy ez súlyosan veszélyezteti a tisztviselők függetlenséget az ügyek intézésénél és azonkívül igen félek attól, hogy ezt esetleg egy kormányzat politikai célokra kihasználja és áthelyezésekkel kapcsolatosan a még ellenálló tisztviselők fölött is gyakorolni kívánja a politikai hatalmat, tehátáén ezt a tisztviselői állás jelentősége és méltósága szempontjából is súlyos kifogás tárgyává teszem. (Gaál Mihály: Meg kell csinálni a szolgálati pragmatikát!) I Ha azt a tevékenységet vizsgálom, amelyet