Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Âz országgyűlés képviselőházának 443 jutni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Én számolok az emberi lélek mentalitásával, már pedig biztos az, hogyha az a tisztviselő meg van győződve arról, hogy 5—6 esztendeig elérhetetlen álom lesz részére az előlépés, ez bizonyos mértékben az amibició csökkenését fogja maga után vonni, aminek eredménye azután, az lesz, hogy az aktaelintézés nem fog gyorsulni, ellenben meg fog nőni a bürokrácia veszedelme. (Hódossy Gedeon: Es a fiatalság hol helyezkedik el?) Méltóztassanak elhinni, a kérdés egészséges és végleges megoldásának kulcsa máshol van. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A kérdés egészséges és végleges megoldása közigazgatási rendszerünk halaszthatatlan átépítésében van. Valóban még az is, akinek nem is volt módja betekinteni a közigazgatási bürokráciának dzsungeljébe, sokszor álmélkodva áll meg és csapja össze a kezét, csodálkozva azon^ a mesterséges aktatenyésztésen, a bürokráciának azokon a tűrhetetlen kinövésein, amelyek közhivatalainkban tenyésznek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Jánossy Gábor: Nem mindenhol! — Beck Lajos: Nemcsak a közigazgatásban! — Felkiáltások a baloldalon: Mindenütt!) A kormánynak az a rendelete, amellyel a közigazgatást tavaly racionáini igyekezett, alapos rendet vágott ebben a közigazgatási dzsungelben. De uni ez a tisztogatás ahhoz képest, amit valójában csak egy képviselőnek van módjában látni, akinek az ügyek százaival kell megfordulnia a minisz- j tériumokban, és mi ez a tisztogatás ahhoz a beismeréshez képest, amelyet Magyary professzor könyvében olvasunk? Itt van a kérdés egészséges és végleges megoldásának kulcsa. (Beck Lajos: Ügy van!) En e tekintetben nem lennék semmiféle tekintettel a szerzett jogokra, nem respektálnék személyi érzékenységeket, mert, ha ezt tesszük, hiábavaló lesz minden áldozat, amit a tisztviselőtársadalomimal hozatunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A hatáskörök túltengenének azonnali lefaragása, a decentralizáció elkerülhetetlen teendő és feladat. (Ügy van! balfelől.) A hatásköri túltengés megáporodott vadvizeit le kell csapolnunk és a hivatali infláció eme tenyészgócait ki kell irtanunk, mert különben gyökeres javulás el nem érhető. Az én szerény nézetem szerint a helyes és ! tervszerű intézkedés az volna, ha a közigazgatás nem : halasztható megreformálásával együtt, természetesen a normálstátus és a kihalási rendszer énsegbentartásával, megreformálnék az előléptetési viszonyokat is. Epeknek , a korszerű reformoknak keretébe tartozik az is, hogy azonnal szakítsunk az elavult és tit- : kos minősítési rendszerrel. (Jánossy Gábor: Ez igaz! — Beck Lajos: Nagyon helyes!) Mélyen t. uraim, én meg vagyok győződve arról, (Jánossy Gábor: Középkori intézmény!) hogy : ha azon tisztviselő felett bizonyos mértékű ellenőrzés fog adatni a nagyközönségnek, de főleg a kartársaknak a nyilt minősítés révén, sok olyan tisztviselői sérelem r fog megszűnni, amelyekről ma köteteket tudnának összeírni a ! tisztviselők. Csak így és csakis ezen az úton juthatunk el valamennyiünk álmáig, ahhoz, hogy ne pókháló lepje be azokat az aktákat, hanem valóban az élet költözzék órák alatt azokba a sokat-, agyonkritizált iratokba. így juthatunk el az általános országos kívánságig: a gyors és olcsó közigazgatásig, a kis összegekből összetevődő nagy és effektív megtakarításokhoz. i T. Ház! Igyekszem az általam igénytelenül 1 . ülése 1930 december 3-án, szerdán. 159 elmondottakat reasszumálni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ismétlem, ezt a javaslatot nem tekintem olyan eszköznek, amely bennünket elvisz a gazdasági boldogulás Kánaánjába. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a népek agyában világosság fog gyúlni, ha lemondanak az egymás ellen folytatott kegyetlen gazdasági harc fegyvereiről. Mi tehát a közelebbi feladat a mi számunkra? Az, hogy minden erőt és energiát arra fordítsunk, hogy egyrészről felesleges mezőgazdasági terményeinket megfelelő kereskedelmi szerződések keretében — az én nézetem szerint elsősorban Ausztriában — el tudjuk helyezni, (Ügy van! a jobboldalon.) másrészről pedig oda tudjunk hatni, hogy ipari termékeink árai leszállíttassanak arra az ár nívóra, amelyet a nemzetközi áralakulások és a tényleges előállítási költségek indokolttá tesznek. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha ezt a két feladatunkat teljesíteni tudjuk, (Jánossy Gábor: Ha!) akkor ebben az országban a dolgozni akaró emberek megelégedéssel fogják egymást köszönteni. A második feladatot, az ipari termékek árának leszállítását talán még fontosabbnak tartom e pillanatban, mint .az elsőt s ennek kapcsán bátor leszek egy gondolatot felvetni és végtelenül hálás lennék, ha ezzel a gondolattal itt ebben a teremben bővebben foglalkozni méltóztatnának. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy valamennyien várjuk azt az általános olcsóbbodási folyamatot, amelyről tudjuk, hogy előbb, vagy utóbb el fog következni. Ha azonban ez a bizonyos «utóbb» nagyon későn következnék el, kénytelenek volnánk mi is a szabadforgalomhoz való minden ragaszkodásunk mellett is olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek ezt a folyamatot siettetni fogják. (Ügy van! a jobboldalon.) Legtávolabbról sem vagyok barátja annak, hogy idegen országokban kipróbált, vagy ki nem próbált, bevált, vagy be nem vált rendszereket ide szolgailag átültessünk. Nein akarom szolgailag utánozni sem a most megjelent német Notverordnung-ot sem az olasz rendszert, kétségtelen azonban az is, hogy azokról az utakról, amelyek eddig heíyesek voltak, amelyek eddig megfeleltek céljainknak, le kell térnünk akkor, ha ezt az általános olcsóbbodási folyamatot hamarosan elérni nem tudjuk. Bátor vagyok emlékeztetni a háború alatt működött árvizsgáló bizottságra, amely az én szerény tudomásom és megítélésem szerint -— úgy emlékszem, Friedmann Ernő professzor vezetése alatt — rendkívül áldásos és jótékony működést fejtett ki. Ne méltóztassanak félreérteni, nem akarom ezt az árvizsgáló bizottságot sem vakon átültetni^ mai gazdasági életünkbe. A mai körülmények közt azonban a mai gazdasági helyzet rendkívül sok hasonlóságot mutat az akkori gazdasági helyzettel. Akkor is egy agrárolló tette itt lehetetlenné a gazdasági megélhetést. Ugy emlékezem, a gazdáktól 35 koronáért rekvirálták el maximális áron a gabonát, az iparcikkek árai ellenben a mennyeket csapkodták. (Jánossy Gábor: Most is csapkodják! Nemcsak a mennyeket, hanem minket is! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Erre Tisza István kormányának bölcsesége életrehívott egy árvizsgáló bizottságot, amely elsőrendűen, megoldotta feladatát, nem tudta talán a gazdasági termények árait egy bizonyos nívónál feljebb emelni, oda tudott ellenben hatni, bogy az iparcikkek árai bizonyos mértékig le szállíttattak s emellett még ezt-a mi akkor még.nagyon gyenge magyar iparunkat Ausztriával szemben meg is tudta védeni-