Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
160 Az országgyűlés képviselőházának Igen t. Képviselőház.! Ismétlem, nem akarom átültetni ezt az árvizsgáló bizottságot En a megoldás módját abban látnám legjobban, ha a statuálandó kartelibíróságra bíznók ezt, vagy ezzel kaposolatban itgyekeznénk a kérdést megoldani. Kétségtelen azonban, hogyha az általános olcsóbbodás hamarosan be nem következik, valamit tennünk kell. Keasszumálom, amit e tárgyban mondottam : sürgetek egy erős hatósági érdekképviseletet, erős hatósági jogokkal. A hatósági jogok nem azt jelentenék az én megítélésem szerint, hogy nyojXLibami, rögtön rendőrrel, ügyésszel és büntető rendszabályokkal kellene dolgozni ezen a téren, hanem annál inkább kellemie dolgozni helyes gazdasági érzékkel. (Úgy van! Helyeslés.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Elemér: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítási (Elénk felkiáltások jobbfelől és a középen: Szívesen adunk többet is! Halljuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Farkas Elemér: Mélyen t Képviselőház! Legyen ez a terv merész, ne ijedjünk meg tőle; legyen ez a terv naiv, ne mosolyogjunk rajta; inkább a csapongó képzelet verdesse itt a falat, semmint a meg változhatatlanság posványa terpeszkedjék. (Ügy van!) Csak lemondani az életről, csak^ megcsontosodni a «nem lehet»-ben, csak megállni, — ezt nem lehet. (Felkiáltások jobbfelől: Ügy van!) Gondolkozni, tervezni, mozogni, éleszteni az erélyt, ez az élet, mélyen t. uraim, a tespedés pedig maga a halál. A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! Sajnálom, hogy az idő rendkívül előrehaladott, szerettem volna a törvényjavaslattal részletesebben foglalkozni és igazán méltó lett volna, hogy előttem szólott Farkas Elemér t. képviselőtársam magas röotű fejtegetéseivel is "foglalkozzam, amelyekkel nagyon sokban egyetértek, habár bizonyos tekintetben a konzekvenciákat nem úgy vonnám le, mint ő. Mindenesetre rokonszenvesen beszélt a tisztviselőkről, de kifejezte, hogy azt az áldozatot, amelyet a törvényjavaslat megkíván, ő is megköveteli. A törvényjavaslat nagy áldozatokat követel a tisztviselőktől, elsősorban a kereseti adópótlékkal, de talán ennél is súlyosabbat, amint Ő is érintette, az^ előmenetel korlátozásával, azután az áthelyezés lehetősé* gével, végül az ezzel járó esetleges munkaszaporulattal. A tisztviselőkkel szemben bizonyos elfogultság van, mondjuk, hogy talán jobb helyzetben látják őket. mint amilyenben tényleg vannak. Ez a törvényjavaslat is arra hivatkozik, hogy ők az az osztály, amelyet a gazdasági válság talán kevésbbé érintett, mint a többi osztályokat. Ebben a tekintetben eddig más véleményen voltak s éppen ezeket a véleményeket óhajtom röviden ismertetni. Itt van például mindjárt legelsőnek a Tébe. megállapítása - a banktisztviselőkről, hogy az adó káros hatással lesz azokra a tisztviselőkre, akik javadalmaikból eddig szűkösen éltek és a tisztviselők fogyasztó képességét szünteti meg- Ugyanezen az állásponton van a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, 3. ülése1930 december 3-án, szerdán. amely megállapította azt, hogy eddig a tisztviselők voltak még azok, akik tudtak vásárolni, — ha hónap közben nem is fizettek, ele hónap elején kifizették adósságaikat — mástól ellenben alig lehetett pénzt látni. Felemlítem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr is egészen máskép gondolkozott a tisztviselőkről, amikor expozéját benyújtotta. Igaz, hogy itt már azt mondja (olvafsa): «A személyi kiadások további apasztását csak akkor lehet végrehajtani, ha megfelelően csökkentjük az állami alkalmazottak számát. Ezért a kormány az év folyamán egy terv elkészítéséhez fogott, amelynek az a lényege, hogy az egész adminisztrációban új normálstátust állapítson meg és circa 10%-kai csökkentse a létszámot.» — nem B-listákkal. ~ «Hangsúlyozni kívánom, — mondotta tovább — hogy azt a megtakarítást, amelyet ezen a téren a személyzetnél elérek, más terekre fogom fordítani úgy, hogy a tisztviselők javadalmazása rendeztessék és javíttassék». Most alig egy félesztendeje azt halljuk, hogy a megtakarításokat természetesen a deficit eltüntetésére kell fordítani, nem pedig a tisztviselők javára Elismerem, hogy a viszonyok azóta sokat változtak, amennyiben a deficit réme fenyeget. A tisztviselőkkel kaposolatban hivatkozom Váry Albert igen t. képviselőtársam megállapítására^ aki azt írja (olvassa): «Tudnunk kell, hagy a tisztviselők általában békebeli fizetésüknek 60—70%-át kapják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tisztviselők 00—90%-a éhbérért dolgozik. A tisztviselők törzsfizetéséhez hozzányúlni tehát a legnagyobb igazságtalanság és ezt nyomon kísérné az általános elbalkánosodás réme.» Váry Albert t. képviselőtársam tehát ezt így állapítja meg és ez nyomtatásban is megjelent. Azt azonban, hogy az V. fizetési osztályon felül bizonyos redukció történjék, ő is megengedhetőnek tartja. Október elején volt egy miniszterközi bizottsági ülés, amely foglalkozott a tisztviselők helyzetével. Itt megállapították, hogy a tisztviselők szociális helyzete a háború előtti állagotokhoz képest már a mostani fizetések mellett is kedvezőtlen. A háború előtti arányokhoz képest a minisztériumokban sokkal több a nőtlen tisztviselő és ha nősülnek is, nagy ritkaság, hogy több gyermekük szülessék; ha tehát a tisztviselők fizetését a továbbiakban is lecsökkentik, ez a tisztviselőtársadalom szociális helyzetét alaposan lerontja és a rossz vásárló erővel együtt igen rossz hatást fog kiváltani a gazdasági életben. Hivatkozás történt arra, hogy példának okáért Csehország a gazdasági válságot a tisztvisel ő társadalom vásári óképes^égének emelésével óhajtják fokozni. Ugyanebben a bizottságban történt az igen t. túloldal egy tagja részéről az a nyilatkozat, amelyben kijelentette, hogy a pártra nézve kellemetlennek tartja, hogy a tisztviselők fizetését redukálják, mert ezzel az egységespárt elveszti a tisztivselők szimpátiáját és ennek a választások alkalmával következményei lesznek. A miniszter úr ott kijelentette, hogy nem foglalkoznak a tisztviselők fizetésének leszállításával, mert az nem aktuális. Megállapítom azonban, hogy ez a kereseti adópótlék tulajdonképpen burkolt fizetésleszállítás. Mire vonatkozik ez tulajdonképpeni Arra, hogy ezen az alapon lehetett csak megfogni a vállalati tisztviselőket. Mert ha az állam kimondja, — és átviszi esetleg a községekre is — hogy alkal-
