Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

Í56 Az országgyűlés képviselőházának i szerint az állam tisztességes megélhetést nyújt a tisztviselőinek, nyugdíjasainak és törvényhozása tagjainak is. Ha most már ezt tekintetbe vesszük és figyelünk arra a gazdasági nyomorúságra is, amely az országon végigszánt, kétségtelen, hogy a határozati javaslatot abban a formában, amint azt az egyesített pénzügyi és közoktatásügyi bizottság megszavazta, ebben a teremben is el kell fogadnunk. Ennek kapcsán azonban néhány szót kell még szólanom az általános, nem a közpónztárakból származó jövedelmek halmozásáról is. Arról beszélünk mindenütt, hogy válság uralkodik a világon. Van egy bizalmi válság, értékesítési válság, van termelési válság, de egyről megfeledkezünk; van még egy nagy válság is, mélyen t. uraim, fennáll a lelkek válsága is, az erkölcsi válság, (Ügy van! a középen.) hangsúlyozom, nemcsak itt nálunk p Magyarországon, hanem mindenütt a világon. Énnek az erkölcsi válságnak kifolyása az a közélet terén tapasztalható sok ikisikamlás, talán visszaélés, — ismétlem újból — nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon, de ennek az erkölcsi válságnak kifolyása, az előbbi jelenséggel össze nem hasonlítható, másik jelenség a túlságos jövedelemhalmozás, az önző, lelketlen jövedelemihalmozás, amely nézetem szerint a kapitalizmus egyik kifolyása és bűne. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Ha most már a válság okait s az abból kivezető utakat kutatjuk, keressük, kétségtelen, iiogy erre a jövedelemhalmozásra is rá kell mutatnunk, és nagyon szerettem volna, ha Teleszky János felsőházi tagnak a Felsőházban tartott végtelenül nagyértékű és mélyen járó beszédében erről is hallottunk volna valamit. Mi valamennyien várjuk az általános olcsóbbodási folyamatot; tudjuk, hogy ez előbb-utóbb el fog következni, ha azonban nem következik el, tudjuk azt is, hogy még mesterséges eszközökkel is kénytelenek leszünk ennek bekövetkeztét siettetni. Ha pedig az egyes koefficiensekkel számolunk, kétségtelen az is, hogy a túlságos, túlmagas jövedelmek kérdését is be kell vonni e koefficiensek keretébe. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) T. Húz! Kénytelen vagyok most már — szokásom ellenére — általános igazságok ismétléséhez fordulni, ha számolok egyrészt azzal a felelősséggel, amellyel ez a törvényhozás az országnak tartozik, másrészt pedig keresem azokat a módokat, azokat a kevésbbé fájdalmas és mégis célravezető módokat, amelyekkel az országot, ennek beteg gazdasági létét meg tudnók gyógyítani. ' Eigy általános igazság, de mégis ismételnem kell, Ibogy nemzetközi világválsággal állunk szemíben, amelyet kizárólag a nemzeti politika eszközeivel meggyógyítani nem leihet. Ennél a pontnál igen érdekesnek tartom, — ha szíves türelmükkel, néhány pillanatig csak, megajándékozni kegyesek lesznek, — hogy rámutassak Franciaország helyzetére, arra a Franciaországéra, amely nemcsak nagyrabecsülés és tisztelet tárgya részünkről (Zaj), haveim amelyet mi a gazdasági boldogulás, prosperitás hazájának tartunk, amely nem ismeri a gazdasági válságot és nem ismeri a munkanélküliséget. Nem így áll a kérdés. Nincs okom kételkedni azon adatokban, amelyeket egy napilapból leszek bátor itt felolvasni (olvassa): „A francia vasutaknak az 1930. év első nyolc hónapjára eső deficitje meghaladja az egymil liárd frankot —»•.•. tout comme chez nous, — az export közel 24 százalékos esést mutat a múlt évi exportmennyiséggel szemben. A vasipar -i$. ülése 193Ö december 3-án, szerdán. 1 egészen 1930 májusálig tartani tudta háború utáni rekord-nívóját, az utóbbi hónapok során azonlban már igen jelentékeny árlemorzsolódások mutatkoznak — nálunk ez nincs így — és az export három év alatt közel 30 százalékkal csökkent. A textilipari exportnak az utolsó három évben való csökkenése különböző árucikkeik szerint 30—60 százalék között variál. Ötven malliándi arany a Banque de France pincéiben holttőke csak. A legutóbbi tőzsdekrach ezt az állpotot csak még jobbam lerontja- A megriadt kistőkések egyre nagyobb mértékben vonják vissza egészen elsőrendű pénzintézetektől is betéteiket." Ezeket tisztán csak annak az állításnak megdöntésére voltam bátor felemlíteni, mintha a gazdasági válság hullámai nem értek volna az egész világra el és esak minket sújtanának a legjobban, itt csapkodnának a legerősebben. Már most továbbmenve az én logikai fejtegetésem láncolatán, »ha nem is akarom a felelősség és bizonyos mértékig az előre nem látás vádját tökéletesen eltolni magamtól és magunktól, de körülnézve megállapítom azt, hogy tőlünk Keletre és Nyugatra, legalább ugyanannyi vádat lehetne minden ország kormányának és törvényhozásának nyakába varrni, mint amilyenekkel minket vádolnak (Simon András: Varrnak is a nyakunkba!), mert hiszen ott is rombadőlt a gazdasági élet és égnek 'meredő csonka törzsek jelzik a gazdasági számum. útját, akkor le kell szögeznem azt is, hogy hiába jövünk mi ilyen törvényjavaslatokkal ide a Képviselőház elé (Reisinger Ferenc: Szóval rossz üzlet a "háború!), hiába fognak a többi államok ugyanilyen, vagy más természetű törvényjavaslatokkal saját országgyűlésük elé jönni, célravezető egy sem lesz addig, míg a világ népei be m«m látják azt, hogy a túlhajtott militarizmus egyfelől, másfelől az egymást a földről elpusztítani akaró szándék és utoljára, de nem utolsó sorban a lelketlen, kegyetlen, önző, előre nem látó nyerészkedési vágy, a kapitailizmusnak ez a kifolyása, amely főként túlzott antarchiában lát napvilágot, sírbavisz előbb-utóbb valamennyiünket. Mindegy, mi módon történik ennek belátása, akár úgy, hogy leülnek a zöld asztalhoz és kölcsönösen beismerik saját hibáikat és tévedésüket, (Jánossy Gábor: Másét beismerik! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) akár úgy, hogy a regionális megegyezések, a preferenciális szerződések vagy a gazdasági Páneurópa vagy az exportállamok gazdasági világorganizációja révén igyekeznek gyógyuláshoz jutni és belátni azt, hogy ez a mai állapot nem egyéb, mint vad száguldás az örvény felé, melynek fenekén ott izzik, ott piroslik a vörös rém. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Gazdasági téboly! Talán szándékos is!) Ismétlem, t. Ház, injekciónak, az erők konzerválásának tekintem ezt a javaslatot és nem egy olyan eszköznek, mely a

? gazdasági boldogulás Kánaánját fogja számunkra hozni. Ennek ellenére éppen azok miatt a szempontok miatt, amelyeket voltam bátor említeni, kénytelen vagyok a javaslatot megszavazni, A legegyszerűbb, a legjobb könnyítés, fájdalomcsillapítás természetesen a külföldi kölcsön felvétele volna, amelynek délibábját a miniszterelnök úr már a r hágai tárgyalások befejezése után a közvélemény horizontjára Vetítette. Bele kell nyugodnunk azonban abba, hogy a nemzetközi pénzpiac innen nem irányítható helyzete folytán ezt a kölcsönt ma fel nem vehetjük a nélkül, hogy ez ainagyar