Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
Àz országgyűlés képviselőházának M En ezt a javaslatot nem tekintem másnak, mint a küzdő harcos egyik gesztusának, egyik parádéjának, amelyet addig és annyiszor kénytelen folytatni, amíg és ahányszor ellenfelének, a nagy gazdasági világválságnak rohamai tartanak, vagy pedig annak egyedei, belátván azt, hogy az egymás ellen folytatott kegyetlen és lelketlen küzdelem, a gazdasági harc, őket magukat is szívbénulással fenyegeti, le nem teszik a fegyvert. Ez a védekező gesztus, ez a parádé véleményem szerint nem lehet más, mint a legvégsőkig elmenő takarékosság. Rá kell most térnem a takarékosság kérdésére, erre a sokat hangoztatott, sajtóban, közvéleményben, parlamentben állandóan pertraktált, kérdésre. Rá kell térnem a takarékosság kérdésének politikai részére is, azért, mert az igen t. túloldal politikai agitációja többízben úgy állította be ezt a kérdést, mintha az a párt, amelynek sorai között ülni szerencsés lehetek, nem ismerné fel az észszerű és mindenek felett álló takarékosság szükségességét. (Mai as its Géza: A kormány cselekedete legalább nem azt mutatja!) T. Ház! Ki kell jelentenem, hogy én a magam részéről ezt a mai költségvetést, amelynek alapján állunk, amellyel dolgozunk, az ország mai helyzetével arányban állónak nem tartom, ezt én túlmagasnak, túlméretezettnek látom, (Ügy van! Ügy van!) azért a magam részéről kötelességemnek ismerem el azt... (Rothenstein Mór: Maguk szavazták meg! — Malasits Géza: Közelednek a választások! — Jánossy Gábor: Most nem arról van szó! — Malasits Géza: Arról, mert már a csendőrszurony sem segít, sem a szolgabíró! — Jánossy Gábor: Nincs szükség egyikre sem! — Farkas István: Csak az van, más nincs!) Elnök: Csendet kérek! Farkas Elemér: ... hogy annak csökkentése terén elmenjek addig á legszélsőbb mértékig, ameddig az állami funkciók legrigorózusabban vett veszélyeztetése nélkül el lehet menni. Amikor az egyes adófizetők csak a legnagyobb nehézségek között tudnak eleget tenni adófizetési kötelezettségüknek, megkívánhatják és elvárhatják, hogy az állami kormányzat és a törvényhozás elől járjanak a takarékosság példájával. Méltóztassék azonban nekem megmondani azt, hogyan tulajdonítsak én komolyságot azoknak a követeléseknek, amelyek itt a sajtóban és a közvéleményben is sokszor elhangzanak és amelyek a költségvetésnek azonnali 30%-kai való redukálását követelikl Elhangzik ez a követelés párhuzamban a másik követeléssel, hogy a tisztviselők fizetését pedig nem engedjük csökkenteni. Mit jelent ez, mélyen t. Házi? Azt, hogy ennek a követelésnek teljesítése esetében törülnünk kellene azonnal az összes dologi kiadásokat. Kérdem, komoly ez a követelés, olyan-e ez a követelés, amelyet ebben a teremben komolyan tárgyalni lehet? Mélyen t. Ház! En nem vagyok hajlandó a takarékosság kérdését politikai agitáció anyagává tenni {Ügy van! jobb felől. — Meskó Zoltán: Nem is lehet!) és nem vagyok hajlandó ezen a téren olyanokat követelni es odáig elmenni, amiről az egyedüllét és a magábaszállás perceiben be kell látnom, hogy az lehetetlen. De nem vagyok hajlandó most már minden politikai célzat nélkül is, tisztán rövidlátásból vagy tájékozatlanságból olyanokat követelni, amelyek az állami élet funkcionálásának megbénulását vonnák maguk után. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXII. ülése 1930 december 3-án, szerdán. 155 (Kabók Lajos: Már az adófizetők is megbénultak!) En tisztában vagyok vele, hogy a meggondolatlan költekezés, a pazarlás, a túladóztatás elvihet egy országot a politikai felfordulásba és a társadalmi anarchiába, de ugyanoda vezet az az út is, amikor az állam kötelességeinek nem tudván megfelelni, funkcionálása megbénulván, önmaguktól felnyílnak azok a zsilipek, amelyek a társadalmi felfordulás piszkos vizével árasztják el az egész országot. (Ügy van! jobb felől. — Kabók Lajos: Mit csinálnak, ha nem lesz, aki fizessen? Hiába rónak ki új adót! — Tabódy Tibor: Azért kell ez a törvény! — Peidl Gyula:A legszegényebbektől kell elszedni a garast! — Farkas István: Harminc pengő heti fizetés után pótlekolják az adót!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Közbeszólások jobb felől. — Peidl Gyula: Próbáljon az úr megélni 30 pengőből! — Farkas István: Esterházy kap termelési jutalékot, termelési pótlékot a 220 ezer hold után, a harminc pengő adóját pedig pótlekolják!) Csendet kéreki A szó Farkas Elemér képviselő urat illeti 1 (Farkas István: Én csak segítek neki!) Farkas Elemér: Kérem, t. képviselőtársam, én az ön fejtegetéseit mindig az ön személyének és értékének kijáró tisztelettel szoktam meghallgatni, kérem és elvárom, hogy ugyanezzel ajándékozzon meg engem. (Farkas István: Nem is önnek szóltam, hanem az itt szemben ülő képviselőtársamnak válaszoltam. — Reisinger Ferenc: Nem bántjuk a képviselő urat!) T. Képviselőház! Ezekből az elgondolásokból kifolyólag készséggel hajlandó vagyok támogatni a kormánynak minden olyan törekvését, amely a közpénztárakból húzott többszörös fizetések korlátozására és megszüntetésére irányul, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) azonban ennél továbbmenőleg foglalkozni kívánok a jöyedelemhalmozás korlátozásának és meggátlásának intézkedésével annál is inkább, mert ez az indítvány annak a pártnak részéről hangzott el, amelynek sorai között ülni szerencsés lehetek. (Ügy van! jobb felől.) Beszélnem kell tehát erről a kérdésről. T. Ház! Kétségtelen, hogy gazdasági életünk szereplőinek kétszeres vagy többszörös jövedelmét kifogásolni nem lehet addig, míg ebben a jövedelemben nincs közpénztárakból származó fizetés vagy jövedelem. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) A személyes működés után járó szolgáltatás korlátozása szerény véleményem szerint olyan belenyúlás a magánjogba, a magánéletbe, amiért a felelősséget vállalni nem lehetne, azonban biztos az is, hogy a nehéz idők áldozatot követelnek kicsitől és nagytól egyaránt s ezt kellene tekintetbe venniök azoknak, akiknek fizetését különben a mondottam indokoknál fogva törvényesen korlátozni nem lehet. (Jánossy Gábor: Ha nem veszik tekintetbe, rá kell kényszeríteni őket. — Malasits Géza: Kényszer csak lefelé érvényesül, felfelé soha! — Jánossy Gábor: Mindenfelé! — Malasits Géza: De nem osztály államban. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas Elemér: Ha azonban az állami költségvetés leszorításának mindenekfelett álló és domináló szempontjait tekintetbe vesszük, kétségtelen, hogy helyeselnünk és támogatnunk kell minden olyan intézkedést, amely a többszörös fizetések esetében ezeket korlátozni kívánja, (Ügy van! jobb felöl.) ha mindjárt azon az úton is, hogy az illetőnek választására bízza azt, hogy a többszörös fizetések közül melyiket óhajtja megtartani. Az én szerény megítélésem 21